Ezeket az adatokat lenne fontos tudni itthon a járványról

„Az őszinte kommunikáció, a transzparens adatközlés és döntéshozatal, az emberek partnerként kezelése a sikeres járványügyi védekezés egyik alapja”
– írja saját oldalán megosztott véleménycikkében Ferenci Tamás biostatisztikus, az Óbudai Egyetem docense. A szakember írásában a magyarországi járványügyi adatközlés hiányosságaira és ellentmondásaira hívja fel a figyelmet úgy, hogy megosztja, szerinte milyen információkra lenne szükség, és nemzetközi példákat is hoz.

Ahogyan a Telex cikkében is kiemelik, a fontos, de nem (megfelelően) közölt adatok listája elég hosszú, de jöjjön néhány példa:

• A fertőzöttek és a kórházi fekvőbeteg-ellátásba kerültek, ezen belül az intenzív terápiában és lélegeztetésben részesülők életkori eloszlása és nemi összetétele.
• Elvégzett tesztek száma és a tesztpozitivitás, lebontva típus szerint (antigén gyorsteszt és PCR), területi (járási) bontásban is.
• A fertőzöttek, kórházban ápoltak és halottak mekkora százaléka volt oltott és milyen vakcinával. 
• Az oltást követő nemkívánatos eseményeket gyűjtő rendszer jelentései.
• A vírusmonitorozás a különféle variánsok terjedése miatt fontos, ám Magyarországon szinte nem létezik, csak sporadikus adatközlés van.
• Problémás a halálesetekről szóló adatközlés, aminek az egyik oka, hogy az adatgyűjtésben tehát semmiféle standardizálás nincs, ugyanaz a betegség többféleképpen is szerepelhet például, és annak ellenére, hogy a  társbetegségek gyűjtésé óriási adminisztrációs terhet ró a kórházakra, a végeredmény szinte használhatatlan.

„Nagyon nyomatékosan hangsúlyoznám, hogy a fent felsoroltak jó 60-70%-a nulla pénz- és szinte nulla energia-ráfordítással közölhető lenne: ha egyetlen egy dolog, a szándék meglenne egy megfelelően működő adatgyűjtési (surveillance) és adatközlési rendszer kialakítására, akkor egy hét alatt megoldható lenne, hogy az említett, alapvető adatokat a lakosság is megismerhesse” – írja Ferenci Tamás, aki hozzátéve, hogyha megfogadnák javaslatait,  az nem hogy nem jelentene plusz terhet az egészségügyben dolgozóknak, hanem még egyszerűsítené is a munkájukat.

Kiemeli azt is, hogy azokat az adatokat, amiket megismerhetünk, azokat nem mindig megfelelő formában teszik közzé, mert például azokat összesítve adják meg, vagy képfájlként osztják meg.  Megjegyezi, nagyon extrém helyzetben természetesen indokolt lehet bizonyos információk átmeneti visszatartása, de csak is akkor, ha mondjuk közvetlenül életeket veszélyeztetne az információ közlése, és hozzáteszi, a folyamatos, kezdetektől fenntartott transzparens és őszinte, az embereket partnernek tekintő kommunikáció pont hogy csökkenti a pánik valószínűségét.

Megemlíti, gyakori kritika, hogy hiába közöljük az adatokat, az emberek „nem fogják érteni” azokat. “Előfordulhat, hogy eleinte félre fogják érteni. Társadalmi vita fog indulni, ebbe be kell szállni, ami munkaigényes lesz, de a valódi eredmények elérése már csak ilyen. Aztán a dolog tisztázódni fog, megértik a teljesebb képet..a társadalomnak tanulnia kell, de egyszer csak azt fogjuk látni, hogy elkezdik helyén kezelni az adatokat” – teszi hozzá.

Oltásra érkezők a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházban kialakított oltóponton Miskolcon 2021. november 22-én. (Fotó:
MTI/Vajda János)

lké