A 36 éves Juan Dual szeret viccelődni, hogy belül üres, de az ő esetében ez valóban így van. Az évek során eltávolították a spanyol férfi gyomrát, a vastagbelét, a végbelét és az epehólyagját is, de megtanult nélkülük élni.
Juan szomorú, de inspiráló története 13 éves korában kezdődött. Ekkor diagnosztizálták nála egy szörnyű örökletes betegséget, az úgynevezett családi multiplex polipózist, ami 99,8 százalékos eséllyel az emésztőrendszer rákos megbetegedéséhez vezethet. Nagymamája és egy nagybátyja vastagbél adenokarcinómában halt meg, apjának pedig a beleit távolították el, hogy ne rákosodjanak el. 19 éves korában, közvetlenül a középiskola befejezése után, Juan átesett a vastagbél és a végbél eltávolításán. Sajnos ez csak a kezdet volt …
Juan Dual imád futni (Fotó: Travesia Pirenaica)
28 éves korára Juan állapota tovább romlott. A betegség a gyomrát is elérte, ezért azt is el kellett távolítania. A műtét utáni majdnem elvérzett, de az orvosok megmentették. A gondjai azonban ezzel nem értek véget. 57 kilogrammosra fogyott és küzdött azért, hogy talpra álljon és megtegyen néhány lépést.
Ekkor ráadásul egy veszélyes baktérium megfertőzte az epehólyagját, ezért újra a kés alá kellett feküdnie, hogy azt is eltávolítsák. Az egykor 100 kiló feletti súllyal rendelkező Juan a testtömege 50 százalékát elvesztette, szinte semmi ereje sem volt.
Juan, a szülei és a barátai unszolására Japánba utazott gyógyulni. Mivel nem beszélte a nyelvet, a nap nagy részét a kutyával sétált. Egy nap a kutya erősebben kezdte el húzni a pórázt, Juan pedig rájött, hogy még mindig tud kocogni. Így nekiállt óvatosan futni.
Egyre többet futott, sorstársakra talált és egy táplálkozási szakért segítségével azt is kitapasztalta, hogy kell étkeznie, hogy képes legyen sokat futni. Nyolc hónappal az utolsó műtét után két óra alatt teljesítette a barcelonai félmaratont. Ezután hegyi futásra és ultramaratonokra kezdett edzeni.
A gyomoreltávolítás miatt megváltozott Juan éhségérzete is, ezért az ájulás elkerülésére rögzített időközönként táplálkozik. Állítólag a fánktól a gumicukron át a tésztáig mindent képes enni.
„Megemésztem az ételt, de nem spórolok meg sok energiát, ezért egész nap ennem kell. Ez bonyolult, de megtanultam együtt élni vele”- mondta Juan. „A sport nagyon sokat segít nekem, és mindent megad. Minél többet futok vagy járok, annál többet eszem. Ha eszem, több energiám és erőm van. A családom nyugodtabb, mert látják, hogy jobban teljesítek. Ezenkívül motivációként szolgálok sok ember számára, akik ismerik a történetemet.” (VIA)
