Már az 1400-as években Zsigmond király fejében is megfordult, hogy Budát és Pestet állandó híddal köti össze, ám mindez még hosszú évszázadokig csupán terv maradt. Széchenyi István 1821-ben jégzajlás közepette kelt át a Dunán, ekkor vetődött fel benne az ötlet, hogy egy állandó híd építését kezdeményezi, és a célra egyévi jövedelmét is felajánlja. A hídépítés megvalósítására 1832-ben jött létre a Hídegylet. A Lánchíd tervezője az angol William Tierney Clark volt, míg a kivitelezést Adam Clark irányította. Az építési munkálatok 1839-ben kezdődtek meg. A kész hidat 1849. november 20-án adták át.
Ez az egyik legkorábbi és legjobb minőségben fennmaradt fényképfelvétel a Lánchídról, mely valamikor 1873-1880 között készülhetett. Így festett akkoriban a híd a budai hídfő felől nézve. Nagyjából ebben az időszakban történt meg először az építmény anyagának, állapotának felülvizsgálata is, és bár látszott, hogy felújításra lesz szükség, egyelőre elodázták.
Így festett a híd és Budapest belvárosának látképe a budai Várból 1909-ben. Ezekben az években a híd forgalma jelentős mértékben megnőtt, így világossá vált, hogy nem lehet túl sokáig halogatni a híd megerősítését.
Az átépítés 1914 februárjában kezdődött meg. Lecserélték a híd teljes vasszerkezetét, miközben gondosan ügyeltek arra, hogy az építmény képe ne változzon meg. A felújított hidat 1915. november 27-én adták át.
Az egyik első budapesti autóbusz, a Vörösmarty tér és Krisztinaváros között közlekedő 4-es járat is áthaladt a Lánchídon 1924-től.
1938-ban, az Eucharisztikus világkongresszus idején így nézett ki a híd esti díszkivilágítása. Ebben az évtizedben intenzíven megnövekedett a forgalom a hídon és környékén. Évekig rendőrök irányították a forgalmat a hídfő előtti dobogóról, később azonban kapcsológombos jelzőlámparendszert szereltek fel a térre. A pesti hídfő alatt megkezdődött az aluljáró építése is.
1945. január 17-ről 18-ra virradó éjjel a német hadsereg felrobbantotta az Erzsébet hidat és a Lánchidat. Az újjáépítésről 1947-ben született meg a döntés, majd országos gyűjtés indult a célra.
Az újjáépített Lánchidat pontosan 100 évvel az eredeti híd felavatása után, 1949. november 20-án adták át a forgalomnak.
A Lánchíd az ötvenes-hatvanas években viszonylag szolidabb kivilágítással üzemelt. Ez a fotó az 1956-os állapotot mutatja. Az 1188 izzólámpából álló fényfüzér-világítást csak 1970-ben szerelték fel.
1973. február 15. és június 15. között újabb felújítás következett: az útburkolatot újraaszfaltozták, rozsdátlanították és újramázolták az acélszerkezetet és a szegecsek egy részét is kicserélték. Borsos Miklós „0” kilométerkő szobra 1975-ben került a híd budai hídfőjéhez a Clark Ádám térre.
A híd és a Váralagút legutóbbi, teljes felújítására 1986 és 1988 között került sor. Ez a felvétel két évvel később, 1990-ben készült, a Halászbástya felől.
Források: Magyar Elektronikus Könyvtár , Wikipedia