Például azokat az iparművészeket és kézműves alkotókat, akik a boltbezárások miatt nagyrészt szintén az online térbe kényszerültek, és akikről – bár ismerjük és szeretjük az általuk létrehozott márkát – most mégis kevesebbet hallani. Vajon hogyan látják, hogy „élik túl“ a Paloma Művészudvar alkotói ezt az időszakot? Körképünkben ennek jártunk utána.
Horák Andrea – Handrea Design
Horák Andrea (Fotó: Halászvári Gábor)
„Amikor tavaly tavasszal elkezdődtek a korlátozások, olyan szürreális volt minden, mintha egy rossz katasztrófafilmben lettünk volna. A kedvesem munkahelyén már a legelején átálltak teljes home office-ra, egy héttel később pedig a palomás bemutatótermünket is be kellett zárni, így onnantól állandóan együtt voltunk otthon. Ez alapesetben persze szuper, az egész napos videokonferenciák azonban lekorlátozták a mozgásteremet. A saját üzletemet szinte teljesen lenullázta a járvány, így több időm maradt a hobbimra (festés). Egy idő után azonban az ingerszegény környezet és a pánikrohamokkal fűszerezett melankólia miatt alkotni sem tudtam. Nem is a betegség miatt aggódtam, hanem inkább azért, mert nem tudtam rendesen dolgozni és mert beszűkült az életterem. A szüleim egészségét persze féltettem, de ők vidéken élnek, így velük nemigen találkoztunk. Nyáron azután kis időre fellélegezhettünk, újra kinyitottuk a boltot, és a forgalom is jól alakult, de a hideggel sajnos visszatértek a korlátozások; ha lehet, még az előzőnél is rémesebbek. Persze valamennyi jó is kisült ebből az egészből: egy éve nem eszem húst – ami ugyan már régóta foglalkoztatott, de most, a karantén alatt felszabadult plusz idő megkönnyítette az átállást – illetve minden nap jógázom a heti egy-két alkalom helyett.”
Nagy Erika – Nera Jewels
Nagy Erika (fotó: Ormándlaki-Kovács Dóra)
„A tavaly kezdődő pandémia az én gyerekcipőben járó vállalkozásomra is rányomta a bélyegét. Év elején alighogy megszereztem az engedélyt a nemesfém készítésre, kész lett a névjelem és nagyjából összeraktam a webshopomat, jött a lockdown. Első körben igyekeztem minden kiadásomat minimalizálni, felmondtam például a Paloma Művészudvarban lévő bolthelyemet. Ezt egy elég hosszú »gyászfolyamat« követte, úgy éreztem, elvették az álmomat. Próbáltam arra koncentrálni, hogy más módon kell fennmaradnom. Nem volt egyszerű két, akkor még óvodás gyerekkel itthon maradni és mellette a vállalkozással foglalkozni, de végül sikerült nagyjából úgy lavíroznom, hogy ne kelljen visszaadnom az engedélyeket. A nyári nyitás hozott némi örömöt is; részt tudtam venni néhány vásáron, és kezdtem végre látni a kitartásom eredményét. Viszont azt is beláttam, hogy még egy ilyen »kört« nem engedhetek meg magamnak a családom védelmében. A szinte folyamatos itthonlét ugyanis rányomta a bélyegét az alaphangulatomra, a fix jövedelem hiánya pedig eléggé megtépázta a lelkivilágomat. Mikor már a teljes feladásról gondolkoztam, szembejött egy négyórás munkalehetőség, ami tökéletesnek tűnt a vállalkozás és a gyerekek mellett, így azonnal jelentkeztem rá – és szerencsére meg is kaptam. Most, a második hullám idején sokkal nyugodtabb vagyok, úgy is, hogy kevesebb időm jut az ékszerkészítésre. Stratégiát váltottam, és eddig minden az elképzeléseim szerint alakul. Remélem, így is marad, és hamarosan szintet léphetek az ékszerkészítésben.”
Hegedűs Anett – Cq Brand
Hegedűs Anett (Fotó: Wéber Ádám)
„Tavaly, a járvány első hullámában március közepén bezártam a Palomában bérelt bőrdíszműves műhelyem, és legközelebb csak júniusban nyitottam ki újra. A két és fél hónapos kényszerpihenő alatt igyekeztem azokon a terveimen dolgozni, amelyekre addig nem jutott idő. Elkezdtem például kidolgozni egy cipőkollekciót, azóta pedig nyári szandálok tervezésével is foglalkozom. A Covid miatt a vásárok elmaradtak, a vásárlók elérésére pedig maradt az online felület. A kézműveseknek nagyon gyorsan alkalmazkodniuk kellett a kialakult helyzethez, ha meg akarták tartani a vállalkozásukat. Így vettem én is egy marketingkönyvet, és igyekeztem javítani az online kommunikációmon, többet megjelenni a közösségi médiában.”
Baktai Dóri és Németh Katalin – RePityke
Baktai Dóri és Németh Katalin (Fotó: Pozsonyi Roland)
„Az elmúlt egy év a RePityke életében igazi hullámvasút volt a járvány miatt. Szerencsére mindig keressük a lehetőségeket, és igyekszünk pozitívan állni a kialakult helyzetekhez, de a hazai design piac az év során nagyon beszűkült, így a januárban kitűzött terveket és irányokat hamar el kellett vetnünk. A folyamatos újratervezés a mindennapi életünk részévé vált. Az első időszakban, hogy csökkentsük a kiadásainkat, a Palomán belül kisebb szobába költöztünk, a műhely egy részét pedig hazaköltöztettük. Ez a kétlakiság nagyon megnehezítette a közös munkát, ezért a második hullám alatt elkezdtünk új helyet keresni, és idén januárban kiköltöztünk a művészudvarból. Azt már a pandémia kezdetétől éreztük, hogy nagyobb fókuszt kell helyeznünk az online megjelenésre, legyen szó akár a webshopunkról, akár a közösségi felületeinkről, hiszen egyik pillanatról a másikra megszűntek az addig bevált értékesítési csatornáink. Eltűntek a turisták, a kézműves vásárok, a fesztiválok és a jól menő workshopokra sem jelentkezett senki. Mi elsősorban a hazai követői bázisunkat igyekeztük növelni, és hálásak vagyunk, hogy a webshopon keresztül is szívesen vásárol a közönségünk RePityke táskákat. Ezeknek az eladásoknak és a márka kedvelőinek köszönhetjük, hogy még a mostani helyzetben is van erőnk folytatni. Az otthon töltött időt termékfejlesztésre, anyagkísérletezésre fordítottuk, így debütálhatott például karácsonykor az új origami pénztárcánk, ami egy speciális mosható papírból készül. A márka felépítésében is történtek változások. Rátaláltunk ugyanis a – már régóta keresett – varrónőnkre, aki segít nekünk a táskák elkészítésében; így több időnk marad az idei tervek megvalósítására.”
Wild Judit – Vadjutka
Wild Judit (Fotó: Bernát Gábor)
„Az első hullám első két hetében eléggé megijedtem, hogy ékszerkészítő lévén hogyan is fogok pénzt keresni akkor, amikor az ország nagy része pont ugyanezen gondokkal küzd. Hogyan kommunikáljak a vásárlóimmal, s hogy vegyenek ékszert, amikor tudom, hogy most mindenki bizonytalanságban van? Egy barátnőm meglátásai azután megnyugtattak: szerinte az emberek ilyen időszakokban még inkább vágynak a szépre, valamire, amire a bizonytalanságban is gondolhatnak, hogy később majd megvehetik. Arra is biztatott, hogy kezeljem felnőttként a vásárlóimat, akik el tudják dönteni, mi fér nekik bele, és mi nem. Ezek hatottak. Az első korlátozások rászorítottak arra is, hogy végigvigyek néhány olyan fontos döntést, melyeket addig halogattam: elbúcsúztam a már vegetáló etsy-s online boltomtól, befejeztem a bohém ékszervonal gyártását, és elkezdtem többet költeni online hirdetésekre. A műhelyboltomat pár méterrel odébb, egy közös térbe költöztettem, így belecsöppentem a már régóta áhított csapatmunkába, a csapatlétbe. Plusz, mivel már régóta meg akartam tanulni legalább alapszinten videót vágni (a mobilomon), erre is szakítottam időt, és elkezdtem az ékszerekhez kapcsolódó videós tartalmakat készíteni. Emellett sokat dolgoztam otthonról, és azt kell mondjam, élveztem, hogy nincs nagy rohanás mindennap.
Rengeteget főztem, futottam a közeli parkban, és sokszor gyalog mentem a műhelybe dolgozni, ahová hetente egyszer bejártam. Rettenetesen hiányzott viszont a családom, akikkel csak két és fél hónap elteltével találkoztam.
A második hullámban szerencsére már nem zárt be a Paloma Művészudvar – ahol a műhelybolt és bemutatóterem van –, így tudtam dolgozni. Sajnos a második hullám családilag is érintett minket, ezért december elejétől egészen januárig nem fogadtam megrendeléseket. A magánéletben az első hullám után arra jutottam, hogy szeretném olyan módon átszervezni az időbeosztásomat, hogy legyen időm a családomra, a szeretteimre. A mostani időbeosztásomban már sokkal nagyobb a mozgástér, így ha épp nincs rengeteg munkám, akkor több időt tudok velük tölteni.”
