Az internet legrejtélyesebb dala

Darius S. (a teljes neve sajnos titok, de mi Schmidtre tippelünk) a nyolcvanas évek elején az átlagos nyugatnémet tinédzserek életét élte a szászországi Wilhelmshavenben. Számos kortársához hasonlóan ő is rajongott a popzenéért (elsősorban a korszakban oly népszerű új hullámért), és sokat hallgatta a rádió zenés műsorait, például a Norddeutscher Rundfunk Music Für Junge Leute (Zene fiataloknak) című adását, kedvenc dalait pedig kazettára rögzítette, majd gondosan feljegyezte az előadók neveit és a számcímeket, ahogy azt kell. Legalábbis többnyire, mert azért így is maradt egy szekérderéknyi azonosítatlan dal, amelyeket aztán jó két évtizeddel később, 2004-ben,  vagyis már bőven az internetkorszakban Darius be is digitalizált, és készített belőlük egy lejátszási listát, majd különböző dalszövegfoszlányok-töredék alapján, illetve külső segítséggel – hála az internet csodájának – nagyjából sikerült is kiderítenie, hogy melyik micsoda.

Pedig tényleg tök jó kis szám: kissé monoton és melankolikus, ugyanakkor őrülten fülbemászó, csillogó szintifutamaival és nagy ívű, már-már drámai refrénjével pedig leginkább a korszak olyan angolszász sikerzenekarait idézi, mint a Simple Minds, az Ultravox vagy a Tears For Fears (habár az énekes kiejtésén és nehezen kisilabizálható artikulációján egyértelműen érződik, hogy nem az angol az anyanyelve, szóval alighanem német, esetleg holland, skandináv vagy valamilyen más nyugat-európai együttesről lehet szó).  

A „Blind The Wind” Darius S. válogatáskazettáján (fotó: Wikipedia)

Miután Darius folyamatosan zsákutcába futott, a rejtélyes szám ügyét végül nővére, Lydia próbálta felgöngyölíteni, aki 2007-ben regisztrált egy obskúrus nyolcvanas évekbeli német (szinti)popzenékkel foglalkozó oldalra, illetve a spiritofradio.ca-ra, amely afféle korabeli Shazamként funkcionált, azaz a felhasználók rövid részleteket tölthettek fel a kérdéses dalokból, a közösség többi tagja meg – jó eséllyel – előbb vagy utóbb szállította a megfejtést, és mindkét platformon közétett egy 14 másodperces szegmenst a Blind the Windből. De így sem járt sikerrel; hiába tobzódtak itt a nyolcvanas évek popzenéjének legnagyobb professzorai, a dal senkinek sem volt ismerős.

Viszont a 14 másodperces részlet hamarosan elkezdett keringeni a világhálón, és több, kifejezetten erre a korszakra specializálódott zeneőrült figyelmét is felkeltette, mint például Nicolás Zúñigáét, aki a Dead Wax nevű, elfeledett új hullámos/szintipop/poszt-punk stb. zenekarokkal és előadókkal foglalkozó kiadó vezetőjeként

A dalrészlet a Youtube-ra is felkerült 2011-ben, de azon kívül, hogy rövid idő alatt viszonylag sok – nagyjából tízezer – lejátszást generált, túl sok minden nem történt.

Aztán 2019-ben váratlanul felpörögtek az események: a rejtélyes dalra a Dead Wax Youtube-csatornáján rátalált egy 16 éves brazíliai Pauló-i gimnazista, Gabriel da Silva Vieir, és valósággal a megszállottjává vált, noha jó két évtizeddel azután született, hogy Darius S. elkészítette azt a bizonyos legendás válogatáskazettát. Vieir Intenzív nyomozásba kezdett: a számrészletet feltöltötte a saját Youtube-oldalára, és bedobta néhány tematikus Reddit-fórumba, hátha valamelyik felhasználó felismerni véli. A kutatásba egyre többen kapcsolódtak be, a dalnak pedig a népszerű Tales from the Internet című YouTube-sorozat is szentelt egy epizódot, amelyet ma már csaknem egymillióan néztek meg; a szám ekkor kapta a The Most Mysterous Song On The Internet (az internet legrejtélyesebb dala) állandó jelzőt is. 2019 nyarán aztán végre maga a Szent Grál, vagyis a teljes szám is felkerült a Youtube-ra, miután valaki elkérte Lydiától. Ez eddig 5,6 millió megtekintést produkált, ami meglehetősen szép teljesítmény egy olyan daltól, amiről alig tudni valamit. 

Merthogy a Blind The Windről igazából azóta sem derült ki semmi konkrétum, pedig az egyre gyarapodó rajongótábor tényleg tűvé tette az egész online és offline világot, hogy valamilyen használható nyomra bukkanjon. Német zenei adatbázisokat, új hullámos lemezkatalógusokat, valamit archív rádiós lejátszási listák tömkelegét ástak elő, egykori német DJ-ket és lemezbolti dolgozókat kutattak fel, és kérdeztek ki, illetve különböző elméleteket gyártottak a dalról, amelynek a szövegét a rossz angolság ellenére azért többé-kevésbé sikerült megfejteni (azóta a nyitó sor nyomán inkább Like The Wind néven szokás emlegetni a művet, aminek kétségkívül több értelme van annál, hogy Blind The Wind). Valószínűleg a hidegháborús szorongásról szól, de az is elképzelhető, hogy egy elmúlt/soha be nem teljesedett szerelemről. Vagy csak találomra kiválasztott angol szavak sorozata.

A nyomozás során felmerült, hogy a szám valamilyen híresebb együttes (Joy Division, Depeche Mode) korai, kiadatlan dala lehet, egyes felhasználók soha nem létezett nyugatnémet formációk neveivel dobálóztak (Isurks, Mental Alechemy), valaki pedig azt állította, hogy személyesen is ismerte a zenekartagokat, akiknek ez volt az utolsó felvétele, „mielőtt mindannyiukat agyonlőtték, miközben megpróbáltak átmászni a falon és Nyugat-Berlinbe menekülni”. De ezek természetesen mind téves nyomnak (egészen pontosan: trollkodásnak) bizonyultak. Egy viszonylag friss, és többek által is osztott elmélet szerint a Statues In Motion nevű – valóban létezett – görög zenekar az előadó, de minden kétséget kizáróan bizonyítani eddig ezt sem sikerült (az egykori zenekartagok közül meg már csak az énekes él). 

Sokáig úgy tűnt, hogy a megváltást a Norddeutscher Rundfunk (a bevezetőben már említett német rádióállomás) egyik veterán DJ-je, a brit származású Paul Baskerville hozza majd el, csakhogy ő egyáltalán nem emlékezett a dalra, illetve arra, hogy valaha lejátszotta volna a műsorban. Ráadásul szerinte a régi lejátszási listák többsége már rég elkallódott, az a DJ-kollégája pedig, aki gyakran pörgetett hasonló zenéket, már évekkel ezelőtt meghalt.

Paul Baskerville (Fotó: Facebook)

Tovább bonyolítja az ügyet, hogy 2020-ben egy Reddit-felhasználó  valahonnan – állítólag – szerzett egy hiteles listát azokról a dalokról, amelyeket Baskerville 1984-ben játszott a Musik Für Junge Leute című műsorban, és közzétette az oldalon, a felhasználók pedig hosszadalmas kutatómunka után arra a következtetésre jutottak, hogy a dal nem szerepel a listán. 2020 decemberében végül megérkeztek a Musik Für Junge Leute fennmaradt lejátszási listái is, amikből meg az derült ki, hogy a dal valójában soha nem hangzott el a műsorban. Vagy az is lehet, hogy csak egy demó volt (vagyis nem hivatalos felvétel), amelyet nem tartottak arra érdemesnek, hogy hivatalosan is dokumentálják.

A Blind The Windet mint fentebb már említettük, azóta több millióan hallgatták meg, készült belőle számos feldolgozás és remix, egyesek pedig még nemhivatalos klipeket is gyártottak hozzá. Ám a nagy rejtély megoldásához azóta se sikerült egy fikarcnyival sem közelebb kerülni; és még az is lehet, hogy így a legjobb.