20 évet ült a gyerekei meggyilkolásáért, ártatlanul

A napokban bejárta a világsajtót, hogy kiengedték a börtönből „Ausztrália legszörnyűbb női sorozatgyilkosát”, Kathleen Folbigget. A nőről kiderült, hogy nemcsak, hogy nem a „legszörnyűbb sorozatgyilkos”, valószínűleg egyáltalán nem is követett el emberölést.

Kathleent 2003-ban négy gyermeke brutális meggyilkolása miatt zárták börtönbe: a vád szerint a nő megfojtotta a néhány napostól néhány hónaposig terjedő korú babákat, majd a halálukat bölcsőhalálnak állította be.

A nő legidősebb fia, Caleb 1989 február elsején született, majd 19 nappal később, február 20-án meghalt. Az orvosi vizsgálat bölcsőhalált állapított meg. Második gyermeke, Patrick 1990-ben jött világra. Négy hónapos korában epilepsziával diagnosztizálták, ami után több napot kórházban is töltött: nyolc hónapos volt, amikor otthon elhunyt. „Megint megtörtént” – mondta Kathleen sírva a férjének a telefonban a férfi tanúvallomása szerint.

A pár ezután elköltözött és két évig nem is próbálkoztak gyermekvállalással. A harmadik gyerekük, Sarah 1992 októberében született, de a testvéreihez hasonlóan ő is bölcsőhalál áldozata lett tíz hónapos korában. Egy újabb költözés és néhány év után Kathleen újra teherbe esett: legkisebb lánya, Laura 1997-ben látta meg a napvilágot, de 18 hónapos korában ő is meghalt.

„Meadow törvénye”

Kathleent 1991-ben tartóztatták le, egy ma már használaton kívül helyezett angolszász jogi irányelv miatt, ami egy közismert brit gyerekorvosról és igazságügyi szakértőről, Roy Meadow-ról kapta a nevét. Meadow törvénye szerint „egy bölcsőhalál tragédia, kettő már gyanús, három pedig gyilkosság, ameddig be nem bizonyosodik az ellenkezője”.

Kathleen apja 18 hónapos korában halálra késelte az édesanyját, ami után a kislány hol rokonoknál, hol intézetekben tengődött. Évekig még állandó neve sem volt: Liza Plattként élt, amikor rövid ideig egy nagynénje gondoskodott róla, ő azonban egy idő után túl problémásnak ítélte meg a gyereket. Egy pszichológus arra jutott, hogy a kislányt a szülei bántalmazhatták, egy másik pedig értelmi fogyatékosságot vélt felfedezni a viselkedése mögött.

Kathleen Folbigg 2004-ben, miután a bíróság elutasította a fellebbezését
(Fotó: Getty Images)

Ez a bizonytalan helyzet végül négyéves korában ért véget, amikor nevelőszülőkhöz került. Ők sem voltak a legjobb szülők: Kathleen beszámolója szerint a nevelőanyja erőszakos és irányításmániás asszony volt, a nevelőapja pedig nem igazán foglalkozott a gyerekekkel. A viszonyuk végül annyira elmérgesedett, hogy Kathleen 18 évesen egy barátnőjéhez költözött és ott élt, ameddig egy buliban össze nem ismerkedett a jövendőbeli férjével, Craiggel.

Mivel terápiában sosem részesült, a nő fiatal felnőtt korában végig küzdött a démonokkal, végül pedig a rendszeres naplózásban talált menedéket. Ironikus módon, később pont ezek a naplók okozták a vesztét.

Kiforgatott szavak

Kathleen naplóit a férje vitte be a rendőrségre, a tárgyalás során pedig igazi aranybányának bizonyultak a vád számára. A nő többek között írt arról, hogy depressziós és fél, olyanná válik, mint az apja, valamint az anyaság nehézségeiről is részletesen beszámolt.

– írta a nő naplójába 1997 decemberében a legkisebb lányáról. Néhány hónappal később, 1998 elején már arról szóltak a bejegyzések, hogy Kathleen „dühös magára” mert „elvesztette a fejét” a kislánnyal szemben.

„Félek, hogy el fog hagyni engem, ahogy Sarah is tette. Tudom, hogy néha szűkszavú és kegyetlen voltam vele, és ő elhagyott. Egy kis segítséggel” – írta.

Az ügyben csak közvetett bizonyítékok álltak rendelkezésre, a bejegyzések az ügyészség szemében pedig felértek egy vallomással. A védelem által felkért pszichológus hiába jutott arra a következtetésre, hogy csak egy gyászoló anya önhibáztatásáról van szó: Kathleen Folbigg 2003-ban 40 év börtönbüntetést kapott, amit később 30-ra csökkentettek.

Kathleen férje, Craig időközben maga is elhitte, hogy a felesége ölte meg a gyerekeiket
(Fotó: Getty Images)

Mivel az ügye és megszellőztetett naplóbejegyzései bejárták az egész ausztrál sajtót, Kathleent rövidesen kikiáltották „Ausztrália legszörnyűbb női sorozatgyilkosának”, a nő a büntetése jelentős részét a saját védelmének érdekében magánzárkában töltötte. És még így is többször megverték a börtönben; utoljára 2021-ben támadta meg egy másik elítélt.

A gének nem hazudnak

Kathleen soha nem ismerte el a bűnösségét, az évek során a barátai pedig az ügy újratárgyalásáért lobbiztak. A tudomány fejlődése lehetővé tett bizonyos genetikai vizsgálatokat, amik arra mutattak, hogy a gyerekek örökölt rendellenességek miatt hunytak el.

Végül 2018-ban a főügyész felülvizsgálatot rendelt el, állítása szerint azért, hogy „biztosítsák a közbizalmat az igazságszolgáltatásban”. Ekkor az ítélőszék úgy döntött, hogy helyt ad a 2003-as ítéletnek.

Ennek ellenére tavaly márciusban csaknem száz – köztük kettő Nobel-díjas – tudós levélben kérte Kathleen szabadon bocsátását.

Így már rendkívül valószínűtlen, hogy a negyedik gyereket az anya ölte volna meg – vélték. A kutatás eredményei egy új felülvizsgálathoz vezettek, aminek köszönhetően Kathleen május ötödikén Michael Daley főügyész döntése nyomán azonnali kegyelmet kapott és kiszabadult. A felülvizsgálat még folyamatban van és várhatóan akár egy évig is eltarthat, de az ügyész szerint nyomós indokuk van azt feltételezni, hogy a nő ártatlan.

Carola Vinuesa professzor, az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatócsoportjának vezetője elmondta, hogy egy szokatlan genetikai szekvencia azonnal feltűnt Kathleen DNS-ében.

„Elvégeztük az első tesztet, és találtunk egy nagyon gyanúsnak tűnő génvariánst… már akkor, 2018 novemberében is úgy gondoltuk, hogy ha a gyerekekben is megtalálható, ez lesz a bűnös” – nyilatkozta a BBC-nek.

Kathleen a szabadulása után arról beszélt, hogy 20 év után végre jól tud aludni
(Fotó: AFP)

A kutató hozzátette, hogy ez a génmutáció nagyon ritka, világszerte mindössze 134 ismert esete van.

Az ausztrál tudományos akadémia és a védelem arról beszélt: bírósági reformokra van szükség, amelyek a tudományt helyezik előtérbe a közvetett bizonyítékokkal és előítéletekkel szemben.

Bevett szokás az anyák hibáztatása

Sajnos általános jelenség, hogy ha valami történik egy gyerekkel, akkor a közvélemény egy emberként hördül fel és kérdezi: hol volt az anyja? Kathleen sem az egyetlen olyan nő, akinek bíróság elé kellett állnia amiatt, mert a gyermekei bölcsőhalált haltak: az évek során több ilyen ügy is világszintű ismertséget kapott.

Az Egyesült Királyság egyik leghíresebb ilyen ügye például Sally Clark esete, akit még 1999 novemberében találtak bűnösnek a fiai meggyilkolásában. Clark első fia 1996 decemberében, születése után néhány héttel, második fia pedig 1998 januárjában halt meg.

A védelem bölcsőhalálra hivatkozott, a vád azonban a már említett Roy Meadow-t kérte fel szakértőnek, aki egy – azóta bizonyítottan hibás – statisztikára hivatkozva azt állította, hogy a jómódú család esetében 1:73 millióhoz a dupla bölcsőhalál esélye.

Roy Meadow a pályafutása alatt több ártatlan nő elítélését is elősegítette a szakvéleményével. A férfit 2005-ben súlyos szakmai kötelességszegés vádjával bíróság elé állították, később pedig kizárták az orvosi kamarából is. A volt felesége szerint Meadow nőgyűlölő volt, ami hozzájárult ahhoz, hogy gyilkos anyákat vélt felfedezni minden ügyben
(Fotó: Getty Images)

Clarkot 1999 novemberében elítélték. Az ítéletet 2000 októberében fellebbezéssel helybenhagyták, de egy második fellebbezés során 2003 januárjában hatályon kívül helyezték, miután kiderült, hogy Alan Williams, az ügyészség törvényszéki patológusa, aki mindkét csecsemőt megvizsgálta, elmulasztotta nyilvánosságra hozni a mikrobiológiai jelentéseket, amelyek szerint a második gyerek természetes úton halt meg.

Sally Clarkot mindössze négy év után kiengedték, de az ügyben elszenvedett trauma hatására pszichés zavarai lettek, 2007-ben pedig holtan találták az otthonában – alkoholmérgezés végzett vele.

(via; via; via)