Lássuk be, egyszerű halandóként a profilozó szóról rögtön a Gyilkos elmék jut eszünkbe. Mennyire fest reális képet a sorozat a magyar viselkedéselemző csoport valóságáról?
A Gyilkos elmék teljesen máshogy működik – de hogyha kiveszed a terepmunka részét, hogy ezáltal megmaradjon az irodában ülős kutatómunka, akkor jó allegória lehet. Azt kell tudni rólunk, hogy az itt dolgozók nem rendelkeznek profilozói végzettséggel, hiszen ilyen egyetemi szakma, szakirány nem létezik. Elsősorban vagy kriminológusok, illetőleg pszichológusok, vagy gyakornokok. Én magam is ez utóbbiként kerültem oda. Nagyon sokfajta célkitűzés van, de a nagy része kutatás és felkészülés arra, hogy hogyan lesz ez beilleszthető a magyar rendőrség profiljába. A legnagyobb részét a munkának tehát adatelemzés teszi ki.
Akkor ezek szerint – a popkulturális vonalon maradva –, inkább a Mindhunterre hasonlítanak a magyar profilozók.
Igen, még mi is nagyon az elején vagyunk, mint ahogy a Mindhunterben is. Azzal ellentétben viszont mi kevésbé tudunk hozzáférni személyekhez. Ezt inkább úgy képzeld el, hogy olyan archív felvett kihallgatások, bírósági tárgyalások leiratai vagy videofelvételek alapján dolgozunk, melyek sorozat-bűnelkövetőkkel készültek. Azért nem sorozatgyilkost mondok, mert Magyarországon hál’ istennek nem túl sok ilyen esettel rendelkezünk, és bármilyen bűncselekményt profilozhatunk, amíg az sorozatban történik. Tehát akár mondjuk egy mestertolvajt is érdemes profilozni, hiszen a betörés az, ami a leggyakrabban ismétlődik. Ritkán hallunk olyanról, hogy valaki betört, szakított egy nagyot és eltűnik, mint A nagy pénzrablásban…
Jelenet A nagy pénzrablásból (Fotó: TAMARA ARRANZ/NETFLIX)
És még ők is visszatértek.
Tényleg! Tehát ilyen kisebb és középkategóriájú vagyoni bűncselekmények elkövetői teljesen biztosan ismétlők lesznek. Ilyenkor a Gyilkos elmékben sokat hallott kézjegyet kell megtalálni.
Kézjegynek azt nevezzük, hogy mi az a mozzanat, amit ő a helyszínen vagy a bűncselekmény előkészítése során azért követ el, mert ő akarja, tehát nem szükséges a sikerhez. Ez egy egyéni dolog, ez alapján könnyen beazonosíthatóvá válik.
Hogyha van valami olyan egyedi kézjegye a helyszínen, akkor az valószínűleg arra utal, hogy nem hirtelen felindulásból elkövetett emberölés volt. Vagy akár arról is szó lehet, hogy a folyamat közben rájön, hogy ő ezt élvezi. Sokszor látható például, hogy ha valaki betörőként kezdi, és véletlenül a lopás közben hazaér vagy eleve otthon van a lakástulajdonos, akkor őt megöli. És ez, hogy úgy mondjam, megtetszik neki. Ő betörőből átminősülhet (potenciális) sorozatgyilkossá. Lehet, hogy a következő alkalommal még nem az ölési szándék indítja el, hanem az, hogy betörjön valahova, de már keresi annak a lehetőségét, hogy hátha találkozik a tulajjal.
Potenciális sorozatgyilkos?
Vagy inkább fogalmazzunk általánosságban: potenciális sorozat-bűnelkövető. Olyasvalaki, akinek a kézjegyéből, a bűncselekmény természetéből, vagy abból, hogy hamar letartóztatták, következtethetünk arra, hogy folytatni fogja.
Például nemi erőszaktevők esetében gyakran tudhatjuk, hogy azt addig csinálják, amíg el nem kapják őket.
Durva.
Igen, de a módszertanon kívül is rengeteg mindent lehet profilozni. Milyen eszközzel követték el a lopást? Tolvajkulccsal, betöréssel? Most nagyot mentek ezek az unokázós csalások. Valamint kezdünk átterelődni a telefonos, illetve online csalásokra – ez is lehet egy eszköz, ahogy utóbbi akár helyszín is. Ha ezeket felvisszük az adatbázisba, és ott egy rendőr rákeres mondjuk a tolvajkulcs módszerére, akkor hasonló bűncselekményeket vagy adott esetben már priusszal rendelkező bűnözőket találhat. Ezzel segítheti a nyomozást. Ezenkívül pedig létezik az úgynevezett személyi profilozás, amiben összeszedünk mindent, amit az emberről el tudsz képzelni. Egészen egyszerű adatoktól kezdve – bőr, szemszín, hajszín – egészen addig, hogy vannak-e tetoválásai, milyen tikkjei vannak. Gondolok itt arra, hogy morzsolgatja az ujját, pöcköli a körmét, rázza a lábát…
Akkor nem játszom tovább a gyűrűmmel, azt hiszem.
Na igen, ezeket mind rögzítjük, a pszichológusok ugyanis meg tudják állapítani, milyen szituációban nyúlsz például a gyűrűdhöz, és erről le tudnak vonni viselkedésbeli következtetéseket.
Jelenet a Gyilkos elmékből (Fotó: RTL Sajtóklub)
Akkor valóban nincs meg a tévében látott vadromantikája a dolognak…
Fárasztó, lassan építkező folyamat ez, de szerintem elindultunk felfelé. Nagyon fontos létrehozni ezt az adatbázist, és a nyugati példát látva tudjuk, hogy ezek kifejezetten jól működnek.
Merthogy mostanában több országnak is az lett a célja, hogy létrejöjjön a saját gyűjteménye, miután látják, milyen hasznos a létezésük. Internetes bűncselekményekre – kiemelten pedofíliával kapcsolatban – létezik egy brutálisan nagy, nemzetközileg kereshető és aktívan kommunikáló hálózat. Nyilván tudjuk, hogy a felvétel nem ismer országhatárokat, ezért ebben mindenki részt vesz – többek között így ismerhettük meg a hasonló rendszerek előnyét. Engem pedig éppen a gyermekvédelmi része érdekelne a leginkább a profilozásnak.
Így kötöttél ki a viselkedéselemző csoportnál?
Végül is igen. Tudomásom volt arról, hogy létezik a kriminológia szakirány az egyetemen az alapszakom után. Nem akartam rendőr lenni, de a bűnügyekkel akartam foglalkozni. Az egyetemen jöttem rá, hogy én ezen belül is a gyermekvédelemre szeretnék fókuszálni, ezért elmentem egy gyerekekkel foglalkozó szervezethez. Az áldozatsegítés nagyon a szívügyem volt, viszont olyan érzelmi megterhelést jelentett, hogy kiégtem benne. Ezért inkább olyan helyet kerestem, ami jogilag is reaktív, amivel változást tudunk hozni a gyerekvédelemben.
Mert erre óriási szükség van Magyarországon. És fontos ezzel foglalkozni, mert sokaknak fogalma sincs, milyen veszélyek fenyegetik a gyerekeket.
Mire gondolsz?
Ha gyerekekről és szexuális bűncselekményekről beszélünk, akkor az emberek azt hiszik, hogy az elkövető csakis ismeretlen lehet. Ez a sötét idegen az, aki követ, aki a buszon megfigyel, aki a suliban, az edzés közben, előtt, után a gyerek körül ólálkodik.
Na ez egy hatalmas tévhit.
A legtöbb bűncselekményt vagy a családon belül, vagy a család barátai követik el. Tehát valaki, akit ismernek. Mert a gyerekek megbíznak abban, akiben a szülei – miért ne tenné?! Főleg, ha együtt él valakivel, nem érzi a fenyegetést. Főleg a szegényebb rétegeknél látjuk szociológusként azt a tendenciát, hogy sokkal hamarabb el tud mosódni a határ, melynek következtében szexuális tényezőként tekint a kiskorú rokonára, ha egy fedél alatt élnek. Ez az egyik nagy kategória.
Jelenet a Mindhunter című sorozatból (Fotó: Netflix)
A másik meg, gondolom, az internet – főleg 2023-ban…
Abszolút. Van például ez a Chatroulette, ahol random sorsolás alapján idegenekkel beszélgetsz. Ez, vagy a Snapchat – ahol bárkinek küldhetsz képeket –, valamint a Facebook – amit szörnyű dolognak tartok, bárki elérhető rajta – a legfontosabb vadászterületei ezeknek a bűnözőknek. Ők azok, akik gyakorlatilag karriert csinálnak gyerekek groomingolásából (behálózásából – a szerk.). Ez általában csak egy egészen ártatlan képpel kezdődik. De nagyon kevés fiatalkorú figyel arra, hogy ne legyen azonosítható mögöttes tárgyakról, szobáról, sőt, esetleg az arcáról, ami látszódik a fotón. Amint megvan az első fénykép, az zsarolási alapként szolgál, amivel egyre több, egyre durvább fotókat tud kiszedni a gyerekből. Ezeket az embereket általában nem izgatja szexuálisan az áldozata: ezeket a képeket eladás céljából gyűjti be.
Hol adja el?
A dark weben. Itt talál pedofiloknak kialakított chat szobákat, amik óránként tudnak domaint váltani, az előző csoportot pedig úgy megszüntetik, mintha sosem lett volna. Ők vagy leadják úgymond a „megrendelést” arról, milyen fotókat akarnak látni (ezt a közvetítő kizsarolja a gyerekből), vagy kvázi OnlyFans-típusú rendszerben áruba bocsátja a már meglévő fényképeket.
Nagyon kiterjedt hálózat ez, hiszen a dark webhez a világ minden tájáról hozzá lehet férni, elképesztően aktív kereskedelem, aminek Magyarország sajnos hatalmas kiszolgáló országa. Megjegyezném, hogy az egész EU rosszul áll ennek a szabályozásával, ezért rettenetesen nehéz a gyerekek megfelelő védelme.
De mivel a világot átszövő rendszerről beszélünk, ezért gyakran előfordul, hogy ha valahol elkapnak egy elkövetőt, kiderül róla, hogy sorozatban, több gyerek szerepel az áldozatai között. Ezt például le lehet profilozni, még ha a dark web többszörös akadályokat is gurít elénk. Azonban miután még gyerekcipőben jár az egész gyermekvédelmi rendszer, ez egyelőre csak jövőbeli terv, aminek a megvalósulására óriási szükség lenne.