A stadion melletti füves pályát elszórva egy-egy néző szegélyezi. A Puskás Akadémia és a Diósgyőri VTK összecsapása nem sok szurkolót vonz ezen a kissé szeles, de ugyanakkor napsütötte kora tavaszi napon. A stoplis cipőbe bújtatott izmos női lábak azonban megállíthatatlanul szabdalják a gondosan rendben tartott gyeptéglákat. Az elszántan összpontosító arcokról sugárzik a versenyszellem. A játékosok tettvágytól és erőtől elszántan robbannak edzőik félmondatos utasításaira.
„Nagyon sok olyan lány van, aki szeretne focizni, de otthon ellenzik, mondván, hogy ez nem egy női sportág, inkább menjen modellnek” – meséli Papp Dávid, a diósgyőri csapat asszisztensedzője.
Napi két edzés és szakadatlan kitartás: ezt jelenti női focistának lenni Magyarországon. De vajon mennyire reális egy fiatal lány jövőképe profi futballistaként?
„Akik Magyarországon tehetségesnek számítanak, azok külföldi viszonylatban egy átlagos szintű játékos szintjén vannak” – magyarázza a szakember.
A pályán rakétaként kilövellő lányok azonban megállíthatatlannak tűnnek.
„Néha belefáradok ebbe az életvitelbe” – mondja Jánoska Dorina, a Puskás Akadémia játékosa. A fiatal lányt semmi, többek között egy térdműtét sem tántoríthatta el az életcéljától, 2-3 hónap kihagyás és rehabilitáció után ugyanolyan lendülettel vetette bele magát az edzésekbe. „Nagyon nagyok az elvárások. Magamtól, családomtól és persze az edzőimtől is” – teszi hozzá.
Dorina családja teljes létszámmal drukkol a pálya szélén. Feszült megszólalásaikból olykor elégedetlenség, máskor pedig büszkeség sugárzik.
Minden meccsemet megnézik. Anyu, apu és a 23 éves bátyám is. Sokkal jobban játszom, ha tudom, hogy ők ott vannak
– meséli a lány.
Dorina előbb tanult meg labdát vezetni, mint olvasni. Egy exfocista apukával és egy hobbifocista báttyal nem is olyan váratlan ez. A lány, mióta az eszét tudja, a női válogatott tagjaként akar játszani külföldön, de ehhez nem elegendő csupán jól szerepelni egy meccsen vagy tehetségesnek lenni.
Játékososk a PFLA-DVTK meccsen (Fotó: Kaposi Mátyás)
„Ezeknek a lányoknak nem volt gyerekszobájuk” – magyarázza az egyik focista anyuka a sportolók szigorú életvitelére utalva.
Dorina a győztes meccs után vidáman, a fáradtság minden jele nélkül ecseteli, hogyan zajlanak a mindennapjai. Felnőttes céltudatossága mögül most sem bukkan fel sok egy tinédzser lány vonásaiból. Szórakozás, pihenés, magánélet – csak mint említésre majdhogynem méltatlan kifejezések jelennek meg a fiatal futballista életében. Amikor nem meccset játszik vagy edz, Dorina általában tanul.
„Ha nem focista, akkor fizioterapeuta szeretnék lenni” – mondja. Akármilyen keményen igyekeznek ugyanis, semmi garancia nincsen arra, hogy profi sportolóvá válhassanak.
„Bármi történhet, így kell a B opció” – meséli. Dorina nagyra becsüli a felcsúti Puskás Akadémiát: „Itt minden lehetőség adott. Semmilyen bánásmódbeli különbség nincs a fiúkhoz képest”.
A csapatok nemcsak a lányok testi, hanem lelki egészségére is figyelmet fordítanak mentálhigiénés és pszichológus szakemberek segítségével.
A DVTK U19-es csapatának erőnléti edzője, Markó Tímea szerint a közösség is fontos része a sportnak.
Néha úgy érzem, nem csupán az edzőjük, hanem anyjuk helyett anyjuk is vagyok a lányoknak
– meséli, hozzátéve, hogy szinte minden hétvégén van meccsük, így kevesebb idő jut a családra.
„Összesen nyolc női futballakadémia van az országban. Ezekből a csapatokból áll össze a bajnokság” – magyarázza Papp Dávid. Mivel így kevés a csapat, nem kétszer, mint a fiúknál, hanem mindenki négyszer játszik egymással.
„Bár a női labdarúgás még gyerekcipőben jár Magyarországon, ki fogja forrni magát. A lányoknak van lehetőségük a felnőtt csapatba bekerülni, és profi szinten játszani” – bizakodik Markó Tímea.
Dorina életében az első a foci, saját bevallása szerint ezt szereti legjobban csinálni (Fotó: Kaposi Mátyás)
Dorinának is ez a célja. Szabadidejéről beszélve megemlíti, hogy az otthoni, vidéki barátaival már nem nagyon tartja a kapcsolatot, és nyáron, az edzőkkel előre lefixált háromhetes nyaraláson kívül igazából nincsen szünet a fociban. Elmondása szerint azonban ez neki nem lemondás: nem hiányzik semmi az életéből.
„A foci az első. Ezt szeretem a legjobban csinálni” – összegzi.
Magyar női focista a világelsők között
Bár a női labdarúgás Magyarországon jóval kevesebb figyelmet kap, mint a férfiak által játszott foci, kiemelkedő játékosokból nincs hiány: a magyar származású, de német színekben játszó Marozsán Dzsenifert megválasztották minden idők legjobb női irányítójátékosának az IFFHS-nél, a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezetnél.
Marozsán Dzsenifer az Olympique Lyonnais mezében (Fotó: Francesco Scaccianoce – UEFA/UEFA via Getty Images)
Marozsán 2010-től idei visszavonulásáig a német női válogatott középpályása volt, olimpiai bajnok, Európa-bajnok, 111-szeres német válogatott. A sportoló korábban három alkalommal – 2016-ban, 2018-ban és 2020-ban – kapta meg a világ legjobb irányítója címet, de 2013 óta minden évben a top 10 játékos között szerepelt az IFFHS ranglistáján. Marozsán nemrég bejelentette, hogy visszavonul a német válogatottbeli szerepléstől: az április 11-én, Nürnbergben sorra kerülő brazilok elleni találkozó lesz a búcsúmérkőzése. A 30 éves játékos a korábbi térdsérülése miatt döntött amellett, hogy az Olympique Lyon francia csapat tagjaként a jövőben inkább a klubfutballra fog koncentrálni. Marozsán jelenlegi értéke a soccerdonna.de szerint 250 ezer euró.
A cikk szerzője Dobosi Dorottya.
