Nemrég szültek, de a színpadon légies könnyedséggel hajladoznak, piruetteznek és spárgáznak a levegőben. Törékeny testük nem árulja el, hogy pár hónappal ezelőtt még a gyermekükkel voltak várandósak. Az előadás végén a vastapsra kecsesen meghajolnak. Ez az a pillanat, amiért hosszú évtizedeket gyakoroltak, küzdöttek, erőn felül teljesítettek, és amiről az anyasággal sem szeretnének lemondani. Ők már megtehetik, hogy két szerepet visznek, ám ez nem volt mindig választható opció, ha a csúcson akartak maradni.
„Amikor az ottani igazgató, Heinz Spoerli megtudta, hogy gyereket várok, teljesen kikelt magából”
– mondta Tanykpayeva Aliya a Fidelio-nak, amikor az anyaság és a tánc bonyolult kapcsolatáról mesélt, hozzátéve, hogy abban az együttesben egyetlen balerinának sem volt gyereke, mert Spoerli, nem viselte el, ha valaki nem teljesen a táncnak él.
Korábban ez a típusú hozzáállás egyáltalán nem volt meglepő. Egy balerinának rendszerint addig tartott a karrierje, ameddig várandós nem lett, épp ezért egy női táncos számára hatalmas dilemmát jelentett, hogy mitévő legyen: vállaljon-e gyereket, és mondjon búcsút a karrierjének, vagy fordítva, táncoljon még pár évet, vállalva, hogy kicsúszhat a termékeny éveiből.
Évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a táncosok között is egyre inkább elfogadott legyen, hogy a női táncosok elmennek szülni, majd visszatérnek. 2021 például igazi babyboom volt a balerinák között: sok táncos kihasználta a járvány okozta kényszerpihenőt és belevágott az anyaságba, nemrég pedig az egyik kedvenc szóló balerinámat, Maria Kochetkovaát láttam 36 hetesen piruettezni az Instagramon.
Hogy az utolsó hónapban ideális-e edzeni, vagy sem, azt nem ez a cikk fogja megfejteni, az viszont biztos, hogy nem Maria az első profi táncos, vagy élsportoló, aki ugyanúgy folytatta az edzéseket, mint a szülése előtt. Az Orosz Állami Balettnél (Maria San Francisco-ban táncol) például régóta ez a gyakorlat: a balerinák dolgoztak, táncoltak egészen addig, amíg a test változása ezt engedte, majd néhány héttel a szülés után vissza is álltak a rúd mellé. Hasonló metódus figyelhető meg a legtöbb nagyhírű balett intézménynél, amiben komoly szerepet játszhat az is, hogy nincs idő a kimaradásra; leginkább mert az aktív évek, (amikor a hosszú tanítványi évek után már fontos szerepet táncolhatnak el), és a termékenységi időszak fedi egymást.
Egy szóló balerina karrierje ugyanis olyan negyven éves koráig tart, és ez az a pont, amikor a nők reproduktív képességei meredeken zuhanni kezdenek. Ez azt jelenti, hogy a természetes teherbeesés egyre nehezebbé válik, sőt, 40 felett még a lombikprogram segítségével is kicsi az esély arra, hogy összejöjjön egy egészséges terhesség. Az ok egyszerű: a nők egy adott petesejtállománnyal jönnek a világra, amely az első menstruációt követően minden egyes hónappal csökken, arról nem beszélve, hogy a petesejtjeink is velünk öregszenek. Így történhet meg, hogy míg huszonéves korunkban 10-ből nyolc petesejt egészséges, addig 40 éves korban hét petesejtből, már csak három alkalmas arra, hogy megtermékenyülés után egészséges embrióvá, magzattá, majd gyermekké fejlődjön.
Jelenet a Motherhood in the World of Ballet c. filimből
A balerinákon tehát hatalmas a prés, ha nem akarnak kifutni a reproduktív éveikből, de a karrierjüket sem szeretnék feláldozni, amiért keményen megdolgoztak. A táncosoknak azzal is számolniuk kell, hogy nem lesz számukra egyszerű a teherbeesés, hiszen az orvosi tanulmányok azt mutatják, hogy a meddőségi problémák összefüggésben vannak azzal az aszkéta életmóddal, amit gyermekkoruktól kezdve gyakorolnak. A nők reproduktív rendszere ugyanis rendkívül érzékeny a környezeti tényezőkre. Ezek közé tartozik a táplálkozás, az alacsony testsúly, a magas fizikai terhelés, a serdülőkori edzés, a drasztikus diéta és a stressz. A balett-táncosok ideális emberi modellnek számítanak az említett környezeti tényezők tanulmányozására, hiszen korán, általában 8 évesen vagy annál fiatalabb korban kezdik a képzést, és egész serdülőkorukban folytatják az edzéseket. Ebben a kritikus és stresszes időszakban a szakmai túlélés részben az ideális testalkatnak való megfelelésen múlik.
Ez a kívánt alkat pedig nagyon vékony, 10 -20 százalékkal az ideális testsúly alatt mozog.
Azok számára, akiknek “jobban” elkezd nőiesedni a testük, a kemény étkezési kontroll szinte életmóddá válik. A kemény diétát kísérő erős fizikai edzés élettani változásokkal és orvosi problémákkal jár, beleértve a késleltetett pubertást, a késleltetett első menstruációt, és a ciklus elmaradását.
Kutatások bizonyítják, hogy a futók, balett-táncosok, tornászok és úszók általában keményen kontrollálják az étkezéseiket, ezért alacsony testzsírral rendelkeznek. A szervezetnek azonban 22 százalék testzsírra van szüksége a peteéréshez és a teherbeeséshez. Nemzetközi tanulmányok szerint a balett-táncosok mintegy 50 százalékának nem jön meg a menstruációja, mivel annyira alacsony testzsírral rendelkeznek. A frissen megjelent Motherhood in the World of Ballet című dokumentumfilmben is elhangzik egy ehhez köthető statisztika, miszerint a profi táncosok 18 százaléka küzd meddőségi problémákkal. (A film a YouTube link alatti leírásban található linken megtekinthető)
Úristen, terhes vagyok!
Amikor kiderül a terhesség ténye, az számos érzést vált ki a nőkből, még akkor is, ha nagyon vágytak rá. Azonban a negatív gondolatokról beszélni, pláne annak, aki tudatosan készült a várandósságra, vagy küzdött érte, a közgondolkodás szerint “nem illik”. Pedig a félelem, a pánik, éppolyan természetes érzés, mint amikor örömünkben elsírjuk magunkat a pozitív teszt láttán, hiszen a teherbeesés egy óriási változásnak a kezdete. A változás – még ha pozitív is – mindig ijesztő, arra kényszerít minket, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, ami veszteségekkel is jár, ráadásul olyan ismeretlen útra lépünk, amiről csak mások tapasztalatai alapján vannak ismereteink.
A várandósság kilenc hónapjában a test is átalakul, és azoknak, akik egész fiatal koruktól kezdve abban szocializálódik, hogy a testük határozza meg a megbecsültségüket, a sikerességüket, nehéz lehet elfogadni egy olyan változást, amivel a terhesség jár.
Jelenet a Motherhood in the World of Ballet c. filimből
Az egyik táncos például őszintén beszélt az említett filmben arról, hogy nagyon nehezen viselte a teste átalakulását, és azokat a plusz kilókat, amik velejárói egy terhességnek. Míg másikuk arról mesélt, mennyire szorongott és pánikolt a terhessége elején, mert nem tudta elképzelni, hogyan tud majd visszatérni a színpadra. A félelme egyébként nem volt alaptalan, anyának és profi táncosnak lenni egyrészt valóban kemény feladat, másrészt az egzisztenciális kérdések is nyomasztóak lehetnek, főleg, ha az illető szabadúszóként dolgozik, és nem számíthat jövedelemre, amikor nem táncol.
Kényes egyensúly, de ez a boldogságuk kulcsa
Jenna Savella és Alexandra MacDonald a Kanadai Nemzeti Balett első számú szólistái, akik egyben kisgyermekes anyák, már visszatértek a színpadra. A napirendjük szigorú. Miután megbirkóztak a reggeli indulással, Savella és MacDonald elindulnak a stúdióba, hogy elkezdjék a napi bemelegítő rutinjukat, amit 6 óra intenzív próba követ. A napi órákon kívül a táncosok különféle gyakorlatokat végeznek, hogy a testüket fitten tartsák. Ez lehet súlyzós edzés, pilates, cross-training vagy kardió. Soha nem hagyják abba a mozgást, még a terhességük alatt sem. Ez a sok sport egyébként jól felkészíti őket azokra a fizikai terhelésekre, amelyek az anyasággal bekövetkeznek.
“Egy kisgyermeket cipelni fizikailag megterhelő, és egy fizikai karrier határozottan segít az állóképességben” – mondja Savella a She Does the City riportjában, míg a dokumentumfilmben több táncos is arról számolt be, hogy a szülésük nagyon gyors volt.
Jelenet a Motherhood in the World of Ballet c. filimből
Az irodai munkába visszatérő anyukákkal ellentétben a profi táncosoknak a szülés utáni testüket is fel kell készíteniük a színpadra, ezért általában szülés után hat héttel újrakezdik a fizikai terhelést. „Az első számú dolog, amire szükség van, az a rengeteg türelem. Fontos, hogy folyamatosan emlékeztessem magam arra, hogy a testem még mindig gyógyulóban van, még egy év után is” –mondja Svetlana.
A sok nehézség ellenére a táncosok közül többen arról számolnak be, hogy az anyaságtól még jobb táncosokká válnak, ugyanis a várandóság és egy gyermek gondozása új erőket, képességeket hozott náluk felszínre. És bár nehéz összeegyeztetni a két szerepet, mégis nagyon jól váltják egymást, a legtöbb balerina a táncban tud kikapcsolni, feloldódni, a színpad az egyedüllétük ideje, és mivel ezt nem akarják elpazarolni, beleadnak mindent. Megélik minden percét, hogy hazaérve átadhassák magukat az anyaságnak.
