A Regnum Marianum templom építésének előkészületei még 1921-ben kezdődtek meg. Az 1924-ben zajlott hivatalos pályázaton a bizottság Kotsis Iván építész terveinek szavazott bizalmat. Az alapkő letételre 1925-ben sor került, azonban a tényleges építkezés csak 1926-ban kezdődött el a a Városligetben, a Damjanich utcával szemközti területen.
Időközben azonban elfogyott az építkezésre szánt pénz. Az egyházközség tagjai ekkor adománygyűjtésbe kezdtek, a költségekbe beszállt a főváros, kölcsönt adott a Pesti Kereskedelmi Bank, de még Amerikából is érkeztek adományok. Az épület végül 1931-re készült el. Az eredeti tervekben szereplő 51 méter méter magas torony ugyan a költségek csökkentése miatt nem épült fel, azonban a 1820 négyzetméteres alapterületű, dél-franciás román stílusú templom, melynek kupoláját a Szent Korona másolata díszítette, így is pompás látványt nyújtott.
Fotó: Fortepan/Ted Grauthoff
“Habár a nagy templom belül még egyszerű, nem jut eszünkbe a jeruzsálemi zsidókkal siránkozni, hogy belül nem olyan nagyszerű, mint kívánnók; impozáns külső képével így is kielégít bennünket; így is az Isten háza a mi szemünkben, az Isten lakik benne, a lélek legszentebb örömének csarnoka az számunkra” – írta róla akkor dr. Némethy Ernő plébános. A templomot 1931. június 14-én Serédy Jusztinián bíboros hercegprímás szentelte fel.
Ilyen volt az épület teljes pompájában (Fotó: Fortepan)
Az ezt követő években pezsgő hitélet folyt a plébánián, miközben az adományoknak köszönhetően az építkezés során felhalmozódott adósságok fogyatkoztak, az épület pedig számos műalkotással gazdagodott. A második világháború alatt a templom károkat szenvedett ugyan, de túlélte az ostromot. 1946-tól aztán az új plébános, dr. Tóth János vezetésével újraszerveződött a hívő közösség és az épület is egyre inkább visszanyerte korábbi fényét.
Násznép a Regnum Marianum templom bejáratánál (Fotó: Fortepan/Pohl Pálma)
1951-ben azonban felröppentek olyan híresztelések, miszerint a templomot le fogják bontani az állami ünnepségek helyszínéül kiszemelt Felvonulási tér kialakítása okán. A bontás tényéről aztán 1951. június 22-én hivatalosan is értesítették a plébánost. Az utolsó ünnepi misét, melyen tömegek vettek részt, július 29-én, vasárnap este tartották a Regnum Marianumban. „Könnyes szemek néznek körül és megállapodnak a kitett Oltáriszentségen. Evangéliumkor az egyik káplán megy fel a szószékre és felolvassa a Fővárosi Tanács határozatát, valamint a plébános vigasztaló szavait. A hívek hallgatják, amit a pap olvas. Sírnak és tudomásul veszik, hogy a Dózsa György út 90 méterre való kiszélesítése miatt fogják a templomot lebontani. S, hogy az a 90 méter széles út fontos, annyira fontos, hogy az 1929. évi XXX. tc. 56.ą-a értelmében fellebbezésnek helye nincs” – idézte fel a megindító estét Ágotha Tivadar Megalkuvás nélkül című művében.
A Regnum Marianum templom (Fotó: Fortepan/Pohl Pálma)
Nem sokkal később aztán meg is kezdődött a templom bontása, a vasbeton szerkezetű épület azonban igen ellenállónak bizonyult a korabeli bontási technológiákkal szemben. Végül aztán a fokozatosan meggyengített szerkezetű templomot felrobbantották, majd a törmeléket az altemplomba döngölve tüntették el a szó szoros értelmében véve a föld színéről.
A Regnum Marianum emlékmű (Fotó: Google Maps)
A templom helyén 2000-ben állítottak fakereszttel díszített emlékművet.
