Kritika a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban című sorozatról

Az utóbbi évek egyik legnagyobb trendjét a könyvpiacon az úgynevezett domestic thrillerek felfutása jelentette. A domestic thriller gyakorlatilag az alműfaja a krimiknek és thrillereknek, és szokták csúfolni csajnoirnak és mamithrillernek is, elsősorban azért, mert a fő célközönségüket a nők, közülük is főképp az édesanyák és háziasszonyok jelentik. A műfaj népszerűsége átszivárgott a filmek területére is, a legnagyobb sikerkönyvek többségéből sikeres filmváltozat született, legyen az a Holtodiglan, A lány a vonaton, az Egy kis szívesség vagy épp a Nő az ablakban. Ezeknek a történeteknek szinte mindig egy felső-középosztálybeli fehér nő a főszereplője, aki általában kimeríti a megbízhatatlan narrátor fogalmát. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy ugyan többnyire ő az elbeszélőnk, és az ő szemén keresztül ismerjük meg a sztorit, olvasóként vagy nézőként mégsem bízhatunk benne, aminek számos oka lehet. A narrátorunk lehet mentálisan instabil, zavart, problémái lehetnek az alkohollal, a drogokkal és a különféle erős gyógyszerek túlzásba vitt szedésével, sőt ezen problémák szabadon kombinálhatók egymással.

Kristen Bell bort tölt (fotó: Profimédia)

Az is összeköti a domestic thrillereket, hogy a sötét bűn mindig kényelmetlen közelségben van: sosem egy külső fenyegetéstől kell félni, hanem mindig valamelyik családtag, rokon, közeli barát, szomszéd vagy épp maga az elbeszélő a hunyó. Közös jellemző még, hogy az elbeszélő lesz a szemtanúja a bűnesetnek, vagy jön rá a bűntényre, de sem a hatóságok, sem az ismerősök nem akarnak hinni neki, így magának kell felgöngyölítenie az ügyet. Ha pedig egy műfajnak már ennyi specifikus jellemzője, vagy csúnyább szóhasználattal élve kliséje van, akkor az megérett a parodizálásra, és a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban már a címében is maga a paródia.

Paródia, de másképp

A nyolcrészes minisorozat azonban kicsit másképp parodizál, mint azt alapvetően megszokhattuk, ugyanis a poénjait úgy viszi be, hogy közben maga is részben komolyan veszi a zsánert, és felhasználja annak legnagyobb sablonjait. A cselekmény vázát leginkább a Netflixen bemutatott Nő az ablakban alaphelyzete adja, leginkább az a néző fog jól szórakozni a látottakon, aki azt a filmet is látta, netán olvasta az alapjául szolgáló könyvet. A mind a nyolc epizódot rendező Michael Lehmann (Hudson Hawk, 40 nap, 40 éjszaka…) és az írók csak időnként kacsintanak ki a formulából, de olyankor tényleg valami állati nagy blődséget adnak be nekünk. Például a főhősünk, Anna korábban elvesztette a kislányát. Amikor egy flashbackben visszajátsszák, hogy mindez úgy történt, hogy az FBI-os apuka egy „vidd a gyereket munkába” napon bevitte magával a kislányt egy sorozatgyilkos kihallgatására, és közben a kollégája kihívta őt a folyosóra, ő pedig kettesben hagyta a gyereket a pszichopata őrülttel, akkor egyszerűen nem tudsz mást tenni, csak visítani a röhögéstől, mert ez valami csodálatosan abszurd marhaság. Visszatérő poén, hogy Anna alkoholizmusát rendre úgy ábrázolják, hogy egyrészt ipari mennyiségű bort vásárol a szupermarketben, másrészt a poharait mindig csurig önti vörösborral, melyek éppen csak nem folynak ki, és kihúzott dugókból is egy óriási tálnyi áll a konyhájában. Vagy ott van az ezermester figura az utcán, aki az egész film folyamán mást sem csinál, csak szereli Anna postaládáját (!), és mint később kiderül, már évek óta (!!!) dolgozik ezen, mégsem teszi azt szóvá neki senki. És azt még szóvá se tettem, hogy a főszereplőnknek esőfóbiája (!!!!) van.

Kristen Bell és a rakottas (Fotó: Profimédia)

Azonban a sorozat olykor akár hosszú perceken át nem dob be poént, hanem csak viszi tovább a hagyományos thrillercselekményét. Ezért fordulhat elő az, hogy a közösségi médiában látott reakciók szerint sok nézőnek egyszerűen nem esik le, hogy paródiát néz: azt gondolják, hogy ez egy komoly thriller, csak nem tudnak közben mit kezdeni az abszurd pillanataival. Én jól szórakoztam rajta, de azt bármikor elismerem, hogy több poénnal és kevesebb komolykodással jobban működött volna. Egyszerűen túl sok neki ez a nyolc huszonvalahány perces epizód, egyetlen kétórás filmként sokkal ütősebb és viccesebb lenne az eredmény, ráadásul úgy ki kellett volna lúgozniuk belőle az üresjáratokat is. Kristen Bell mindenesetre fantasztikus a főszerepben, és ismét bizonyítja, hogy elsőrangú komika.

A Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban a Netflix kínálatában látható.