A sorozatok akár még jobb szülővé is tehetnek minket, feltéve, ha olyan szemmel nézzük a szörnyű példákat, hogy tanulni akarunk tőlük arról, hogyan ne legyünk borzalmasak és hogyan neveljünk gyereket életre szóló traumák okozása nélkül.
Amikor a rossz szülők jóra tanítanak
Ilyen egyértelmű példa a rossz szülőre a Trónok harcában Cersei Lannister, a gonosz, kegyetlen királyné, aki kihasznál maga körül mindenkit, és elárulja a saját gyerekét is a hatalomért, miközben manipulálja, és szemmel láthatóan születése óta életre szóló traumákat okoz neki minden lépésével. De idecitálhatnánk a Bates Motelből Normát, aki pszichopata gyilkost csinál a fiából, vagy a Mad Menből Betty Drapert, aki kicsit sem törődött a lányával gyerekkorában. Sőt – micsoda eretnekség! –, Lorelai Gilmore is egy kicsit mérgező anya a Szívek szállodája sorozatban, mert felnőtt szerepbe kényszeríti a lányát, miközben nem hajlandó anyaként felelősséget vállalni semmiért. Rossz szülőkkel tele vannak a sorozatok, de ez nem feltétlenül probléma. Cersei Lannister vagy Norma Bates annyira egyértelműen rossz anyák, hogy mindenki látja, hogy nem viselkedhetünk így a saját gyerekünkkel. Vannak azonban a sorozatokban náluk árnyaltabban rossz szülők, akiktől tényleg lehet a felszín mögé nézve tanulni egyet s mást a gyereknevelésről.
Az egyik legjobb szülőpáros erre a célra az Ozark című sorozatban tűnt fel. Ez az a sorozat, amit háromszor kezdtem el nézni, annyira idegesített benne minden és mindenki. Éreztem én, hogy épp ezért ez egy remek sorozat lesz, de nehezen viseltem, hogy egyfolytában a világ legrosszabb szüleinek a bénázását kell néznem. Marty és Wendy Byrde a diszfunkcionális család mintapéldányát hozták létre, ahol a családtagok egymás ellen fordulnak, fájdalmat okoznak, kiabálnak, sírnak, elhanyagolják egymást, tragikus az egész, ami velük történik. Ha viszont a felszín mögé nézünk, tartogatnak pár hasznos leckét a gyereknevelés terén.
Az Ozark sorozat családja jár előttünk rossz példával (Kép: IMDb)
Lehetünk egyszerre rettenetesek és fantasztikusak
Marty és Wendy mélyen szeretik egymást. Valahol, belül, számunkra alig látható módon. Igaz, kívülről úgy néz ki, mintha folyton mérgesek lennének egymásra, és süt az utálat a szemükből, de mi tudjuk, hogy igazából az összetartásuk mögött ott a szeretet. Példás az, ahogy a kamasz gyerekeiket (Charlotte és Jonah) akarják megvédeni mindenáron, még ha amúgy belerángatják őket a maffia, sztriptízbárok, pénzmosás, szerencsejáték, drog és gyilkosság világába. Jó, ez utóbbi dolgok mind rosszak, és rendes szülők nem tesznek ilyet, de legalább elszántan védik a csemetéiket, az mindenképp a javukra írható, és elleshető tőlük. Mert ki más védené meg a gyerekeket, ha nem a szüleik?
A legnagyobb probléma Martyval és Wendyvel, amitől szörnyű szülőkké válnak, hogy a gyerekek alapvető biztonságát sodorják veszélybe, márpedig ez megbocsáthatatlan. Kitépik a gyerekeket a megszokott lakhelyükről, és egy veszélyes élethelyzetbe keverik őket. Ha eltekintünk azonban a nyilvánvaló filmes húzástól, hogy drog meg maffia van a történetben, akkor láthatjuk, hogy bármelyikünkkel előfordul olykor, hogy nem sikerül jó döntést hozni a gyereknevelés során, és akár még veszélybe is sodorhatjuk a gyerekeink érzelmi világát egy-egy félresikerült döntésünkkel. Ehhez elég, ha például olyan munkát vállalunk el, ami miatt keveset tudunk velük lenni, vagy ha olyan a párunk, aki évekig lelki terrorban tartja a családot – máris kész a károkozás, amit nehéz korrigálni, de ettől még nem feltétlenül leszünk rettenetes szülők.
A Byrde család kamasz gyerekeinek életre szóló traumát okoznak a szülők (Kép: IMDb)
És ha már tanulunk a Byrde szülők viselkedéséből, azt se felejtsük el, hogy mennyit hazudnak a szülők a gyerekeknek az elején arról, mekkora bűnözői trutyiba keverték a családot, ez pedig nem oké! A tanulság: mindig mondd el őszintén a kamasz gyerekednek, ha pénzmosásba keveredtél.
Nem mindegy, milyen példát lát maga előtt a gyerek
Az összes sorozatban látott rettenetes szülőmintából ha egyet megtanulunk, akkor ez legyen az: a szülői minta van a legnagyobb hatással a gyerekre. A fejünk tetejére is állhatunk, beírathatjuk aranyozott magánoviba, a legjobb iskolába, megvehetjük a gyereknek a legokosabb magántanárokat, de mindez semmit sem ér, ha otthon, a szülőktől, tőlünk nem lát jó példát. Az Ozarkban elég egyértelműen borzasztó példa van a gyerekek előtt, ahogy érzékeny tizenévesként belecsöppennek a bűnözők világába, és egyre lejjebb kerül az erkölcsi mérce náluk, míg a végén már annyira megszokják, hogy természetessé válik számukra a gengszterkedés. Ha tanulni akarunk a Byrde szülők hibáiból, akkor azt kell szem előtt tartanunk, hogy a gyerekek háromféleképpen nőhetnek fel:
- a saját szüleikké válnak;
- a szüleik ellentéte lesznek, amikor gyerekük születik;
- csak a szüleiktől tanult jót viszik tovább.
Az utolsó a legritkább verzió és nagy adag tudatosság szükséges hozzá. Általában az történik, hogy a gyerek lemásolja a mi viselkedésünket, és ha nem éri óriási trauma gyerekként, akkor jó eséllyel pont olyan szülő válik belőle, mint mi vagyunk. Na, ezért kell nagyon odafigyelni arra, hogy lehetőleg úgy éljünk, olyan értékeket közvetítsünk, ahogy szeretnénk, ha a gyerekünk élne majd felnőtt korában.
A legtöbb, amit adhatsz a gyereknek: az önállóság
Ha eltekintünk attól, hogy milyen áron, milyen sötét utakon kellett megtanulniuk a Byrde család gyerekeinek az önállóságot, akkor egyértelmű, hogy a sorozatról példát vehetünk, és fő célnak kitűzhetjük a gyereknevelésben, hogy önálló ember legyen a gyerekünkből.
Charlotte és Jonah persze nem feltétlenül választanak pozitív életutat maguknak a szülők mintája után, de az önállóságuk, talpraesettségük vitathatatlan – ez pedig a legnagyobb kincs, amivel elindulhat egy gyerek a nagybetűs, felnőtt életben. Az önállóság segít neki rugalmasnak lenni, talpon maradni az állandó változásban és ad olyan önbizalmat, ami kell ahhoz, hogy könnyedén vegye az akadályokat. Nyilván jobb lett volna a Byrde gyerekek lelkivilágának szempontjából, ha nem úgy tanulnak önállóságot, hogy közben az életüket kell félteni és nyakig merülni a bűnözésben, de valljuk be, kevesen néznének egy olyan sorozatot, melyben békésen felnőnek a gyerekek és sikeres felnőtt lesz belőlük.
A saját kis életünkben nyilván nem tesszük ki ilyen szélsőséges történéseknek a gyerekeinket, hogy önállóságot tanuljanak, de nincs is rá szükség, elég hozzá, ha minden nap házimunkáznak, ha nem járunk a nyakukra az iskola miatt, ha bizalmat szavazunk nekik, és elhisszük, hogy kisiskolás korukban már képesek felelősséget vállalni a tanulásért, nem csináljuk meg helyettük a házi feladatot és nem töröljük ki a feneküket, ha már ki tudják törölni saját maguknak. Az önállóságra neveléshez nem maffiózók kellenek, hanem következetes elvárások a szülők részéről, melyekkel felelősségre és tudatosságra nevelik a gyereket. Ne kövessük a Byrde család mintáját, de tanuljuk el tőlük az önállóságra nevelést, mert azzal csak jót tehetünk a saját gyerekeinkkel.
A tökéletes szülő nem létezik!
- Elég, ha csak félig vagy tökéletes anya
- Így nem lettem tökéletes anya!
- Mindennap úgy kelek fel, hogy ma jó anya leszek