Interjú Szili Katalinnal

A napokban letette Novák Katalin a köztársasági elnöki esküt, és ezzel ő lett az első női államfő Magyarországon. Előtte ön jutott a hazai politikában a legmagasabb szintig nőként, amikor 2002-ben házelnök lett. Érezte valaha, hogy a neme miatt nem kapja meg a státuszának járó tisztelet?

Olyat nem éreztem, hogy ne vettek volna komolyan. Az viszont biztos, hogy egy nőtől több energiát kíván meg az, hogy helytálljon ebben a férfias világban. A 10-15 évvel ezelőtti világhoz képest egyébként úgy látom, hogy ma már van egyfajta konjunktúrájuk a női politikusoknak. Ha körülnézünk a világban, azért azt látjuk, hogy sok országban van női miniszterelnök, vagy köztársasági elnök. Ez pontosan azért van így, mert szükség van azokra a finomságokra, arra az érzékenységre, amire egy nő inkább képes, mint egy férfi. A politikában egyébként úgy látom, hogy azok a nők sikeresek, akik meg tudták őrizni nőiességüket és nem macsósodtak el.

Mit tud egy nő a politikába belevinni, amit egy férfi nem, vagy csak kevésbé?

Szerintem a nők készebbek az együttműködésre és megoldáskeresésnél inkább ez és nem az erőfitogtatás és a feltétlen versengés vezérli őket. Hiszek az együttműködés eredményességében. Amikor parlamenti alelnök voltam, azt szoktam volt mondani, hogy a személyi számok a nőknél mindig kettővel kezdődnek, épp ezért, a 2000-es a nők évezrede lesz. Úgy látom, hogy ez kezd beérni. Látok rá lehetőséget, hogy egyre több nő kerüljön a politikába is.

Fotó: Neményi Márton

Nagyon optimista, de pontosan hol látja felbukkanni a politikában a női utánpótlást?

A mostani választások esetén is sokkal több a női jelölt, mint korábban volt. Annak ellenére, hogy, ha az emlékeim nem csalnak, anno korábban egyedül a szocialista pártban volt női kvóta.

Régebben rendre pozitívan nyilatkozott a kvótarendszerről, viszont ilyesmi nincsen például a jelenlegi kormánypártnál sem. Ez nem gond?

Nem, mert az idők változtak. A szocialista pártban is azért született meg a kötelező női kvóta, hogy egyfajta kiinduló pont legyen, tendenciát jelentsen, nem pedig végcélt. Az is fontos volt, hogy az ember hosszú távon ne kerüljön hátrányba éppen azért, mert a kvóta miatt került be a politikába. Úgy látom, hogy ma már enélkül is igyekszik minden párt és politikai erő minél több nőt felmutatni. De azt is látom, hogy ebből a fölhozatalból is sokan vannak olyanok, akik magatartásukban inkább a férfias attitűdöket veszik fel és kevésbé azt, ami egy nőtől elvárható, vagyis hogy érzékenyebb legyen szociális, társadalmi kérdésekre, s okosabb legyen olyan kérdésekben, melyek az emberek kiszolgáltatottságát, kitettségérzetét csökkentik.

2005-ben ön is közel került ahhoz, hogy köztársasági elnök legyen, de belső pártharcok miatt végül nem lett. Ennyi idő távlatából mit érez, ha erre gondol?

Számomra ez egy elég tanulságos történet. Házelnökként hosszú időn keresztül vezettem a politikai népszerűségi listát és a volt pártom, valamint a liberális szövetségese volt az, akik nem szerették volna, hogy én államfő legyek. Végül is két szavazattal maradtam le. Engem a kongresszus választott meg. A kongresszus elvileg vissza is hívhatott volna, de ilyen akkor nem történt. Ma már tudom, hogy a köztársasági elnökségem volt az ára annak, hogy az akkori miniszterelnök a szocialista pártot is megkaparintsa. Miután az akkori pártvezetésből is sok információ jutott el hozzám, világos a kép. Örülök, hogy a parlament most nőt választott. Mindenesetre Novák Katalin szerintem kitűnő köztársasági elnök lesz.

Magyarország első női köztársasági elnöke immáron megvan, na, de mikor lesz a kormányfő is nő?

Szerintem 12 éven belül biztosan lesz női miniszterelnökünk is.

Fotó: Neményi Márton

Lát olyat, akiről el tudja képzelni, hogy beváltja ezt a próféciát?

Csirájában látok ígéretes dolgokat, de ma még nincsen ilyen kiforrott jelölt. Szerintem, ha egy nő lehet majd a miniszterelnök jelölt, annak olyannak kell lennie, aki nem ebben a férfias versenyben próbál férfiasabb lenni a férfiaknál, hanem olyan, aki nyitott az érzelmekre, de tud nagyon pragmatikus is lenni, ha Magyarország vagy a nemzet sorsáról van szó.

Korábban azt mondta, hogy a parlament elnökeként az a dolga, ami egy nőnek általában: az indulatok csillapítása, a konszenzusteremtés, illetve, hogy „kötényével eltakarja a tányércsörömpölést”. Ez a hozzáállás az önt követő házelnökök esetén azért nem mindenkire volt jellemző. Kövér László házelnök például inkább ostor, mint kötény és gyakran látni, hogy képviselőnőket kifejezetten nemi alapú sértések érnek az ülések alatt. Mi a véleménye a stílusáról?

Voltak azért megnyilatkozások az én házelnökségem alatt is, amik nem voltak a parlamentbe valók.  Ilyenekből ma sokkal több van. Mindig csodálkozom Kövér elnök úr türelmén. A helyébe képzelem magam és nem tudom, hogy én tudnék-e ilyen türelmes lenni. Nyilvánvalóan ma egészen más a stílus, mint korábban volt. A vitával nincs bajom, a stílussal van. Az egyszerűen rettenetes. Nem veszik tudomásul a képviselők, hogy a magatartás, amit ők ott tanúsítanak, lecsapódik a társadalom minden szintjén. Ha az emberek ezt látják, mindenki azt hiszi, hogy ez nemcsak megfelel a ma követendő stílusnak, hanem egyenesen trendi. Azt gondolják, ezzel a stílussal lehet szavazatokat szerezni. Ugyanakkor online felületen is jól követhető az a mérhetetlen gyűlölet struktúra, aminek részeseivé váltunk. Az én időmben volt olyan, hogy egy kisgazda képviselő a teremben telefonált, s elég volt a szememmel inteni neki, már ment is ki és felküldte a névkártyáját a pulpitusra és bocsánatot kért. Azt, hogy valakivel nem értek egyet, el lehet mondani csendesen, kellő tisztelettel is, nem csak személyeskedő, sokszor nyomdafestéket nem tűrő stílusban. Mindig azt a stílust kell követni másokkal szemben, amit magam is elvárom, hogy irányomba tanúsítsanak.

A képviselők esetén a parlamentben kirótt bírságok az elmúlt évben döbbenetes mértéket öltöttek. Ez lenne a megfelelő válasz?

A házelnökségem alatt még nem volt bírság. Csak érdekességként mondom, hogy a világ másik végén láttam ugyanakkor olyat is, hogy 1-2 napos börtönbüntetéssel is sújtottak képviselőket. Nyilván minden parlament maga dönti el, hogy milyen szankciókkal kíván élni. Én annak örülnék, ha a képviselők a bírságok mértékétől függetlenül is rendelkeznének önfegyelemmel.

Fotó: Neményi Márton

De a parlament stílusát végtére is nem a házelnök határozza meg?

A házelnökségem alatt az egyik ülésen felszólalt egy képviselő, akinek épp névnapja volt, ezért mondtam neki, hogy névnapja alkalmából köszöntöm. Erre az SZDSZ akkori frakcióvezetője felszólalásában megjegyezte, hogy „Elnök Asszony! Nem erről szól a parlament!” Nyilván minden emberi megnyilvánulás nélkül is lehet, aztán én le is tettem a hasonló gesztusokról utána. A Bundestagban ugyanakkor például az ülése elején mindig felköszöntik azokat, akiknek éppen születésnapjuk van. Ezek egyszerűen emberi gesztusok, amik hozzátartoznak az életünkhöz és mindjárt más lesz tőlük a hangulat. 

A hétvégén választ az ország. Részt vett a kampányban?

Ahova hívnak, oda szívesen elmegyek, főleg olyan fórumokra, melyek a nemzetpolitikával, vagy a fenntartható fejlődéssel foglalkoznak. Azt mondtam, amikor leköszöntem házelnökként – teljesen önszántamból –, hogy én mindig a nemzetemet fogom szolgálni.

Ilyenkor egy politikus a lehetséges kimenetelekhez igazítva azért több forgatókönyvet is elkészít a jövőjét illetően?

Több van már annál mögöttem, minthogy nekem forgatókönyveket kelljen készítenem. Ha hívnak, hogy szolgáljam a nemzetemet, teszem a dolgom a legjobb tudásom szerint. Energiám, hála a Jóistennek, sok van. Van egy gyönyörű unokám is, vele is igyekszem elég sok időt tölteni, de ha a korábban említett területeken szükség van a tapasztalataimra és hívnak, akkor megyek – persze, nem mindenkinek és nem mindenáron. Bízom benne, hogy azt a nemzetpolitikát, amit építettünk az elmúlt tizenkét évben, tovább tudjuk finomítani. 

Ön is tagja a Magyar Nők Klubjának, amelyet Novák Katalin alapított. Honlapjukon az olvasható, hogy céljuk annak elérése, hogy a család és a karrier ne egymást gátló, hanem egymást kiegészítő és családot segítő, az egységet megteremtő tényező legyen. Ez hogyan kell elképzelni? Az ön karrierjére esetén például teljesült?

Ezt nyilván egy jó háttér nélkül nem lehet csinálni. Nekem rengeteget segített az édesanyám, a papám – akit sajnos tavaly temettünk el – és a férjem. Egy politikusnak az ünnepnapok és a hétvégék a legsűrűbbek. A családtagjaim sokszor jöttek ilyenkor velem különböző rendezvényekre. Gyakran a férjem vezetett. A házelnökségem idején házasodott meg a lányom és a lakodalom augusztus 19-én volt. Hajnali fél négykor, miután az utolsó vendéget is elbúcsúztattuk, hazamentem, aludtam két órát, letusoltam és mentem az ünnepélyes zászlófelvonásra. És nem szabad, hogy látszódjon az emberen a fáradtság.

Fotó: Neményi Márton

Mi történt, ha mégis?

Volt, hogy házelnökként betelefonáltak a munkatársnőmnek, hogy, „Elnök Asszony! Ma fáradtnak látszik.” Én mindig arra gondoltam, milyen érdekes, hogy ilyesmit a férfi kollégáknak nem mondanak. Azt sem kérdezik meg tőlük munka közben, hogy most éppen hol vannak a gyerekeik, ki vigyáz rájuk. Nálunk természetes volt, hogy, amikor nekem dolgoznom kellett, a férjem helytállt. Ő egyébként úgy megtanult főzni, hogy most már hobbiként ő a családi séf.

De a kormány arra biztatja a nőket, hogy szüljenek és maradjanak otthon. Itt nincsen ellentmondás?

Jó, egy konzervatív politikában nyilván benne van, hogy a nő szerepe elsősorban, hogy gyermeket szüljön és – ahogy a rómaiak szokták mondani – tisztán tartsa a családi tűzhelyet. Egyéni, hogy ki hová helyezi a hangsúlyt. Szerintem nem kell választani család és karrier közt. A kettőt lehet harmonizálni. Jó példák vannak arra, hogy a polgári hagyományokat képviselő sokgyermekes anyák szép karriert építenek. Legjobb példa most erre éppen a megválasztott köztársasági elnök asszony.

A gyerekei közül van, aki a nyomdokaiba lépett és a politika felé vette az irányt?

Nincs.

De ha valamelyik gyereke ilyen ambíciókkal állna elő, támogatná?

Én megkérdeztem tőlük anno, hogy szeretnének-e politikai pályára lépni, de azt mondták, hogy nem. Ők azért végignézték az én harminc évemet. Látták annak a küzdelmeit, szépségeit. Az egyik volt miniszterelnök – akinek nem mondom ki a nevét – elvileg azt írta egy könyvben, hogy én egy sírós, könnyen elpityeredő politikus vagyok, aki zokogott, amikor őt megválasztották. Nos, akkor pont nem sírtam, de azt vállalom, hogy volt ilyesmire példa. Mindenkinek kell valami mód, valami technika, amivel meg tud szabadulni a feszültségtől és, igen, ritkán, de előfordult, hogy hazamentem és elsírtam magam. Ez szerintem nem baj. Az vesse rám az első követ, akivel ilyen nem fordul elő! A politikus is ember!

Fotó: Neményi Márton

Mindezzel együtt úgy érzi, hogy nőként politikusnak lenni még mindig többet ad, mint amennyit elvesz?

Igen. Én nagyon szeretem az embereket. A látványos kudarcaimat, mint amilyen például a köztársasági elnöki választás volt, nem volt könnyű megélni. De sokkal többet kaptam ettől a pályától, mint amennyit ezek elvettek tőlem. Például pár nappal a köztársasági elnöki választás után látogatóba jött egy debreceni csoport és ebből a csoportból egy láthatóan megrendült férfi azt mondta nekem: „Elnök asszony! Magáért aznap este egy nemzet sírt.” Vagy, hogy állok a Bazilikában és egy idegen megkopogtatja a vállamat és annyit mond: „Köszönöm, amit a nemzetért tett!” Ezek pótolhatatlan dolgok. Ezek mindennek ellenére megfogalmazhatatlanul sokat adtak nekem. Annyi szeretet, kedvességet kaptam, és kapok még most is.

Több kedvességet kap, mint kritikát?

Sokkal, sokkal többet. Ami a hamis nevek alatt történő online felületi mocskolódó beírások általános elszaporodását jelenti, azt általában tragikusnak tartom, de nem foglalkozom arcukat nem vállaló trollokkal. Nem gondoltam, hogy valaha is elhagyom a szocialista pártot, de arra kényszerültem, mert népi, nemzeti, patrióta hovatartozásommal teljesen légüres térbe kerültem a párton belül. 

Nemrég volt nőnap és sajnos mostanában bőven lehet látni tömegével a határon át egyedül menekülő nőket, anyákat. A határon túli autonómia ügyekért felelős miniszterelnöki megbízottként gondolta volna, akár negyed évvel ezelőtt, hogy Ukrajnában háború lehet?

Önmagában, főleg a pandémia után, ilyesmit átélni, politikusként és magánemberként is sokkszerű. Évek óta tesz az orosz elnök úr olyan kijelentéseket, melyekben óvja a közép-kelet-európai országokat attól, hogy a NATO továbbterjeszkedjen keleti irányba. Ezzel kétségkívül jelezte azt, hogy fennáll egy konfliktus lehetősége, de azt nem gondoltam volna, hogy a 21. században, mindazon történelmi tapasztalattal a hátunk mögött, amit a 20. század hozott, egy ilyenfajta konfliktus előállhat.

Fotó: Neményi Márton

Néhány évvel ezelőtt ön a politikával kapcsolatban úgy fogalmazott, „könnyű beleszeretni ennek a szakmának az exhibicionista világába, és abba, hogy elhiggyük, a mi döntésünk formálja a jövőt. Ez az érzés olyan, mint a narkózis – nehéz szabadulni tőle”. Most is így érez?

Nyilván az elmúlt harminc évemet nem akarom megtagadni, de én most szakpolitikákkal foglalkozom. Szerintem mára az egész világon kialakult sajnos egyfajta politikai celebvilág. Nagyon kevés már a karizmatikus politikus. A fő irányelv – miként azt anno Gábor Zsazsa megfogalmazta – hogy, „mindegy, hogy mit, csak írjanak rólam”, pedig nagy szükség lenne a politikában olyan elkötelezett emberekre, akiknek van koherens világlátásuk, akik nemcsak a holnapban, hanem a távolabbi jövőben is gondolkodnak. Ilyen most nagyon kevés van.