Dokumentumfilmek, amelyek megérintettek 2021-ben

Egy polip tanításai, egy roncstelepen élő lány kiemelkedése, David Attenborough csodálatos élete, és egy film, amely megmutatja, miért annyira fontos, hogy biztonságban nőjenek fel a gyerekek. A Netfilx és az HBO repertoárjából válogattunk. Szigorúan szubjektív ajánló következik.

Farkas E. Lina

2021. December 31.

Az utóbbi évek egyik pozitív tendenciája, hogy a dokumentumfilmek kiszakadtak a lassú, ultra nyomasztó filmek skatulyájából, és egyre hangsúlyosabbak lettek a streaming csatornákon. Ehhez persze arra is szükség volt, hogy a filmkészítők izgalmas témákkal és feszes, figyelmet fenntartó feldolgozásokkal kedveltessék meg a dokumentumfilmeket azokkal a nézőkkel is, akik korábban idegenkedtek a műfajtól.

Az elmúlt egy év alatt is bőven szemezgethettünk a két csatorna műsorlistájából, újabban és régebben készült dokumentumfilmekből ezúttal sem volt hiány. Most összeállítottunk egy rövid listát azokból a filmekből, amelyeket 2021-ben láttunk és hatással voltak ránk.

1. ) Tanítóm a polip (My Octopus Teacher)

Sokak nagy kedvence lett – és én sem vagyok ez alól kivétel– a Netflixen futó film, a Tanítóm a polip (My Octopus Teacher), amely azon ritka filmek közé tartozik, amit újra és újra meg lehet nézni. Ahogy azt sokan megjósolták, az Oscar-gála dokumentumfilm kategóriájának díját el is hozta ez az érzékeny és őszinte alkotás, ami nem csak az ember és a természet egyre inkább elfeledett és elidegenedett kapcsolatára fókuszál, hanem azt is megmutatja, hogy sosem késő kicsit lelassítani, és átadni magunkat a puszta létezésnek. Craig Foster életközepi válsága nyomán született a film, ugyanis Fostert annyira kimerítették a folyamatos, kemény munkával eltöltött évek, hogy a stressz egyre inkább megbetegítette, a családi kapcsolatait szétzilálta, a motivációját elvesztette. A kiutat végül fiatalkorának meghatározó helyszínén, Nyugat-Fokföldön találta meg, ahol gyermekkorának nagy részét töltötte. A sziklák közötti hínárerdőkben búvárkodva találkozik egy polippal, amely rengeteget tanít neki és hatalmas fordulatot hoz az életében. További érdekessége a filmnek, hogy Foster kiszakad a megfigyelő pozíciójából, érzelmileg involválódik és részévé vált az eseményeknek, ami érthetően nagy dilemmát okoz a számára.

2.) Egy élet a bolygónkon (A Life on our Planet)

Ha már az ember és a természet kapcsolatánál tartunk, akkor nem hagyhatjuk ki a Netflixen futó David Attenborough az Egy élet a bolygónkon című film, amely egyrészt csodálatos, másrészt szívbemarkoló alkotás, főleg azoknak, akiknek számít az élővilág, amelynek a részei vagyunk. David Attenborough elmeséli a saját és egyben a Föld evolúciójának a történetét, miközben gyászolja az elveszett vadont, és a maga higgadt, de őszinte módján elmondja, hogyan képzeli el. Ez a film megmutatja, hogy az emberiség milyen értékeket, ajándékot tesz módszeresen tönkre, felkészít minket arra, ami már javában történik: az élővilágunk pusztulására, amelynek egyes folyamatai már most visszafordíthatatlanok.

3.) Dívák

Egy kicsit más témákra evezve, az idei év egyik nagy meglepetése volt Kőrösi Máté, Dívák című dokumentumfilmje, amely a Verzió Filmfesztivál nyitófilmje volt, jelenleg pedig az HBO műsorlistájáról is elérhető. A film három tizenéves lányról, Emeséről, Szaniról és Tináról szól, akik a Belvárosi Tanodában tanulnak, és készülnek az érettségire. Kőrösi Máté, a film rendezője őket követi az iskolából az otthonukba, majd lassan minden fontosabb momentumnál jelen lesz, a lányok pedig videókat készítenek magukról a saját szobájukban a nap végén, ezzel is közelebb engedve magukhoz a rendezőt, és minket, a nézőket is. Ahogy haladunk előre az időben, úgy hullanak le szépen a rétegek, láthatóvá válnak a megsztájlingolt külső mögötti érzelmek és élethelyzetek. A gyermekkori traumáktól kezdve a pszichés problémákon át egészen az önfenntartás és tanulás kettős súlyáig, sok minden kiderül a három lányról, és egyúttal arról is, miért annyira nehéz tinédzsernek lenni. A film ezzel együtt nem egy nehezen nézhető dokumentumfilm, a lányok rengeteget viccelnek, és a rendező is jól balanszíroz a könnyedség és a súlyosabb témák között.

4.) Valami jónak a kezdete (Something Better to Come)

Bár 2015-ös film, de idén futottam bele az HBO oldalán, azt kell, hogy mondjam, szerencsére, mert a lengyel produkció igen erős filmélményt nyújt. A történet egy olyan helyen játszódik, amiről csak kevesen tudunk, Moszkva mellett – ahol a legnagyobb az egy főre jutó milliárdosok száma – alig húsz kilométerre találhat a Svalka, a világ legnagyobb roncs és szeméttelepe. A folyton égő, hatalmas szeméthegyek között nemcsak emberek dolgoznak mindenféle védőfelszerelés nélkül, hanem lakói is vannak ennek a rendkívül nyomasztó helynek, Ezeknek az embereknek a zöme papíron már nem is létezi, az életük senki sem érdekel. Az újonnan odakerülők még az elején álmokat szőnek arról, hogyan találnak lakást a városban és hogyan szabadulnak ki az állandó koszból, hidegből és a szemét hegyek fogságából, de egy idő után eluralkodik rajtuk az apátia és a bizonytalan eredetű vodkával csillapítják belső szenvedéseiket. Itt él a tizennégy éves Jula az anyjával, a rendező őket követi évekig a kamerájával, ez idő alatt a lány felnő, gyermeket szül, tragédiák sorozatát látja a helyen, mégsem nem adja fel, hogy jobb élete lesz, még még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy erre semmi esélye sincs.

5.) Megtört gyerekek (Broken Child)

Az utolsó film nem éppen a könnyed műfajba tartozik, ugyanakkor nagyon fontos lenne, hogy a benne elhangzott információk elterjedjenek minél szélesebb körben, így nálunk is, ahol még mindig gyakori, hogy “az egy pofon nem pofon” elve mentén nevelnek sok gyereket, és ahol az érzelmi bántalmazás rengeteg családban mindennapos. A film ugyan az Amerikai Egyesült Államokban játszódik, de az üzenete univerzális, miszerint egy bántalmazott gyerekből (legyen szó érzelmi elhanyagolásról, fizikai, szexuális bántalmazásról, vagy a szülők függőségeiről) problémás felnőtt lesz – pláne, ha senki sem segít rajtuk –, aki nagy eséllyel hasonló minták és az mentén fogják nevelni a saját gyerekeit. A film rámutat arra is, hogy a korai gyermekkor mennyire érzékeny és visszahozhatatlan időszak, és hogy az ebben az időintervallumban elszenvedett bántalmazások milyen súlyos, akár visszautasíthatatlan károk okozhatnak a pszichéjükben. A gyógyuláshoz elengedhetetlen, hogy legyenek a környezetükben olyan szerető felnőttek, szakemberek, akik nem mondanak le a saját szüleik által megtört gyerekekről.