Kritika a Szegény párák című filmről a Velencei Filmfesztiválról

Emma Stone egy hatalmas ebédlőasztalnál ül, és egy gyümölccsel simogatja magát odalent. A szemén és az arckifejezésén nemcsak a gyönyört, hanem a rácsodálkozást is látjuk: egy olyan nő rácsodálkozását, aki épp akkor fedezi fel, hogy képes magának ilyen formában örömet okozni. Az alma visszakerül az asztalra, majd a Stone által játszott Bella Baxter már az uborkáért nyúl, amikor belép a házicseléd.

A fiatal nő azonnal meg akarja osztani vele a felfedezését, lelkesen nyúlna a cseléd szoknyája alá, hogy megmutassa, mire jött rá éppen, csakhogy az idősebb nő hátrahőköl, kiáltani kezd, amikor belép a szobába a ház ura, és megálljt parancsol a helyzetnek. Bella arcán látjuk az értetlenséget: hiszen ő csak jót akart. Meg akarta mással is osztani az örömteli felfedezését.

Bella nem őrült, csak egy felnőtt nő testébe zárt kisgyermek. Az apja, vagy inkább teremtője egy távolról Frankenstein doktorra emlékeztető szent őrült, Godwin Baxter doktor (Bella csak Godnak becézi őt…), aki egy friss holttestet keresett a kísérleteihez. Amikor egy öngyilkosságot elkövető várandós nőt hoztak neki, és a babát még életben találta, és a nő sem volt 100%-ig halott, úgy döntött, hogy a baba agyát teszi az anyja fejébe. A Szegény párák című film nem sokat időzik el az alapötlete abszurditásán és valószerűtlenségén, inkább fejest ugrik bele, és megnézi, mire mehet egy gyermeki aggyal élő nő egy bő száz évvel ezelőtti, férfiak uralta világban.

Emma Stone a Poor Thingsben. (Fotó: Atsushi Nishijima)

Felnőtt nő egy gyermek agyával és szexualitásával

A görög Jorgosz Lantimosz és Amerika sweetheartja, Emma Stone A kedvenc forgatásán találtak egymásra, és a 2021-ben forgatott Szegény párák óta már egy újabb közös bemutatásra váró filmen is túl vannak. Látszik, hogy Stone maximális bizalommal szolgálja ki a rendezőjét. Amerikai színésznők manapság ritkán vállalnak be ennyire provokatív, merész, tabudöntögető szerepet:

Nem egyszer, nem kétszer, hanem számolatlanul sokszor, emellett pedig számos pózban szexel attraktív és egyáltalán nem vonzó férfiakkal és nőkkel egyaránt, amikor pedig épp nem szexel vagy meztelenkedik, olyankor is gyakran a szexről beszél. Mindezt ráadásul egy gyermek ártatlanságával és kíváncsiságával teszi, akire folyton rászólnak az asztalnál, hogy ilyesmiről nem illik mások előtt beszélni, de nem tehet róla. Csak kíváncsi és őszinte.

A már-már horrorisztikus kiindulópont és bizarr boncolásos/ember- és állatkísérletes jelenetek ellenére Lantimosz filmje – amit Alasdair Gray kilencvenes években megjelent regényéből forgatott – egyértelműen egy vérbő komédia, méghozzá az éjfekete fajtából. Emellett százhúsz évet visszautazva az időben mesél arról, hogy miért akarják és akarták a nőket elnyomni a férfiak, és miért tartottak annyira egy szexuálisan érett, felvilágosult, művelt és önálló nőtől.

Bella karaktere rendkívül gyorsan fejlődik. Eleinte még babaaggyal rendelkezik, de ahogy haladunk az időben, már egy kisgyermek, később pedig egy kamasz, végül egy felnőtt nő értelmi képességeivel bír. A férfiaknak leginkább csak addig kell, amíg a teste egy felnőtt nőé, de az esze és a szexuális étvágya még egy gyermeké: addig tudják őt irányítani, addig érezhetik azt, hogy a tulajdonuk. Bella azonban nemcsak a szexualitására csodálkozik rá, hanem idővel magára a világra is, majd elkezdi megkérdőjelezni azokat a szerepeket, amiket ebben a világban neki szántak.

Steampunk szexuális forradalom

Lantimosz alternatív valóságot teremt, egyfajta steampunk környezetbe helyezve Bella felnövéstörténetét és szexuális forradalmát. Lisszabonban égi villamosok cikáznak a háztetők felett, Londonban a lovaskocsit ló helyett már gőzmotor hajtja. A teljes egészében Magyarországon felépített díszletek egészen szenzációsak, festményszerűek és – amikor épp nem fekete-fehérben mutatják őket – színpompásak és bizarr mesébe illők, de ugyanezt a kosztümökről is el lehet mondani.

Fotó: Atsushi Nishijima

Bella egy gaz csábító ügyvéd (Mark Ruffalo csodálatosan játssza a kicsinyes, mindig uralkodni vágyó, szánni való férfit) csábítására elszökik otthonról, és elutazik a férfival egy nagy, európai kirándulásra. A történet végig vezet minket Londonon, Lisszabonon, Alexandrián és Párizson, egy jó része pedig egy hatalmas tengeri gőzösön játszódik, Bella pedig először a saját és mások testére csodálkozik rá, majd a világ működésére és igazságtalanságaira is. Függetlenedik, kipróbálja magát egy párizsi bordélyházban, majd rájön, hogy ahhoz, hogy igazán rátaláljon önmagára, meg kell ismernie a múltját és meg kell békülnie a teremtőjével.

Miközben a Szegény párák egy rendkívül átgondolt, komoly mondanivalóval bíró, elgondolkodtató mozi, ettől még a görög sztárrendező a mondandójával nem akarja agyonnyomni az élményt: a film az első pillanattól az utolsóig egy vad, szexualitásban és őrületben gazdag utazás, ami olykor egészen bizarr jelenetekkel bírja rá a nézőjét a röhögésre:

Bella legbelül még gyerek, őt nem kötik a társadalom béklyói és szokásai, ezért önfeledten tud örülni mindennek, ráadásul ami a szívén, az a száján – csodás pillanat, amikor a férfiak szexuális teljesítményén élcelődik, miután Ruffalo nem bír már vele egy újabb menetet – , és Lantimosz eléri, hogy egy kicsit az ő tiszta és romlatlan szemével lássuk mi is a világot.

Emma Stone és Mark Ruffalo a Poor Thingsben (Fotó: Atsushi Nishijima)

Stone az élete alakítását nyújtja, de pompás a szörnymaszk mögé bújt Willam Dafoe, a csodálatosan és szándékosan ripacskodó Mark Ruffalo, a naiv Ramy Youssef és a meglepetésszerepben feltűnő Margaret Qualley is. Szexuális felvilágosulásról, női szerepekről, abuzív kapcsolatokról és társadalmi igazságtalanságról nem nagyon szoktak kosztümös, bizarr, horrorba oltott fekete komédiákban mesélni, de a Szegény páráknak sikerül a bravúr. Szórakoztató, tabudöntögető és ellenállhatatlanul vicces az első perctől az utolsóig.

A Szegény párákat a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában láttam. A magyar mozikban januárban lesz látható, de a jövő hét folyamán a miskolci CineFesten is lesz egy vetítése.