A mai Krisztinaváros területén a középkorban egy Logod nevű falu terült el, melynek kapuja a jelenlegi Széll Kálmán tér felé nyílt. A török uralom idején a település elpusztult, majd ezt követően agyagbányát nyitottak itt, a közeli téglavető üzem kiszolgálására, mely egészen a 19. század második feléig üzemelt. Így keletkezett a területen egy jókora gödör, melyet a lakosság is csak ezen a néven, egyszerűen Gödörként emlegetett. Hivatalos neve ugyanis akkoriban még nem volt.
A kitermelés megszűnését követően a gödröt feltöltötte a talajvíz és bányató alakult ki benne, mely telente befagyott, az emberek pedig magától értetődő módon korcsolyapályaként használták.
A 19. század végére a területen hivatalosan is sporttelepet létesítettek, mely az 1892-re kiépült körvasútnak köszönhetően kiválóan megközelíthetővé és így egyre felkapottabbá is vált. A sporttelepen immár hivatalos keretek között működött jégpálya és korcsolya egylet, míg nyáron teniszpályák üzemeltek itt, illetve 1914-re a tornacsarnok is felépült.
A terület azonban mindinkább becsatlakozott a város közlekedésének vérkeringésébe, emiatt pedig idővel a funkciója is óhatatlanul megváltozott. A Gödör 1929-ben kapott először hivatalos nevet: az egykori miniszterelnök után Széll Kálmán térnek nevezték el.
A sporttelepet felszámolták, 1938-ban pedig megkezdődött a tér forgalmi csomóponttá alakítása. A munkálatok 1941-re készültek el, azonban 1945-ben az itt dúló harcok során a tér súlyos károkat szenvedett. A világháború után ismét újjáépítették, illetve 1951-ben Moszkva térre nevezték át (azóta már vissza is nevezték). Ebben az időszakban a tér legmeghatározóbb eleme a közepén álló, gombaszerű épület volt.
Arculata a hetvenes évek elejére alakult át ismét. A gombát lebontották, a helyére pedig az 1972-ben megnyílt metróállomás harmonikatetős – vagy betonlegyezős – épülete került. A jellegzetes építészeti elemet a 2015-2016-ban zajlott felújítás során is meghagyták.