A koronavírus-járvány megjelenése után bő másfél évvel már tudható, hogy bár mindenkit megviseltek a bezárások, a gyerekek és a tinik különösen megszenvedték a kényszerű elszigeteltséget. Világszinten felmérések igazolják, hogy 2020-ban nőttek a serdülők körében a mentális problémák.
Szorongás, depresszió, halálvágy
Ezek jellemezték sok gyerek lelkiállapotát a lezárások alatt. Egy amerikai felmérés például arra jutott, hogy a 12-17 éves lányok körében idén februárban és márciusban 50 százalékkal több volt az öngyilkossági kísérlet gyanúja, mint a 2019-es év ezen időszakában. Hasonló eredményekről számolt be a UNICEF Magyarország és a Publicus Intézet közös kutatása is, amelynek adataiból kiderül, hogy a gyerekek körében minden eddiginél több szorongást, pániktünetet, illetve depressziót okozott a COVID-19 járvány. Megnőtt a lehangolt, motiválatlan, depressziós kamaszok száma is, illetve az ehhez kapcsolódó öngyilkossági gondolatok és kísérletek. A szakemberek tapasztalatai alapján, jellemző volt a kényszeresség, ahogy az evészavar több formája is: akadtak olyan kamaszok, akik akár 20-30 kilót híztak, míg mások önértékelési problémái anorexiához vezettek. A napirend felborulása és a túlzásba vitt játékhasználat alvási nehézségeket okozott, a diákoknál előfordult, hogy óra közben vagy ahelyett is játszottak, így a tanulásban lemaradtak. Kisebb gyermekeknél gyakori volt a halálfélelem, a túlzásba vitt kézmosás, a lehangoltság és motiválatlanság, amelyet egyértelműen a szociális elszigeteltséghez, online oktatáshoz kötnek. A hátrányos helyzetű gyermekeket ráadásul még jobban megviselték a lezárások és maga a vírushelyzet.
„Nálunk van pszichológus, és nagyon sok dolga volt már az első hullám alatt, két öngyilkossági kísérletet akadályozott meg”
– mesélte egy szakközépiskolai tanár a UNICEF felmérése során, míg egy klinikai pszichológus pedig azt mondta, megrázó esetekkel találkoztak: szexuális erőszaktól kezdve a fizikai bántalmazásig, súlyos szorongásig. A megkérdezett szakemberek azt is kiemelték, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknél eleve sérült a családi háttér, verekedősebbek, ingerlékenyebbek, kezelhetetlenebbek, labilisabbak lettek.
Amikor ilyen sokáig egyedül vagy, hajlamos vagy piszkálni magad (Fotó: Getty Images)
A járvány ráadásul nemcsak új mentális problémákat generált, hanem a meglévőket is felerősítette. Tiffany Yip, Ph.D., a Fordham Egyetem professzora a Teen Vogue-nak elmondta: „Nem kétséges, hogy a világjárvány rávilágít a meglévő mentális egészségügyi kihívásokra, és új mentális egészségügyi problémákat is teremtett. A világjárvány globális »szünetre« kényszerített minket. Amikor szünetet tartunk, több időnk van megállni és megfigyelni, elkezdünk észrevenni olyan dolgokat, amelyeket a korábbi elfoglaltságaink elnyomtak”– magyarázta a professzor, és állítására szépen rímel a Teen Vogue cikkében szereplő Claire tapasztalataira. A 15 éves indianai lány ugyanis bevallása szerint a lezárások alatt jóval több időt töltött önmaga kritizálásával, mint azelőtt.
„Amikor ilyen sokáig egyedül vagy, hajlamos vagy piszkálni magad”
– mondta Claire, aki bevallása szerint a lezárások alatt sokat nézte a tükörképét, a hibákat keresve benne, és egyre inkább szorongott amiatt, hogy úgy tűnt, míg mások a karantén alatt hasznos tevékenységekkel foglalják el magukat, ő csak teng-leng. Azon kapta magát, hogy egy általa csak »szégyenspirálnak« nevezett mentális örvénybe keveredett, amelynek mélyén azt mondogatta magának, hogy »de hát annyi időd van ebben a járványidőszakban, és mégis ugyanolyan emberként fogsz kijönni belőle, mint amilyen előtte voltál. Elpazaroltál egy évet az életedből!« – ostorozta magát a lány, aki egyébként ADHD-val küzd, és a tünetei kordában tartásához szüksége volt arra a napi rutinra, amit az iskola keretrendszere biztosított számára. Ám, amikor a tanítás az online térbe került, elvesztette a számára szükséges struktúrát, és egyre inkább nehezebb lett számára elvégezni a házi feladatait. És bár Claire évek óta kezelés alatt állt, a lezárások ideje alatt nehezen tudott őszinte lenni a gondozóival. Bűntudata volt, amiért a szokásos megküzdési mechanizmusai nem működtek többé, és aggódott, hogy a terapeutája idejét pazarolja. A dolgok Claire számára akkor fordultak jobbra, amikor visszamehetett az iskolába.
„Boldog voltam, hogy visszatérhettem azokhoz a dolgokhoz, amelyek a járvány előtt örömet okoztak nekem”
– mondta a Teen Vogue-nak, hozzátéve, szerinte a felnőttek nem voltak túl megértőek, azzal kapcsolatban, hogy milyen kihívást jelent egyedül otthon dolgozni az iskolai feladatokon. Pedig abban a szakértők is egyetértenek, hogy az iskoláknak türelmesnek kell lenniük, amikor a diákok újra beiratkoznak, és figyelniük kell a mentális egészségükre.
Az Amerikai Iskolai Tanácsadók Szövetsége (ASCA) azt tanácsolta például a tagjainak, hogy készüljenek fel a diákok mentális egészségügyi szükségleteire. Kiemelték, ez azért fontos, mert egyesek elvesztették a szeretteiket, szemtanúi lehettek erőszaknak, vagy félhetnek attól, hogy elkapják a COVID-19-et, amint visszatérnek az iskolába. Az Amerikai Pszichológiai Társaság pedig azt javasolta, hogy a pszichés problémákkal küzdő diákok számára dolgozzanak ki a pedagógusok egy gondozási tervet.
Kérdés, hogy ki segít majd a sok rászoruló diákokon
Nehezíti a helyzetet, hogy az Egyesült Királyságban és az Amerikában készített felmérések is azt mutatják, hogy az iskolák számára kevesebb mentálhigiénés forrás áll rendelkezésre, mint korábban, a szakképzett pedagógusok és mentálhigiénés szakemberek egyre súlyosbodó hiányával küzdenek több helyen is. Hasonló a helyzet itthon is: a pedagógus szakmát erősen megterhelte a járványhelyzet az elmúlt másfél évben. Többeket is rendkívüli mértékben megviselt a bezártság, a stressz és a pluszmunka, érthető, ha a tanárok egy része a kiégés jeleit mutatják, vagy hogy megnőhet a pályaelhagyók száma, amely tovább fokozhatja a már így is súlyos pedagógushiányt. Pedig ha valamikor, hát most különösen fontos lesz a tanárok szerepe, mert míg néhány tizenéves készen áll majd arra, hogy azonnal visszazökkenjen az eredeti kerékvágásba, addig másoknak több időre lesz szükségük, hogy megszokják újra az iskolát.
Hasonlóan kritikus a helyzet a mentális szakemberek terén is, főleg nehéz helyzetben vannak azok a gyerekek, akiknél finanszírozási okokból nem opció, hogy magánpraxisba menjenek.
„Nekik az állami ellátórendszerben kell sorba állniuk és lehet, hogy hetekig-hónapokig nem kerülnek sorra. Nyilván, ha nem megfelelő a mentális állapotuk, az kihat az iskolai teljesítményükre, társas alkalmazkodásukra, általában a boldogulásukra, így ez egyszerre az egyén és a közösség problémája is” – magyarázza a helyzetet Szlankó Viola, a UNICEF gyermekjogi munkatársa.
Képünk illusztráció (Fotó: Andrew Lichtenstein/Corbis via Getty Images)
Jól jönne egy kis állami segítség
Ám ez idáig a diákokat vagy pedagógusokat támogató állami programról nem tudunk. Szlankó Viola, a UNICEF gyermekjogi munkatársa az nlc-nek viszont azt elmondta, hogy Újhelyi István MSZP-s EP képviselő hónapok óta lobbizik azért, hogy a kormány kezdjen valamit a gyerekek mentális egészségének témakörével: Lélekvakcina néven fut ez a programja. Ebbe bevonta a PSZ-t és a PDSZ-t, valamint a UNICEF-et, így a három szervezet közösen nyújtott be egy javaslatcsomagot a kormánynak, hogy mit kéne tenniük.
Erre nyitott volt a kormányzat, és ígéretet kaptak a kormánytól, hogy komolyan veszik a javaslatot.
Addig is a szervezet több programmal próbál segíteni. Például a „COVID-19: Visszatérés az iskolába” című kiadványa gyakorlati tippekkel segíti a tanárok és az iskolai vezetők munkáját, hogy időben felismerjék azokat a jeleket, amelyek gyermekbántalmazásra vagy mentális problémákra utalnak. Mindemellett folytatni szeretnék a szupervíziós programjukat, amely során ingyenes lehetőséget biztosítanak a rászoruló pedagógusok számára, és fontosnak tartják azt is, hogy a szülők – különösen az alacsony jövedelműek – terápiás támogatásban részesüljenek. Máshol is hasonlóképp próbálják megoldani a problémát: a Kaliforniai Iskolai Tanácsadók Szövetsége és a Wisconsini Iskolai Tanácsadók Szövetsége például összefogott, és létrehozott egy, az iskolai tanácsadóknak szóló útmutatót. Az American School Counselor Association (ASCA) pedig kedvezményes tanfolyamokat kínál a mentális problémákkal és traumával küzdő diákoknak.
A differenciált oktatás lesz a megoldás?
A UNICEF felméréséből az is kiderül, hogy az itthoni szakemberek többsége úgy véli, hogy a jövőre való tekintettel több közösségépítő programra, önismereti csoportra lenne szükség, valamint a tananyag általános revíziójára, ahol a mentális egészség is nagyobb szerepet kap az iskolai keretek között. Több pedagógus és pszichológus egyaránt a differenciált oktatás mellett érvel, emellett többen is hosszú távon a tananyag átszervezésében látják a megoldás egyik kulcsát, a teljesítményközpontú hozzáállás mellett pedig nagyon fontos lenne a gyerekek érzelmi támogatása. Emellett a pszichológusok szerint lényeges lenne, hogy a szülők és pedagógusok dolgozzanak saját lelki egészségükön, mert ez hat leginkább a gyerekek pszichológiai jóllétére. A gyermekek mentális egészségén emellett úgy tudnak leginkább javítani, ha beszélgetnek velük, közös programokat csinálnak, illetve saját jártasságukat is fejlesztik a témában.
Mindezt nehezíti, hogy a pedagógusok nem kaptak a gyerekek mentális egészségére irányuló korszerű képzést a főiskolán vagy egyetemen, és az idő és pénzhiány is akadályozza ez irányú fejlődésüket. Holott abban is teljes volt az egyetértés, hogy a pedagógus szakmának egyértelműen feladata a gyermekek mentális egészségének figyelése, az ehhez kapcsolódó prevenciós munka és adott esetben megfelelő szakemberek ajánlása.
Tanácsok szülőknek az iskolakezdéshez:
- Adjunk időt a gyereknek: Adjunk időt nekik arra, hogy újratanulják az intézményi életet, legyünk türelmesek a visszaszokás, a rutinokba való betagozódás, a szigorúbb kereteknek való megfelelés kapcsán.
- Nyújtsunk nekik biztonságot: számukra nagyon fontos, hogy legyenek kapaszkodok, hogy mindig tudják, hogy mire számíthatnak a közeljövőben, kik és hogyan tudnak segíteni nekik a nehézségeik leküzdésében, vagy egyáltalán, mik lesznek a következő hetek eseményei.
- Vonjuk be, kérdezzük őket: Beszélgessünk velük az aktuális helyzetről, vonjuk be őket a megoldások keresésébe is, persze mindezt a koruknak és érettségüknek megfelelő szinten. Fontos, hogy úgy érezzék, kérdezhetnek, és hogy az ő véleményük is számít.
- Kommunikáljunk az iskolával: Ha tanár ismeri, és felkészült a gyerek érzéseivel, állapotával, helyzetével kapcsolatban, akkor a szülővel együttműködve sokat tud neki segíteni a gyerek alkalmazkodása érdekében.
- Törődjünk a saját pszichés jóllétünkkel is: ez azért elengedhetetlen, mert a gyerekek általában úgy vannak, ahogy a körülöttük lévő felnőttek.
Forrás: UNICEF
