Ruttner Kata a közösségi autóbérlésről

Kezdjük a legfontosabbal: hogyan változott meg az életed az anyasággal?

Az első és legfontosabb, hogy úgy érzem, szerencsés vagyok: úgy alakult az életem, ahogy korábban elképzeltem. Az anyaság mellett nem kellett lemondanom a karrieremről. A kislányom 1 éves sem volt, amikor már visszamentem dolgozni. Abban hiszek, hogy akkor tudok teljes életet élni, ha anyaként és a munkámban is megvalósíthatom magam és ha jól teljesíthetek. Mindehhez persze az is kellett, hogy tudatos választások mentén éljek, aminek sok más dolog mellett az is a fontos része, hogy olyan praktikus megoldást találjak a közlekedésemre, ami nagyban megkönnyíti a hétköznapjaimat. Én ezt a közösségi autómegosztásban találtam meg.

Sokan ismernek, de csak kevesen tudják, mennyi mindennel foglalkozol. Mesélnél a munkádról?

Tíz évig dolgoztam az egyik legnagyobb kereskedelmi televíziós csatornánál, ahol szerkesztő-riporterként kezdtem, majd váltottam, mégpedig a kulturális élet felé. Régi álmom vált valóra, amikor 2016-ban felkértek a Magyar Állami Operaház Opera Café című, az M5-ön és online is látható műsorának főszerkesztésére. Karrierem és magánéletem is folyamatosan változik: az elmúlt években nemcsak megszületett a kislányom, de egyre több feladatot is kaptam az intézményen belül. Több kulturális dokumentumfilmet is forgattam, amelyek közül az egyik például azt mutatja be, hogyan lett a MÁV egykori Északi Járműjavítójából az OPERA új multifunkcionális komplexuma az Eiffel Műhelyház.

Mind a műsorkészítés, mind a filmforgatás komoly elfoglaltság, és ugyan vannak olyan feladatok, amiket távmunkában, otthon is el lehet végezni, de inkább az a jellemző, hogy a város különböző pontjai között kell szaladgálnom. Vasárnaponként kerül adásba az Opera Cafe. A műsor leadásával pedig hétfőn elölről kezdődik a munka. Keddenként mindig bemegyek az Operaházba, általában ekkor forgatunk a műsorvezetővel, és előfordul, hogy az Eiffel Műhelyházban is akad dolgom. Ha végeztem, akkor rohanok Pestről Budára, be az óvodába a kislányomért, majd irány valamelyik játszótér, vagy délutáni programunk, este altatás után pedig folytatódik a munka a laptopom előtt. Másnap aztán ismét bent vagyok a belvárosban, sokszor egészen késő estig. Ez az ámokfutás nem lenne lehetséges olyan gyors és okos közlekedési megoldás nélkül, mint amilyet a GreenGo nyújt számomra a mindennapi munkavégzésem során

Mennyiben könnyíti meg az életed a közösségi autózás?

A munka és a gyermeknevelés mellett bőven akad elintéznivaló az életemben, és ugyan a családban van már egy autó, előfordulnak olyan helyzetek is, amikor két járműre lenne szükségünk. A párom a munkája miatt gyakran viszi el vidékre a kocsit, és bár sokszor vagyok home office-ban, előfordul, hogy nekem is szükségem lenne egy autóra, mert munka vagy más okból el kell mennem a város másik pontjára. Vannak napok, amikor nagyon sokat kell ingáznom. Budán lakunk, hetente pedig többször is előfordul, hogy az Andrássy úti Operaháztól a X. kerületi Eiffel Műhelyházig kell eljutnom. Tömegközlekedéssel ez nagyon körülményes. Erre pedig nagyon jó megoldást nyújt a közösségi autómegosztás, hiszen így nem kell két saját autót fenntartani, ami sok szempontból, például a biztosítás, a karbantartás miatt – nagyobb ráfordítás lenne, ráadásul úgy, hogy nem is használnánk folyamatosan.

A greengózás nekem egyet jelent a szabadsággal. Szuper módon megkönnyíti az életem, akkor is, ha este van elfoglaltságom, legyen szó fogadásról, rendezvényről, operaházi előadásról vagy baráti találkozóról. Olyankor jó, hogy hazafelé már nem vagyok autóhoz kötve. És mert vannak olyan programok is, ahol a dress code miatt nagyon is figyelni kell a megjelenésre, a tömegközlekedés ilyenkor nem biztos, hogy megfelelő opció. Ráadásul imádom, hogy ott teszem le az autót, ahol csak kedvem tartja. De visszatérve a két autó problémájára, nem csak azoknak ajánlom ezt a szolgáltatást, akiknél otthon előfordul, hogy több járműre lenne szükség. Van egy családi ismerősünk, akinek magasabb kategóriájú, nagyobb méretű autója volt, de kipróbálta a közösségi autómegosztást és utána már csak erre esküdött. Kiszámolta ugyanis, hogy neki ez jobban megéri. Ha vidékre kellett mennie, akkor is tudta használni a bérelt GreenGót, sokszor utazott így baráti társasággal is.

Nem volt nehéz a váltás?

Persze volt bennem egy kis félsz, amikor először úgy döntöttem, hogy kipróbálom a GreenGót. Korábban ugyanis attól tartottam, hogy nehezen szokom meg, ha nem a saját kocsimat fogom vezeti, de azt hiszem, ez az érzés sok – akár gyakorlottabb – sofőr számára is ismerős lehet. Amikor először beültem egy ilyen autóba, majd kiálltam a parkolóhelyről, pár perc után teljesen természetesnek éreztem, így eltűnt minden félelmem. Könnyen kezelhető, az alkalmazás is végig segít, nagyon jól lehet követni a lépéseket. Annak pedig külön örülök, hogy az autóik automata váltósok, elképesztő nagy könnyebbség a dugóban, és azért is, mert nincs kézifékes elindulás, ami nálam mindenképpen pluszpont, ugyanis olyan környéken lakom, ahol sok az emelkedő. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy mekkora öröm számomra, hogy ilyen könnyű ezekkel az autókkal a méretükből fakadóan parkolni.

Miért jó greengózni?

Számomra az időmmel való jobb gazdálkodás és a parkolás könnyebbsége a legnagyobb értéke. Ahogy minden modern, dolgozó, urbánus nőnek, nekem is szabadidőből van a legkevesebb, amit nagy becsben tartok, és amiért különösen hálás vagyok a GreenGónak, hogy nem kell a biztosítástól kezdve a szerelőintézésen át az autómosásig csupa olyasmivel raboljam az időmet, amihez nőként semmi kedvem sincs. És akkor azt még meg sem említettem, hogy mennyivel szívesebben költöm egy jó kávéra azt a pénzt, amit különben csak a parkolóórákba dobálnék… És még egy dolog! Amikor megnéztem a lehetőségeket, akkor mindenképpen emellett a szolgáltató mellett szólt, hogy csak ők üzemeltetnek teljesen elektromos flottát, amit én elég menőnek gondolok.

Mi fontosabb neked, a környezetvédelem vagy a praktikusság?

A környezetvédelmi és a fenntarthatósági szempontok számomra kiemelten fontosak, leginkább persze az, hogy az elektromos autókkal nem szennyezem Budapest levegőjét. Ugyanakkor rendkívül fontos az is, hogy nem kell birtokolnom egy újabb felesleges tárgyat, hanem másokkal osztozom azon. Korábban éppen a környezetvédelem miatt sokat utaztam tömegközlekedéssel is, de ez nem mindig a legpraktikusabb megoldás. A heti nagybevásárlást például egyszerűbb autóval intézni, vagyis, ha úgy adódik, jó, ha van valamilyen alternatíva. Azt gondolom, ezzel jó példát is mutathatok a kislányomnak, átadhatom a számomra fontos értékeket. Szeretném megmutatni a gyerekemnek, hogyan bánhatunk felelősen a rendelkezésünkre álló természeti erőforrásokkal, hogyan járulhat majd ő is hozzá, hogy lelassítsuk a klímaváltozást, csökkentsük a karbonlábnyomunkat.

A gyerekek közösségi közlekedéssel való megismertetése számomra éppen olyan, mintha azt mutatnám meg neki, hogy milyen az, amikor szelektíven gyűjtjük a szemetet, nem folyatjuk feleslegesen a csapot, vagy kihúzzuk a töltőket a konnektorból használat után. Egy mondatban összefoglalva: azt gondolom, a közösségi közlekedés beleillik abba a világképbe, amivel elérhetjük, hogy a világ egy kicsivel jobb hely legyen a gyerekeink számára, mint ahogy azt mi kaptuk meg a szüleinktől.