1512 márciusában egy köztiszteletben álló firenzei patikus, bizonyos Lucca Landucci különös és hátborzongató bejegyzést tett a naplójában:
„Tudomásunkra jutott, hogy Ravennában egy hermafrodita szörnyeteg született, amelyről egy rajz is készült; a fején szarvat viselt, mi egyenesen felfelé meredt, akár egy kard, és karok helyett két szárnya volt, mint a denevérnek, a melle magasságában pedig az egyik oldalon egy Y alakú jel ékeskedett a másikon egy kereszt, lejjebb a derekánál pedig két kígyó; a jobb térdén egy szemgolyó meredt, míg a bal lába olyan volt, mint a sasé. Láttam a képet, amit bárki megnézhetett Firenzében.”
A ravennai szörnyeteg bizonyosan nem Landucci képzeletének szüleménye volt, a bizarr szerzet világra jövetelét ugyanis egy másik naplóíró, a római Sebastiano di Branca Tedallini is megörökítette ugyancsak 1512 márciusában, pár héttel a patikus előtt. Igaz, ő még azt is hozzátette, hogy információi szerint a lény egy apáca és egy szerzetes nászából született, és némileg más deformációkról számolt be, mint Landucci: ő úgy hallotta, hogy a szörny mellkasán az YXV betűk olvashatóak, valamint, hogy az egyik lába szőrös és patkós, akár az ördögé. Az itáliai szörnyszülött legendája aztán végigsöpört egész Európán, és a század több más krónikása és csúcsértelmiségije is megemlékezett róla, egyebek mellett a legendás sebész, a harctéri sebesülések kezelésnek nagy úttörője, Ambroise Paré, Caspar Hedio német protestáns teológus, Fortunio Liceti olasz filozófus és a nagy elzászi enciklopédista, Conrad Lycosthenes; és mivel egyik jeles férfiú sem látta személyesen a rettentő ravennai teremtményt, leírásaik alapvetően Landucci beszámolójára támaszkodtak.
A ravennai szörnyeteg egy 1890-es ábrázoláson (forrás: Wikipedia)
Aztán idővel, ahogy a szörny legendája terjedt, és egyre több ábrázolás készült róla, úgy vált egyre vadabbá és szürreálisabbá a lény fiziognómiája: egy Marcello Palonio nevű költő egyik népszerű versében már kétfejű ravennai szörnyszülöttről írt, az illusztrátor Fortunio Liceti pedig egyetlen karmos lábbal, valóságos mitológiai démonként ábrázolta az itáliai rémséget.
Hogy a ravennai szörnyeteg pontosan hogyan is nézett ki (vajon tényleg szemgolyót viselt-e az egyik térdén?), az alighanem már soha nem fog kiderülni. Ugyanakkor az szinte biztosra vehető, hogy tényleg létezett; persze, 1512-ben nem egy valódi szárnyas-szarvas fenevad jött világra Ravennában, hanem alighanem egy súlyos születése rendellenességektől (talán az ún. Roberts—szindrómától) szenvedő emberi újszülött, aki aztán nem is élt sokáig. Híre állítólag még magához a nagy reneszánsz pápához, II. Gyulához is eljutott: a hírek szerint a Szentatya személyesen rendelete el, hogy a szerencsétlen csecsemőt hagyják sorsára (ez bevett gyakorlat volt akkoriban, de a gyermek állapota a leírások alapján annyira reménytelen volt, hogy bizonyára magától is hamar meghalt volna)
Jellemző módon – hisz a kor embere hajlamos volt mindenben misztikus szimbólumokat keresni és találni – a korabeli beszámolók a szörnyetegben valamiféle baljós előjelet vagy isten haragjának megtestesülését látták. Ahogy egy kortárs szerző, Johannes Multivallis írta: „A szarv a gőgöt jelzi; a szárnyak a szellemi könnyelműséget és az állhatatlanságot; a karok hiánya a jó cselekedetek hiányát; a ragadozóláb a fosztogatást, az uzsorát és a kapzsiságot; a térden nőtt vetett szem a kizárólag földi dolgokra való szellemi irányultságot; a kettős nem a szodómiát. És ezen erkölcstelenségek miatt Itáliát a háború szenvedései roncsolják szét, amelyet a francia király nem a saját erejéből, hanem csak Isten ostoraként vitt véghez.”
A ravennai szörnyeteg (forrás: Wikipedia)
Az mondjuk kétségkívül figyelemreméltó, hogy alig egy hónappal a ravennai szörnyeteg születése után alig egy hónappal zajlott le a ravennai csata, az itáliai háborúk egyik legjelentősebb és legvéresebb ütközete, amelyben pápai állam hadserege és a spanyolok csaptak össze a franciákkal és itáliai szövetségeseikkel, és végül egyik fél sem nevezhette magát igazán győztesnek (bár hivatalosan a franciák nyertek, a harcban elesett legkiválóbb hadvezérük, Gaston de Foix, XII. Lajos francia király meg ezután nem tudta megtartani Észak-Itáliát).
Más szerzők meg úgy tartották, hogy a ravennai torzszülött a világban eluralkodó erkölcstelenség és szexuális szabadosság jelképe; még azt is tudni vélték, hogy egy férjezett nő törvénytelen gyermekeként született, holott erre semmi bizonyíték sincs. A szörnyeteg alakja a hitvitákban (pontosabban a hitviták legkevésbé színvonalas megnyilvánulásaiban) is felbukkant: a katolikusok egyenesen Luthert azonosították vele (noha ő 1512-ben már majdnem harmincéves volt, épp teológiából doktorált és még őrizte katolikus hitét), míg a protestánsok azt terjesztették, hogy a szörnyeteg egy apáca és a pápa frigyéből fogant egy firenzei kolostorban, és születése XII. Lajos inváziójának afféle előhírnöke volt, és azt jelezte, hogy az Úr bizalma mélységesen megrendült a katolikusokban.