Hamida Banu volt az első nő, akit profi birkózónak tekintettek Indiában, kiemelkedő teljesítményével az 1940-50-es években vált híressé – írta meg a BBC. Természetesen a mai napig hatalmas elismerés jár sportteljesítményük miatt nőknek és férfiaknak egyaránt, azonban egy olyan korban, ahol a nők szinte alig sportolhattak, mondhatni lenyűgöző teljesítmény volt.
Verj meg egy meccsen és feleségül veszlek
– hangzott el a férfiak szájából ez mondat az 1954-es híradások szerint.
Egy nő a férfiak, és a világ ellen
Nem sokkal később Banu élt a kihívással és le is győzött két férfi birkózóbajnokot, három hónappal később pedig a harmadik viadalára is eljutott a nyugati Gujarat államban lévő Vadodarába. Banu nevét ekkor már egyre többen ismerték, így a látogatása teljesen lázba hozta a várost, és különböző röpcédulákkal, illetve plakátokkal hirdették a birkózónő érkezését. Az esetre Parab úr emlékezett vissza, aki később egy tradícionális indiai sport, a kho-kho játékosa lett.
Elmondása alapján a viadalon Banunak, egy maharadzsa által támogatott birkózóval kellett volna megküzdenie, akit úgy hívtak, hogy Chhote Gama Pahalwan, azonban nem várt fordulat következett. A birkózó visszalépett a küzdelemtől, amit azzal indokolt, hogy ő biztos nem fog egy nővel küzdeni. Banunak nem volt más választása, a következő kihívóval, Baba Pahalwannal kellett megküzdenie. (A birkózókat a hindi nyelven gyakran nevezték Pahalwannak)
Ekkoriban már rengetegen ismerték a női birkózó nevét, hiszen közel 20 000 ember ment el a város egyik stadionjába, hogy megnézze Banu és Googna Pahalwan összecsapását. Ennek tudatában nem csoda, hogy az emberekből hatalmas felháborodást váltott ki, amikor lemondták az eseményt, többen még a stadiont is megrongálták. A háttérben az állt, hogy ellenfele több pénzt és időt kért a mérkőzéshez való felkészüléshez.
Sokakat a sportteljesítménye mögött álló életvitele és étrendje is megdöbbentett. Balu körülbelül 108 kg volt és 160 cm magas. Étrendjében napi 5,6 liter tej, 2,8 liter leves, 1,8 liter gyümölcslé, egy szárnyas és 1 kg birkahús szerepelt, továbbá egy mandula, fél kg vaj, 6 tojás, két nagy kenyér és két tányér biryani szerepelt, ami egy vegyes rizses étel. A beszámolók alapján minden nap 9 órát aludt és további 6-ot edzéssel töltött.
Családtagjai elmondása alapján, Banu az emberek konzervatív hozzáállása miatt hagyta ott a szülővárosát, hiszen annak ellenére, hogy bizonyította tehetségét, illetve messziről is érkeztek emberek csak azért, hogy őt megnézhessék, rengeteg bántást kellett elszenvednie az emberektől.
Egy író szerint pontosan úgy küzdött egy férfi, azonban sokan úgy gondolták, hogy a győzelmei annak köszönhetőek, hogy az ellenfelei titkos paktumot kötöttek és szándékosan veszítettek.
Sokakat felbőszített, amikor nyert a mérkőzéseken, amit a birkózó tudtára is adtak. Kifütyülték, és megkövezték a rajongók, majd a helyi birkózószövetség is tiltakozott néhány mérkőzése ellen. Banu panaszt tett a főminiszternél, de azt a választ kapta, hogy nem a neme miatt fújták le a mérkőzéseket.
Az “oroszlán lány”
Banu házvezetőnője Faqira, egyszer elment megnézni az egyik mérkőzést, majd azt mondta: senki sem volt képes legyőzni “az oroszlán lányt”!
Később 1 perc alatt legyőzte az ismert, Vera Csisztilin-t és bejelentette, hogy Európába megy, hogy más birkózókkal is megküzdjön, azonban mondhatni, ekkor lett vége a karrierjének.
Pillanatok alatt szertefoszló álmok
Salam Palawan, a nő egykori edzője ezután feleségül vette Banut. Unokája elmondása alapján a férfinak nem tetszett az az ötlet, hogy Banu Európába utazzon, ezért ezt sokszor fizikai erőszakkal akadályozta meg, bottal verte addig, amíg el nem tört a keze.
Jól emlékszem rá. Képtelen volt felállni. Később meggyógyult, de évekig nem tudott rendesen járni bot nélkül
– emlékezett vissza a szomszédjuk.
A férjével külön utakon folytatták. Banu később a tej eladásából és néhány épület bérbeadásából élt, amikor pedig elfogyott a pénze, házikészítésű rágcsálnivalókat készített és az út szélén árulta őket.
A magyar birkózás első és egyetlen magyar világbajnoka Sastin Marianna.