Ahogy az egész nyugati világban, úgy Magyarországon is szép hagyománya van (vagyis sajnos csak volt) a humoros sírfeliratoknak, sírverseknek. A műfaj egyik legtekintélyesebb szakértője itthon Rosner Ármin volt, aki saját bevallása szerint már gyermekkorától kezdve járta fáradhatatlanul a magyar temetőket, akár egy szentimentális regényhős, és közben lejegyezte a legtréfásabb vagy éppen legmorbidabb, akár még népművészeti alkotásnak is beillő epitáfiumokat, majd gyűjteményét 1937-ben könyv alakban is megjelentette, Nevető fejfák címmel. Rosner máskülönben a civil életben is valami hasonlóval foglalkozott, ugyanis eredetileg kőfaragóként kezdte, később sikeres kőipari vállalkozóvá vált, aki a korszak legrangosabb magyar építészeti folyóirata, a Tér és Forma jellemzése szerint egy egészen új irányt honosított meg, úgyszólván egy új műfajt képviselt a kőipari szakmában; ő volt az irodalmár iparos, aki munkájába lirai érzelmet és költői lendületet vitt. Ezen kívül a Kő és Műkő című szaklapot is szerkesztette, valamint számos szakkönyvet is írt, szóval tényleg az egész élete a szép, megmunkálni való kövek körül forgott.
Nagykászoni temető (fotó: Fortepan / Divéky István)
Na és persze a tréfás sírfeliratok körül. Ahogy a Nevető fejfák bevezetőjében is írja: az átlagos sírfelirat rendesen a hátramaradottak fájó érzéseiről számol be, néha megrendült szavakkal, legtöbbször azonban sablonosan. Ennél sokkal érdekesebbek a humoros sírfeliratok. Azok mindegyikének van sava-borsa, mindegyikben van egyéniség. Közönségesen tudott dolog, hogy a csípős, szatirikus feliratnak ősisége van. A görögök epigrammái, a két-négysoros bökversek is már tulajdonkép, szószerint feliratot jelentettek. Azóta is van majd minden nemzetnek s korszaknak csipkelődő, vagy tréfás sírfelirata. S bizonyos, hogy mindegyikben van néplélek, nemzeti sajátság. Ebben a gyűjteményben azonban majdnem kizárólagosan 21, csak magyar temetőkből szedett sírfeliratokat talál az olvasó. Magyar zamatjukat nyelvvel, gondolkozásmóddal, szófordulatokkal is elárulják. Hogy mi bennük a humor s hogy mennyi a tréfa, öngúny, vagy keserűség, azt lehet vitatni. De hogy valamennyiből a sajátos magyar néplélek száll az olvasó felé, az a derűs, megbékélt, angyali türelmes lélek, melyet annyira szeretünk a magyar parasztmesékben és népballadákban, az kétségtelen. […] Vegyük ezeket az apró verseket egyszerű képecskéknek, valóság és álomkép összemosódásának, naiv ábrázolatoknak, amilyen az üveglap aranyos hátába van bekarcolva, vagy mézesbáb édes tésztájából kimintázva és élvezzük.
A könyvet a MEK oldalán szabadon lehet lapozgatni, de néhány jobban (vagy direkt rosszabbul!) versikét azért itt is megmutatunk (sajnos a keletkezési év általában nem derül ki, de azért valószínűsíthető, hogy a legtöbb sírfelirat a 19. századból származik):
„Igaz keresztények,
Ne bögyösködjetek
Jaz vadállatokkal,
Ne högyösködjetek,
Engem is megtérgyelí
Jaz falu bikája, Tavaj 67-be,
Kecsege Péterből így szállt el a lélek,
Nyugodjék békébe!”
„Itt nyugszik Kánya Pál
E földi létének 50-ik évibe
Élt 2 évet, mert a
Többit csak által kínlódta.”
„Mihály András volt a nevem,
Amíg éltem,
Mikor nem reméltem,
Az útról letértem,
A hídról leestem,
A nyakamat szegtem.
Isten bocsássa bűnöm,
A ki részeg, otthon üljön.”
„E sírban nyugoszik,
Kinek neve Orbán
S kinek egy kolompár
Megakadt a torkán,
S bár a kedves nője
Ütögette hátba,
Mégis benn maradt a
Krumpli a torkába,
Ez vitte halálba!”
„Okosság volt minden,
Amit mondani szokott,
De keveset beszélt,
És annál többet ivott.”
„Itt nyugszik Nagyméltóságos
GRóF WALDSTEIN JÁNOS
parádés kocsisának
5 éves unokája
Köcsög Palika”
„Már Antónia 65 éves szűz
Meghalt 1886 A 30
Nyugodjék békében ezentúl is.”
„Itt nyugszik egy kappan-
Hangú falubakter,
Kinek a hangszálát
Ellepte a baktere-
Ium, bár a doktor
Több recepiszt irkált,
Mind hasztalan, mer már
Többet ö nem keált.”
„Szánandó a sorsa
Pintér Dömötörnek,
Köszönheti sírját
Megvadult ökörnek,
Jancsura Mátyásnál
Volt ő disznótorba, Haza felé jővén,
Egy ökör leszúrta,
Csak az adhat vigaszt
Roppant nagy bújára,
Hogy mégis jólakva
Ment a másvilágra.”
„Az erényes életét
Élte Boczó asszony és
Kolerában hótt el,
Mert az örök üdvösséghez
Való erös hitében
Savanyú káposztát ett.”
„Itt e sírhant alatt
Nyugszik András hanyat,
Pintér a más nevén,
Petróleum feldűle,
A ruhám meggyuladt,
Lángot vetett rajtam
S tüdőm elfulladt,
Kapkodtam, kapkodtam,
Megégtem, meghóttam,
Elő példa vagyok,
Rajtam tanuljatok.”
„Nekem Priscsák Pálnak
Szomorú Sors juta,
Herélt lovam hátán
Ütött meg a guta.
Sirat feleségem és hét
Anyátlan árvám,
Halandók, titeket
Kíméljen e járvány”
„Nem jó az legénynek
Fokossal járnia,
Te mondád jó néném,
BODŐ AMALIA,
Avval verték fejbe öcséd
BODŐ GERGELYT,
Bár a kezdet engem, a
Néhait terhelt.”
„Nőm teste nyugszik itten,
én pedig otthon.”
„Itt nyugszik az Úrban,
Gulyás Kazi Márton,
Hiába imádkozott érte Pap Pál,
Temetése előtt meghalt 3 nappal.”
„Itt nyugszik Kerepesi János,
Született Vácott,
Meghalt Pesten.
Kár volt neki Pestre jönni!”
„Kegyelettel nézzen mindenki
E hantra,
Mert itt nyugszik egy olyan
Halandó, hogy ha
Feltámadna újból, én
Mennék helyébe,
Ez az én egyetlen anyósom Fekhelye.”
