A Kijevben található Ohmatdit gyermekkórház az ország legnagyobb ilyen intézménye. Békeidőben egy átlagos napon nagyjából hatszáz gyerek tartózkodik a kórtermeikben, ami a háború óta kétszázra esett vissza, ugyanis csak az életveszélyes eseteket kezelik. Az orvosok és ápolók elképesztő körülmények között kénytelenek helyt állni. Amint megszólalnak a városban a szirénák, legyenek akár épp egy műtét elvégzése közben, mindent félbe kell hagyniuk, és a betegeiket is mentve menekülniük kell az épület pincéjébe. A pince még a hetvenes években épült bunkerként, amikor a hidegháború során a volt szovjet tagállamban még attól tartottak, hogy a nyugatiak bombázásaitól kell majd megvédeni az ukrán embereket, most pedig az orosz rakétáktól nyújt védelmet a betegeknek és az alkalmazottaknak.
A gyermekkórház is egyike a lehetséges katonai célpontoknak
Amint kitört a háború, a kórházból azonnal elküldték azokat a betegeiket, akik nem szorultak azonnali beavatkozásra. Jelenleg kizárólag olyan gyerekek fekszenek az intézményben, akik kórházi kezelés nélkül nagy eséllyel rövid időn belül életüket vesztenék. Akit csak tudtak, még a háború első napjaiban elküldtek egy Lembergben (Lviv) található testvérintézménybe, ugyanis ott nagyobb biztonságban vannak, viszont ma már lehetetlen a betegek szállítása a két kórház között – mondta el Volodimir Zsovnir, az Ohmatdit gyermekkórház vezető sebésze.
Józan ésszel azt gondolnánk, hogy egy háború során senki sem lehet annyira kegyetlen és elvetemült, hogy egy gyermekkórházat vegyen célba, és
ugyan cikkünk írásáig a kórházat nem érte találat, a környékét már igen, ráadásul az ukrán hatóságok még február 26-án jelentették be a televízióban, hogy az Ohmatdit gyermekkórház is egyike volt a város kiemelt célpontjainak.
Az intézmény átkutatása során ugyanis a hadsereg olyan irányjelző szenzorokat talált, melyek szükség esetén céltáblaként azonosították volna az épületeket a bombatámadásoknál. A szenzorok metaadatai szerint még január 18-án telepítették őket beszivárgó egységek, vagyis az orosz hadsereg már akkor bőven készült az ukrán főváros ostromára.
Egy anya orvosi kezelés alatt álló babájával az Ohmatdit Gyermekkórház pincéjében (Fotó: Chris McGrath/Getty Images)
Az intenzív osztály már a pincébe költözött
Bár az Ohmatdit gyermekkórház pincéje tágas, nem minden funkció ellátására alkalmas, ezért sok beteget kell napjában többször költöztetni, amikor csak megszólalnak a támadást jelző szirénák a városban. Az orvosoknak és az ápolóknak rengeteg ideje megy el pusztán a költöztetéssel, ráadásul sok hordágyon szállított betegnek kell ilyenkor a lélegeztetést biztosítani menet közben is, ami egyáltalán nem könnyű feladat. Mivel az első napokban rájöttek, hogy logisztikailag kivitelezhetetlen napjában többször az egész kórházat költözésre fogni, ezért akit csak lehet, a pincében hagynak. A legnehezebben költöztethetők az intenzív osztályon lévő betegek voltak, így az osztályt mára állandósították odalent, mivel az ott lévő betegek egészségét és életét veszélyezteti a legjobban, ha mozgatni kell őket – magyarázta Vadim Tkacsuk, a részleg vezetője.
Odalent nem túl barátságos a hangulat, mivel a pince jellegből adódóan nincsenek ablakok, ráadásul a felszerelés nagyon alapszintű: a gyerekeiket a kórházba kísérő szülők is itt kapnak helyet, viszont az Ohmatdit sem ágyat, sem széket nem tud biztosítani számukra, a földön ülve és feküdve maradnak a gyerekeik mellett. A kórházban a babájával tartózkodó Natalia Tiscsuk elmondása szerint a pincének csupán egyetlen előnye van: a vastag falak és az ablakok hiánya miatt odalent nem hallják a kinti robbanásokat, illetve azok közül csak a leghangosabbak zaja jut be, és az is csak erősen tompítva.
Daganatos betegséggel küzdő gyerek fekszik egy kanapén az Ohmatdit Gyermekkórház pincéjében (Fotó: Chris McGrath/Getty Images)
Anyák és gyermekeik a kijevi gyermekkórház menhelyként kialakított pincéjében (Fotó: Chris McGrath/Getty Images)
Egy anya orvosi kezelés alatt álló babájával az Ohmatdit Gyermekkórház pincéjében (Fotó: Chris McGrath/Getty Images)
Anya és ikrei a menhelyen, a kijevi gyermekkórház pincéjében (Fotó: Chris McGrath/Getty Images)
Gyerekek ülnek a kijevi gyermekkórház pincéjében, köztük kezelésre váró daganatos betegek (Fotó: Aytac Unal / Anadolu Agency via AFP)
Fotó: Murat Saka/dia images via Getty Images
Kizárólag életmentő beavatkozások
A dolgozók minden tervezhető műtétet lemondtak, kizárólag életmentő beavatkozásokat végeznek el. Bár nem állnak jól a készletekkel, még rendelkeznek valamennyi étellel, gyógyszerrel és felszereléssel a betegeik ellátására, Kijev városa, valamint az önkéntesek próbálnak gondoskodni arról, hogy ne lehetetlenüljön el a működésük. A 24.hu riportja szerint komoly problémát jelent a kórházban lévő csecsemők szoptatása: a háborús stressz miatt elapadt az édesanyák teje, és nehéz beszerezni a tápszert a babák táplálásához. Hiányosságok már így is akadnak: egyes rákbetegek esetében már kizárólag kemoterápia segítségével tudnak csak próbálkozni. A kórházban lévő betegek többségét azok a súlyos beteg gyerekek (immunbetegek, szívbetegek, rákbetegek…) teszik ki, akik már előtte is ott voltak, és hozzájuk csatlakoztak az utóbbi héten azok, akik a városban és a környékén zajló harcokban és a rakétatámadások során sérültek meg. Eleinte még több sebesült érkezett, de ahogy az oroszok fokozatosan nehezítik meg a közlekedést a városban, egyre több megsérült gyermek már el sem jut odáig, hogy kórházba tudják szállítani.
A Time magazin cikkében megszólaló sebész, Vitalij Demidov fotókat is mutatott a lapnak az orosz hadsereg kegyetlen akcióinak következményeiről. Mesélt egy kisfiúról, akit azért kellett sürgősen megműteni, mert a nyakába fúródott egy repesz egy robbanás után: a műtét sikerült, de a gyerek még ma is kritikus állapotban van és lélegeztetőgépen tartják. Műtöttek kislányt, akit súlyos vérzéssel és lábsérüléssel hoztak a kórházba, de olyan gyerek is volt, akinek szétszakadt az arca jobb fele egy robbanás után.
Anya és kezelés alatt álló daganatos beteg gyermeke az Ohmatdit Gyermekkórház óvóhelyén (Fotó: Chris McGrath/Getty Images)
A kitartás a legnehezebb
Azt már biztosan tudják, hogy tervezett műtéteket a háború végéig nem tudnak elvégezni. A napi működés biztosításán túl komoly gondot jelent egyrészt a dolgozók munkamoráljának fenntartása, de az is, hogy az Ohmatditban fekvő gyerekek és szüleik ne keseredjenek el teljesen. A pincében töltött időt a dolgozók próbálják énekléssel és különböző játékokkal elviselhetőbbé tenni, ami a kisebb gyerekek esetében még úgy-ahogy működik is, de a nagyobbaknál már kevésbé. Ők sokkal jobban átlátják az elkeserítő helyzetet, és nemcsak szomorúak, hanem dühösek is miatta. A háború kitörése óta már két születésnapot is ünnepeltek a pincében, hogy tartsák a lelket a gyerekekben, ám ahogy egyre jobban elhúzódnak a harcok, ez mindenkinek nehezebb lesz.
Egyéb felhasznált cikkek: (uacrisis.org) (scmp.com)