Család

Így nem lettem tökéletes anya!

Amikor megszülettek a gyermekeim, tökéletes anya, nő, feleség akartam lenni. Aztán rájöttem: ahhoz, hogy életben maradjak, alább kell adni. Persze, nem mindegy, hogy miből.

Van egy tulajdonságom: maximalista vagyok. Egészen a gyermekeim születéséig azt hittem, ez inkább jó, mint rossz. Utána azonban minden megváltozott. Tudatosan harcolok nap mint nap a saját maximalizmusom ellen. Azért, mert különben már nem élnék.

Bár elsőre ikreink születtek, én mégis sokáig azt gondoltam, hogy lehetséges egyszerre főzni, mosni, takarítani, vasalni és ellátni a két picit. Eleinte ugye éjjel-nappal. Egy darabig ment is, de aztán… kezdtem kipurcanni. Muszáj volt leadnom a tennivalókból.

1. A vasalásban eleinte családtagok segítettek, majd a babák fél éves korában vettünk egy szárítógépet, és azóta nem vasalok. Egyáltalán. (Pontosabban, akkor igen, ha valamilyen oknál fogva nem tudom időben kivenni a ruhákat, és néhány összegyűrődik. De igyekszem nem így járni.)

2. Eleinte jómagam takarítottam, de aztán jött még egy baba, és elköltöztünk egy kétszer nagyobb lakásba, így szereztünk takarítónőt.

3. Eleinte én főztem, de később rájöttem, hogy senki nem hal bele, ha időnként ebédet rendelek, vagy pizzát eszünk.

Így nem lettem tökéletes anya:

4. Eleinte mindig én akartam lenni a gyermekekkel, mert picik voltak és anyásak, de mostanra már a pici sem pici, és különben is apás lett, szóval most már úgy érzem, nem baj, ha időnként más vigyáz rájuk.

5. Eleinte azt gondoltam, hogy a fokozatosan növekvő játékhalom ellenére képes leszek mindig mindent a helyén tartani és folyamatosan rendet tartani a lakásban, de tévedtem. Mára elég sok játéknak nincs helye, és az elpakolás sem megy mindig. Beszereztünk mindent elnyelő dobozokat is, melyeknek nagy hasznát vesszük. De nem akadok ki azon, ha mondjuk napokig nincs elpakolva. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy egyre jobban be lehet majd őket vonni, tehát türelem, türelem.

6. Leszoktam az éjszakai mosásról, vasalásról. Reggel-délelőtt rakom be a mosást, és délután már csak akkor teszek be még egyet, ha valami komoly tény indokolja.

A legnehezebb mégis ön-maximalizmusom háttérbe szorítása. Igyekszem nem stresszelni azon, hogy időnként nem én főzök, nem én takarítok, hogy van olyan is, hogy napokig nincsenek elrakva a játékok, és nemrégiben képes voltam másfél napra édesanyámra bízni a gyerekeket! Haladok!

Hogy mire fordítom a felszabadult időt? A teljes cikket a Nő Feleség Anya blgon találod!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top