II. Henrik francia király a protestánsokkal szembeni brutalitásáról volt ismert. Élve elégette az eretnekeket, és kivágta mindazok nyelvét, akik egy szót is szóltak a katolikus egyház ellen. Az uralkodó azonban maga is szörnyű halált halt, amikor 1559-ben egy lovagi torna során egy lándzsával szemen szúrták. A nem éppen nemes uralkodó számos viszonyáról is híres volt, egyik szeretője, Diane de Poitiers az egyik legbefolyásosabb nő lett Franciaországban Henrik uralkodása alatt. A kiváltságosnak született, majd hatalommal felruházott férfi, II. Henrik francia király azt hitte, hogy érinthetetlen.
Fiatalság és házasság
Gyerekkorában II. Henrik királyt szülei, I. Ferenc király és Claude, Bretagne hercegnője elhalmozták luxussal – de talán nem annyi szeretettel. Ferenc szó szerint odaadta Henriket és öccsét V. Károly római császárnak a saját szabadon bocsátásáért cserébe, amikor 1525-ben a paviai csata során fogságba esett. V. Károly négy évig tartotta fogva a hétéves Henriket Spanyolországban. Állítólag csupán egyetlen dolog segítette át a fiatal Henriket ezen a nehéz időszakon: egy csók. Mielőtt Henriket Spanyolországba szállították, nagyanyja udvarhölgye, Diane de Poitiers búcsúcsókot adott neki. A nő két évtizeddel idősebb volt Henriknél, de a fiú nem felejtette el a kedvességét. 1533-ban a 14 éves Henrik már otthon volt Franciaországban, és arra készült, hogy feleségül vegye Medici Katalint. VII. Kelemen pápa politikai indíttatásból szervezte meg Henrik és tizenéves unokahúga házasságát, ugyanis Katalin nem volt királyi származású, ám őrülten gazdag volt.
A feljegyzések szerint Katalin nem volt valami szép látvány, de a pénz beszél, és ez elég volt Ferenc királynak ahhoz, hogy jóváhagyja a fia házasságát.
1533. október 28-án házasodtak össze, csakhogy Henrik még mindig lángolt szeretett udvarhölgye, Diane de Poitiers iránt. Az újdonsült herceg nem vesztegette az időt, hogy szeretőket szerezzen magának, Diane volt az elsők között. A nő ekkor 35 éves, míg Henrik 15 éves volt.
II. Henrik (1519-1559) és Medici Katalin (1519-1589) francia király és királyné portréja (Kép: Leemage/Corbis via Getty Images)
Királyság és örökösök
Henrik ifjúkorában sok időt töltött kedvenc hobbijaival: vadászattal, lovagi tornával és nőkkel. Bár nem volt a felesége legnagyobb rajongója, folyamatosan lefeküdt vele is – főként azért, mert Diane ragaszkodott hozzá, hogy törvényes örökösöket kell produkálnia. Henrik azonban nem érezte szükségét, hogy elsiesse az apaságot. Nem is ő volt a trónörökös, ez a kitüntetés az idősebb bátyját, Ferencet illette meg, egészen addig, amíg Ferenc hirtelen meg nem halt. Diane de Poitiers segített Henriknek a nyakába szakadt birodalom irányításában, annyira beleélte magát a szerepébe, hogy a leveleket a bizarr „HenriDiane” aláírással látta el. Henrik még a francia koronaékszereket is Diane-nek adta, valamint a Château de Chenonceau kulcsát, egy olyan királyi birtokot, amelyre Katalin is szemet vetett.
Mivel Henrik immár a francia trón első számú várományosa volt, kezdte érezni a nyomást, hogy egy örököst már fel kellene mutatnia, hiszen tíz év házasság után még mindig nem született Katalinnal gyermekük.
Henrik és honfitársai Katalin meddőségét okolták az utódok hiányáért, de a valóságban Henriknek péniszdeformitása volt, ami megnehezítette, hogy bárkit is teherbe ejtsen.
Katalin felfogadott egy orvost, hogy adjon nekik tippeket, és miután Henrikkel megtanultak néhány új pózt, Katalin hamarosan teherbe esett. Tíz év házasság után fiukat és örökösüket, Ferencet köszöntötték, aki később feleségül vette Máriát, a skót királynőt. Ezután még kilenc gyermekük született. Henrik apja, I. Ferenc király 1547-ben meghalt, Henrik pedig 28. születésnapján lépett a francia trónra. Hamarosan úgy döntött, hogy legfőbb tanácsadója Diane de Poitiers lesz.
Medici Katalin (balra) és Diane de Poitiers gyászol II. Henrik halála után (Kép: Getty Images)
II. Henrik 1536-ban (Kép: Photo12/UIG/Getty Images)
II. Henrik és Diane de Poitiers - 16. századi freskó (Kép: API/Gamma-Rapho via Getty Images)
A II. Henrik és Gabriel de Lorges közötti lovagi torna ábrázolása (Kép: Wikipédia)
Kegyetlen uralkodás és halál
Henrik uralkodását a protestánsok elleni kegyetlenség és a Habsburgok ellen 1494 óta folyamatosan vívott olasz háborúk jellemezték. Henrik végül 1559-ben békeszerződést kötött, amely végleg lezárta a háborút, és lányát, Erzsébetet feleségül adta II. Fülöp spanyol királyhoz. A szerződés és lánya házasságának megünneplésére Henrik úgy döntött, hogy lovagi tornát rendez. Diane úrnő színeiben, büszkén lovagolt ki, hogy kihívja Gabriel de Lorges-t, Montgomery grófját, Henrik saját testőrségének kapitányát. A gróf leütötte a királyt a lóról, de Henrik nem adta fel. A nyeregbe visszaülve Henrik a gróf lándzsáján tartotta a szemét és ez lett a veszte: a lándzsa Henrik sisakjának ütközésekor szilánkokra tört, és a király szemén keresztül egyenesen az agyába fúródott.
Vér ömlött a sisakjából. Az egész jelenet olyan szörnyű volt, hogy Katalin és Diane is elájult.
Sir Nicholas Throckmorton, az angolok franciaországi követe így írta le az esetet: „Megfigyeltem, hogy minden végtagja teljesen elgyengült, se kezét, se lábát nem mozdította, hanem ájultan feküdt.” Az orvosok odarohantak Henrikhez, eltávolították az öt fő szilánkot, bekötözték, remélve, hogy a szem elvesztése lesz a legsúlyosabb a király sérülései közül. Katalin a férje ágya mellett maradt, még akkor is, amikor az kínjában üvöltött, hogy Diane-t akarja látni. A királynő visszautasította, és megragadta az alkalmat, hogy kitiltsa Henrik szeretőjét a királyi rezidenciából.
Végül Henrik tíz napig élt az agyába fúródott lándzsaszilánkokkal, 1559. július 10-én, 40 éves korában szepszisben elhunyt. Katalin kitiltotta Diane-t a temetésről, és arra kényszerítette, hogy adja át neki az áhított Château de Chenonceau-t. A számtalanszor megcsalt királynőnek végre hatalma lett, amit használni is akart – még akkor is, ha ezt II. francia Henrik holtteste felett kellett tennie.