Nagy könyvrajongó vagyok, mégsem érzem azt minden alkalommal, hogy a filmek rosszabbak lennének, mint a könyvek, amiket feldolgoznak. Általában nem azzal az elvárással állok neki a filmeknek, hogy a könyvélményt kapjam vissza, inkább kíváncsiság van bennem, hogy mit tudtak kihozni egy teljesen más műfajban, mint az írás. Az összehasonlítás így aztán nem is túl korrekt dolog, hiszen olvasás közben egy saját film forog az agyban a történetről, míg a filmen egy másik ember értelmezését nézzük ugyanarról a sztoriról. Nyilván más lesz a kettő, ezért nem is érdemes úgy nekifutni, hogy ugyanazt várjuk filmen, ami a saját agyunkban forgott olvasáskor. Legalábbis eléggé teljesíthetetlen elvárásnak tűnik, mert még nem született gondolatolvasó rendező valószínűleg.
Minden megértésem mellett azért voltak olyan meghatározó könyvélmények az életemben, amiknek kicsit fájt a filmes feldolgozása, nem sok ilyen van, de a következő öt film biztos beletartozik nálam a „könyv jobb volt” kategóriába.
1. Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Részlet a Galaxis útikalauz stopposoknak filmből (Kép: IMDb)
Arthur Dent kalandjai a Galaxis útikalauz stopposoknak című ötrészes trilógiában nehezen vihetők filmre, hiszen olyan komplex, több síkon – időben és térben is – játszódó történetről van szó, hogy filmes legyen a talpán, aki fel tud érni Douglas Adams zseniálisan megírt művéhez. A humor ezer árnyalatával és filozófiai eszmefuttatásokkal is találkozunk a könyvekben, márpedig ezt átadni filmen őrült nehéz lehet. Nem csoda, hogy nem is igazán sikerült a 2005-ben, azonos címmel készült filmben. Ha elkülönítve a könyvtől nézzük a filmet, akkor viszont egy szórakoztató vígjátékot láthatunk, úgyhogy mindenképp érdemes megnézni, de el kell felejteni az összehasonlítást az eredeti művel, az biztos.
2. Stephen King: A ragyogás
Mielőtt megdobálna minden rajongó legókatonákkal mérgében: én is imádom a Jack Nicholson főszereplésével készült Ragyogás című filmet, Stanley Kubrick feldolgozására minimum a zseniális jelző illik. A film után olvastam el az alapjául szolgáló Stephen King-könyvet, ami mélységeiben ábrázolja például azt is, hogyan lehet szeretni egy bántalmazót – ez viszont nem jön át annyira a filmben. Úgyhogy ennél is úgy érdemes nézni a filmet és olvasni a könyvet, hogy szétválasztjuk fejben a kettőt, hogy ne legyen csalódás a vége.
3. J.R.R. Tolkien: A hobbit
Részlet A hobbit című filmből (Kép: IMDb)
Előre le kell szögezni, hogy Peter Jackson fantasztikus munkát végzett A gyűrűk ura-filmekkel, szinte hibátlanul hozza a könyvben átélt élményeket. Persze ezt az ősrajongók biztos cáfolnák, de egyszeri Tolkien olvasóként számomra a filmek is csodálatosak voltak. Azonban nem tudom ugyanezt elmondani A hobbitra, ami szintén Peter Jackson rendezése, mégis csalódást okozott. Talán az volt a gond, hogy szétszabdalták három részre, mert így nyúlt a sztori, mint a rétestészta, többször elaludtam legalábbis rajta, mint amennyiszer vártam volna egy Tolkien-feldolgozástól. Illetve az sem segített, hogy a harmadik résznél már konkrétan olyan érzésem volt, mintha egy háromórás videojáték harci jelenetét kéne néznem. De a szereplőgárda legalább remek volt.
4. F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Részlet A nagy Gatsby című filmből (Kép: IMDb)
Imádom Leonardo DiCapriót nagyjából azóta, hogy kinőtt a földből, de még ő sem tudta megmenteni számomra A nagy Gatsby című filmet, ami az azonos című klasszikus könyvön alapul. A film persze gyönyörű, a bulik elbűvölőek, képileg tényleg csodálatos alkotás, de sajnos nem sikerült az érzelmeket igazán átadni benne, ami pedig a könyvben az egyik legfontosabb vonás. Mondhatjuk, hogy a könyv felszínes pillanatait valóban jól adaptálta a film, de ezen túl olyan érzés, mintha nem jutnánk lélegzethez közben, nem tudunk elgondolkodni és megélni a nagy érzelmeket, amikkel a könyvben szembesülünk.
5. Mary Shelley: Frankenstein vagy a modern Prométheusz
Mary Shelley klasszikus regénye a valaha írt egyik legjobb könyv, ami meghatározta a horrortörténetek és -filmek egy teljes műfaját. Romantikus, horror és még sci-fi elemekkel is tűzdelt történetről van szó, amit úgy igazán egyetlen film sem tudott átadni teljesen a nézőknek, pedig sokszor filmvászonra vitték. A mai nézők számára a legismertebb talán a Kenneth Branagh-féle, 1994-es Frankenstein, ami valóban kiemelkedik a többi adaptáció közül, már csak azért is, mert ez a film maradt a leghűségesebb Mary Shelley könyvéhez, de egy kicsit átestek a ló túloldalára és több giccs került bele, mint amennyit elviselt volna a könyv rajongóinak kérges, horroron edződött lelke. A szereplőkkel kapcsolatban azonban semmiféle kifogásunk nem lehet, tökéletes alakításokkal találkozhatunk a filmben.