nlc.hu
Szabadidő

Liszt-rapszódia és a rajzfilmek

Tom, Jerry és Tapsi Hapsi is szépen játszotta a Liszt-rapszódiát, de csak az egyik előadás ért Oscar-díjat

1947-ben hirtelen varázslatosan megszaporodtak a Lisztet virtuóz módon játszó, frakkos rajzfilmfigurák a mozikban – de mindegyikük nem nyerhetett.

A 2. magyar rapszódia nemcsak Liszt Ferenc egyéb magyar rapszódiái közül számít messze a legnépszerűbbnek, hanem úgy általában, a szerző egész életművének is az egyik legismertebb és legtöbbet játszott műve mind a mai napig; sőt – ha már így belelendültünk – ezt a megállapítást tulajdonképpen a teljes 19. századra is ki lehet terjeszteni. A lassú, drámai és méltóságteljes hömpölygéstől a romantikusan áradó, elegáns futamokon át egészen a nyaktörő tempójú falusi lagzizenéig jutó, mindvégig őrült dinamikai és hangulati szélsőségek közt cikázó darab nem véletlenül lett ekkora örökzöld: egyrészt valósággal tömve van emlékezetesebbnél emlékezetesebb, dúdolható-fütyülhető melódiákkal, másrészt meg eleve egy olyan virtuóz, akrobatikus és látványos játékmódot követel meg a szólistától – aki többnyire ugyebár egy zongorista –, hogy azt csak nézni is nagyon szórakoztató – Valentina Lisitsa youtube-os influenszerzongorista előadása például már csaknem 20 millió megtekintésnél tart.

Ugyanakkor a többségnek (vagyis: a többségünknek) ma már nem feltétlenül a szédült, szeszélyes és romantikus 19. század, a népek tavasza vagy a délibábos magyar puszta jut eszébe a műről, hanem ez:

Tom, Jerry és Tapsi Hapsi is szépen játszotta a Liszt-rapszódiát, de csak az egyik előadás ért Oscar-díjatvagy ez:

Tom, Jerry és Tapsi Hapsi is szépen játszotta a Liszt-rapszódiát, de csak az egyik előadás ért Oscar-díjatesetleg ez:

Tom, Jerry és Tapsi Hapsi is szépen játszotta a Liszt-rapszódiát, de csak az egyik előadás ért Oscar-díjatHát, igen. A 2. magyar rapszódia túlpörgetett, hivalkodó hangcirkuszában kétségkívül van valami mulatságosan, már-már idétlenül rajzfilmszerű, szóval nem csoda, hogy az animációs rendezők is idejekorán felfedezték maguknak. Az első természetesen Walt Disney volt, aki 1929-ben Mickey egérrel – ki mással – adatta elő a nagy felkészültséget igénylő mű egyik jellemző részletét, ám az még csak egy rövidke betét volt egy különösen szürreális és követhetetlen epizódban. Pár évvel később, 1931-ben, a mifelénk nem túl ismert Krazy Kat egyik részében is felcsendült a darab (érdemes az egész epizódot megnézni, mert talán még pszichedelikusabb és lázálomszerűbb, mint a Mickey egér-rajzfilm), majd 1937-ben az azóta már megszűnt Fleischer Studios (Betty Boop, Popeye stb.) készített  a nagyzenekari változatra egy hétperces ámokfutást, amelyben különféle hangszereken játszó antropomorfizált állatok verik agyon egymást egy kaotikus hangverseny során. Nagy kár, hogy Liszt ezeket már nem érhette meg!

1947-ben, a mű keletkezésének 100. évfordulóján aztán a 2. magyar rapszódia végre a mennybe ment, megdicsőült és elfoglalta méltó helyét az egyetemes emberi civilizáció legfontosabb vívmányai között: tudniillik Tom és Jerry-epizód lett belőle. És nem is akármilyen Tom és Jerry-epizód. A teljes egészében a Liszt-rapszódia dallamaira koreografált, sziporkázó ötletekkel telezsúfolt, hétperces Cat Concerto (sajnos magyarul valamiért nem Macskakoncert, hanem simán Zongorakoncert) ugyanis már a bemutatója idején is hatalmas kritikai- és közönségsikert aratott – hogy mást ne mondjunk, még abban az évben elnyerte a legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar-díjat –, jó ideje pedig már a műfaj egyik legnagyobb klasszikusának számít, és rendszeres szereplője a különféle Minden idők animációs filmjei-típusú összeállításoknak.

A Zongorakoncert nem csupán azért zseniális, mert a címszereplők rutinosan, ám a szokottnál is nagyobb kreativitással gyilkolják egymást, hanem azért is, mert a cselekmény olyan tökéletes, művészi összhangban és egyensúlyban van a zenével, hogy az inkább egy klasszikus baletthez teszi hasonlatossá a végeredményt; mármint egy olyan klasszikus baletthez, amiben egy kék macska zongorakalapáccsal üti egy egér fejét. 

A rajzfilmet a William Hanna–Joseph Barbera páros írta és rendezte, a csodás hangszerelés a vicces zene királyának, Scott Bradleynek köszönhető, a producer pedig Fred Quimby volt. Mondjuk utóbbi úriemberről érdemes tudni, hogy egy roppant kellemetlen és ellenszenves alak volt, akit egyáltalán nem is érdekeltek a rajzfilmek, viszont szerette, ha a neve jó nagy betűkkel ki van írva a főcím alatt (és – nahát – pont aznap született, amikor Liszt Ferenc meghalt: 1886 július 31-én). 

Különös, de pár hónappal Tom és Jerry frenetikus zongorapüfölése előtt kijött egy másik remek animációs film is, amelyben ugyancsak egy népszerű rajzfilmfigura küzdött meg a 2. magyar rapszódia zongorázása közben egy bosszantó egérrel: ez volt a Rhapsody Rabbit (Nyúlrapszódia), Friz Freleng rendezésében, Tapsi Hapsival a főszerepben. A kettő közül talán ez a kevésbé ismert, de azért így is komoly rajongótábora van, és sokak szerint még viccesebb is, mint a Tom és Jerry-féle verzió. Mi ebben a kérdésben nem nagyon tudunk dönteni, hisz a két rajzfilm gyakorlatilag tök ugyanolyan. De komolyan:

(Mondjuk a Nyúlrapszódia konkrétan azzal kezdődik, hogy Tapsi Hapsi, a gyerekek nagy kedvence agyonlövi az egyik túl hangosan köhögő nézőt, ez pedig mindenképpen mellette szól.)

A hasonlóság állítólag az Oscar-díjátadón vált mindenki számára nyilvánvalóvá, ekkor ugyanis egy blokkban  vetítették le a Zongoraversenyt és a Nyúlrapszódiát, mégpedig az ABC-sorrendet (mármint az angol ABC-t, nyilván) követve, azaz a Tom és Jerryt tekinthette meg először a közönség, ami után Tapsi Hapsi Liszt-interpretációja már csak ügyes utánlövésnek tűnt, és persze nem is nyert semmilyen díjat. A ceremóniát követően azonnal beindult a marakodás: az MGM (Tom és Jerry) a Warner Bros.-t (Looney Toons) vádolta plágiummal, a Warner meg az MGM-et, és ezen felül mindkét stúdió azzal vádolta a Technicolort, hogy kiadta a készülő rajzfilmjüket a riválisnak. És hogy kinek volt igaza? Hát ez az, amiről fogalmunk sincs: a Nyúlrapszódia előbb lett kész, a Zongoraversenyt viszont korábban kezdték el csinálni, szóval nagyon úgy tűnik, hogy egyszerűen csak véletlenül alakult így; ahogy számos más ún. ikerfilm esetében

A rajzfilmek gyakran furcsák:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése