1979-ben Steve Banerjee megalapította a világ leghíresebb férfi sztriptíztáncos társulatát – majd kíméletlenül eltakarított mindenkit, akiről úgy vélte, hogy a sikere útjába áll. Első pillantásra Steve Banerjee élete maga a beteljesült amerikai álom: egy indiai bevándorló sikeressé vált a 80-90-es években azzal, hogy egy csőd szélén álló Los Angeles-i bárt kultikus hellyé varázsolt férfi sztriptíztáncosokkal. Banerjee sikerének azonban emberéletekben mérhető ára volt.
A nagy siker
Somen „Steve” Banerjee Indiában, Bombay-ben született, és keményen megdolgozott a sikerért. A 60-as években költözött Amerikába, ahol a benzinkúttól kezdve az éjszakai klubokig nagyjából mindenhol vállalt munkát, ahol adódott lehetőség. Aztán a 70-es években rámosolygott a szerencse, amikor megvette a Round Robin nevű csőd szélén álló klubot, és úgy döntött, hogy egzotikus férfi táncosokkal fogja bevonzani a nőket a klubjába. A sztriptízshow a Chippendales nevet kapta, ami a hely fabútorai és stílusa miatt született meg a fejében (Thomas Chippendale bútortervező a névadója a XVIII. századi Angliában kialakult barokk-rokokó bútorstílusnak).
A műsort hirdető plakátokon a férfi táncosok show-ját csak nőknek ajánlották, férfiaknak tilos volt a belépés. A Chippendales-show olyan új, friss szórakozási lehetőséget jelentett, hogy hamar óriási siker lett. A táncon kívül bővítette a férfi sztriptíztáncosok feladatkörét Banerjee, például ők szolgálták fel az italokat is a klubban a nőknek és minden óhajukat teljesítették (szexuális szolgáltatások nem voltak ebben). Banerjee egészen odáig elment, hogy a feminizmus legnagyobb támogatójának érezte magát a férfi táncosok miatt, ahogy egy interjúban fogalmazott, szerinte a show „a női szabadságharc ügyének előmozdításában segít azzal, hogy egy olyan helyet biztosít, ahol a nők megnézhetik a férfiakat”.
A 80-as évek elején a Chippendales-show 15 ezer nézőt vonzott egy hónapban, ami rendkívülinek számított egy klub életében. Banerjee azonban nem tudta felhőtlenül élvezni a sikereit, a paranoiája közbeszólt: már a show indulásakor, 1979-ben porig égette a riválisnak számító Moddy’s Disco nevű klubot, majd öt évvel később ugyanezzel próbálkozott a Red Onion nevű étteremmel, csak hogy kiiktassa a konkurenciát. És még ezek voltak a legenyhébb bűnei.
Chippendales-show 1990-ben (Kép: Getty Images)
A Chippendales-gyilkosságok
Banerjee terjeszkedni akart a sztriptízműsorral, ezért is kezdett együtt dolgozni Nick De Noia koreográfussal és producerrel, akinek segítségével New Yorkban is berobbant a show. Ennek örömére Banerjee egy szalvétára írt szerződést aláírva megosztotta a Chippendales-show szerzői jogait Nickkel. Sőt, még abba is beleegyezett, hogy nagyközönség előtt is elismeri, hogy Nicknek nagy szerepe volt a show megújulásában. Csakhogy Banerjee féltékeny ember volt, hiába a megegyezés, nem tetszett neki, hogy Nick sütkérezik az ő sikereiben. 1987-ben aztán drasztikus lépésre szánta el magát: az ABC News szerint egy bérgyilkost küldött Nickre és megölette a New York-i irodájában. Mindenki, aki ismerte kettőjük viszonyát, tudta, hogy Banerjee áll a gyilkosság mögött, de féltek tőle, úgyhogy hallgattak, ezért talán meg is úszta volna az egészet, ha nem próbálta volna megölni a többi konkurenciát, riválist is, akiket veszélyesnek érzett az üzletére nézve. Nemcsak más üzletembereket, hanem a táncosokat is veszély fenyegette egy idő után, hiszen nem akartak életük végéig Banerjee klubjában táncolni, néhányan jobb lehetőséget kapva el akarták hagyni a show-t, ám ehhez a főnöknek is volt egy-két gyilkos szava.
Chippendales-show 1983-ban (Kép: Getty Images)
Chippendales-show 1979-ben, a kezdetekkor (Kép: Getty Images)
Chippendales-show 1979-ben (Kép: Getty Images)
Chippendales-show 1982-ben (Kép: Getty Images)
A képen az a Read Scot táncol, akit meg akart öletni Banerjee (Kép: Getty Images)
Scott Garriola FBI ügynök, aki nyomozott Banerjee ügyében, így beszélt erről az időszakról: „Más klubok is elkezdték a Chippendales-show mintájára a saját férfi táncos eseményeiket szervezni. Amint versenytársa akadt, Banerjee úgy reagált, hogy rögtön el akarta tenni láb alól a riválist.” A bérgyilkos, akit már előzőleg is felbérelt, azonban az újabb gyilkosságokat kiszervezte egy „alvállalkozónak”, aki beijedt a feladattól és inkább értesítette az FBI-t. Nem csoda, hogy megfutamodott a gyilkosságtól, ugyanis itt több áldozatot szemelt ki Banerjee: azt akarta, hogy a bérgyilkos ciánnal mérgezzen meg minden sztriptíztáncost, aki el akarja hagyni a klubját – köztük az egyik legsikeresebb táncosát, Read Scotot is megölette volna, csak hogy más klubé ne legyen.
Banerjeet azonban nem volt egyszerű elkapni, dörzsölt bűnözőről volt szó, aki mindenre és mindenkire gyanakodott a környezetében, így természetesen a saját bérgyilkosában sem bízott. Végül úgy sikerült lekapcsolni, hogy bedrótozták a bérgyilkost, aki szóra tudta bírni a vérengző hajlamú klubtulajt és kiszedte belőle a beismerő vallomást, hogy ő volt a gyilkosságok szellemi atyja. 1993 szeptemberében tartóztatták le Banerjeet, aki a bíróság előtt bűnösnek vallotta magát, majd 26 év börtönre ítélték, ám ezt nem töltötte le, mert felakasztotta magát nyolc hónappal később a cellájában. Bár Banerjee fia szerint nem öngyilkos lett az apja, hanem megölték, de erre nincs bizonyíték, ráadásul mielőtt börtönbe vonult volna, állítólag ezt mondta: „Hagyd el az országot vagy öld meg magad”. Akármi is az igazság, az biztos, hogy szomorú véget ért az ember, aki majdnem megvalósította az amerikai álmot és örökségül hagyta nekünk a ma is népszerű, de szerencsére nem annyira gyilkos Chippendales-show-t.