Interjú Alföldi Róberttel, a Liliom című darab főszereplőjével

Elsőre Liliom karakteréről nem te jutnál az eszembe. Arra tippelek, hogy te sem gondolkodtál soha azon, milyen jó lenne eljátszani őt.

Nem tőlem jött az ötlet, hanem Berzsenyi Bellaagh Ádámtól, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatójától. Elsőre nagyon csodálkoztam, de amikor kifejtette, hogy miért engem lát a szerepben, megértettem, mit szeretne ezzel. Sokan fiatal, macsó nőcsábászként képzelik el Liliomot, de ha onnan közelítjük meg, hogy ő egy művészember, aki megpróbál kiszállni a mókuskerékből, és megnézi, milyen a normális élet, működik-e vagy sem, akkor már talán nem olyan meglepő, hogy én játszom.

Hogy jött a képbe rendezőként Kovalik Balázs?

Ádám nagyon megtisztelően megkérdezte, ki legyen a rendező. Kovalik Balázst mondtam, mert már nagyon régen szerettem volna vele dolgozni, mert ő nagyon hiteles, önálló világot képviselő rendező.

Jól tudom, hogy ő nem rajongott különösebben a Liliomért?

Ilyet sosem mondott, azt viszont igen, hogy magától soha nem jutott volna eszébe, hogy megrendezze.

Alföldi Róbert a Liliom című előadásra készül (fotó: Borovi Dániel)

És neked se jutott eszedbe soha.

Talán azért nem, mert a Liliomból láttam már néhány nagyon jó előadást. Süsüék (Schilling Árpád – a szerk.) nagyon szépet csinálták a Krétakörrel, és Bodó Viktor előadása is egészen szép volt Grazban, sőt, emlékszem még egy régi kaposvári előadásra is. Ezek mind-mind emlékezetes, ikonikus előadások voltak. De az alapmű városligeti romantikus szerelmi történetéhez nem volt olyan sok közöm, hogy rendezőként valaha is gondolkodjak benne.  

Tudom, hogy a filmmel szemben ez színpadon nem annyira szokás, de egy pillanatra sem merült fel benned, hogy magadat rendezd a Liliomban?

Dehogy merült fel. Hát hogy látnám magamat kívülről? Hogyan tudnám magamat kívülről irányítani? A színházban nagyon nem hiszek abban, hogy valaki önmagát rendezze. Itt egy olyan rendezőre volt szükség, mint amilyen Kovalik: aki új utakra visz, aki olyan távlatokat nyit meg, ami számomra is meglepetést jelent. Olyat vár tőlem, amiért küzdeni kell, ami nem rögtön jön, ami ismeretlen számomra. Ezt az ember nem tudja önmagából kiszedni segítség nélkül. Szerintem önmagad rendezése a filmekben sem működik, csak ott valamiért sokan csinálják. Egy ember tudta ezt jól csinálni, úgy hívják, hogy Charlie Chaplin.

Clint Eastwood most vérig sértődne.

Okvetlenül.

Nem szereted?

Nem utálom. Van egy-két jó filmje, de többnyire ugyanazt csinálja, ugyanazt játssza.

Sosem szeretsz olyasmit csinálni, amit már csináltál korábban?

Egy színésznek mindig nagyon jó, ha olyat kérnek tőle, amit még korábban nem kértek. Szeretem, ha megdolgoztatnak. Jó érzés átlépni a saját határaimat, eljutni oda, ahol még nem jártam. Ezért szerettem nagyon Şerbannal vagy Urbán Andrással dolgozni. Ők valami mást hoznak ki belőlem, és nem azt, amit már ismerek magamból.

A Liliomnál mi volt a megközelítésed?

Megközelítésem nem nekem, hanem a rendezőnek van. Persze ez a Liliom abból is indult ki, hogy Alföldi Robi játssza, de ez csak egy része a szerepnek, sokkal több, bonyolultabb és mélyebb dolgot kér Balázs, nekem meg az a dolgom, hogy az egészet hitelessé tegyem. Az én Liliomom egy elhivatott művészember, akinek a művészete olyan mélyen határozza meg az életét, hogy az már rátelepül a magánéletére. Rejtőzik abban feszültség, hogy ezt a két területet összehozzuk. 

Most még nehezen beszélek erről, mivel két héttel a bemutató előtt vagyunk (az interjú december legelején készült – a szerző). Jelenleg a keresgélés folyik, de napról napra beljebb jutunk, és Balázs csodálatos. Egy nagyon izgalmasan gondolkodó színházi alkotó, aki már lassan több évtizede nem ebben az országban él. Szeretem, ha olyan rendezőkkel dolgozhatok, akiknek a színházi világa, a színházi gondolkodása messze esik az enyémtől.

Alföldi Róbert megformálásában Liliom egy hedonista művészember (fotó: Borovi Dániel)

A darab arról is szól, hogy az embert mennyire elégíti ki a hivatása. Téged kielégít a tiéd?

Sosem elégít ki a hivatásom. Az ember nem arra van berendezve, hogy a hivatásával éljen együtt.

De szerettél volna valaha mást csinálni a színészi munkán és a rendezésen, a színházon felül?

Hogy csinálnék-e mást? Nem csinálnék mást.

Amikor például tévéztél, az nem egy keresgélés volt részedről?

Az nem keresgélés, hanem egy lehetőség volt. Én soha nem kerestem a lehetőségét, hogy tévézhessek.

És Liliom normális magánélet iránti vágya megjelent valaha benned? Előfordult, hogy azt érezted, esténként inkább otthon lennél és nem a színpadon?

Ez mindannyiunkban benne van. Egy ponton mindenkinél előjön.

Már fiatalon is?

Szerintem ez nem egy fiatalember problémája. Ez inkább egy negyvenes-ötvenes éveiben járó ember problémája.

Molnár Ferenc leírta, hogy nagyjából hány éves Liliom?

Nem tudom. Nem hiszem. Azt tudom, hogy általában nálam fiatalabbak szokták játszani.

Liliom egy erőszakos ember?

A mi előadásunkban nem. Az én Liliomom inkább egy hedonista művészember.

Alföldi Róbertnek még van mondanivalója a világról (Fotó: Borovi Dániel)

A beszélgetésre készülve kicsit utánajártam, és képzeld: ha valaki decemberben Alföldi-előadást szeretne nézni – legyen az a rendezésed vagy egy olyan előadás, amiben szerepelsz –, tizenkilenc különböző darab közül válogathat.

Tizenkilenc? Wow!

Elég masszív kulturális lábnyomot hagysz magad után. Bele szoktál gondolni ebbe?

Nem igazán, de érdekes ezt hallani. Nagyon vicces. Ez azt jelenti, hogy amit csinálok, az általában hosszan műsoron van, mert érdekli az embereket. De nem szokásom számolgatni.

A régóta műsoron lévő rendezéseidet mennyire követed? Meg szoktad nézni őket újra?

Meg, persze. Ha máskor nem, akkor az évad eleji felújítópróbán. De mivel elég sokat játszom, nehezen jutok el oda, hogy évad közben ránézzek a futó előadásaimra. Elég biztos alapokat csinálok. Persze előfordul, hogy valami kicsit elmozdul erre vagy arra. Vannak irányok, amik jók, más irányok meg nem jók. Ha nem jó irányba ment, vissza kell hozni a helyére.

Rengeteg különféle társulattal dolgozol együtt. Bármelyik társulathoz tudsz alkalmazkodni?

Lényegét tekintve egy találkozásban mindig van alkalmazkodás, de én nem tudok szombathelyien vagy szegedi módon rendezni.

Néha az is előfordult, hogy nem. Olyan is lett az eredmény.

A 2024-es éved már most be van táblázva?

A hónap közepén mutatjuk be a Liliomot Budaörsön, előtte a Centrálban volt a Fekete Péter bemutatója, de az egy kis szerep. Januárban kezdjük el próbálni a Centrálban Az ügynök halálát Stohl Andrással, utána pedig rendezek majd egy Hamletet Budaörsön. Itt tartunk most.

Amikor két-három éve beszélgettünk, még arra panaszkodtál, hogy kevés lehetőséget kapsz rendezni.

Ebből a szempontból 2023 már sokkal jobb volt. Ha megvan az évi három rendezés, már elégedett vagyok.

Rengeteget rendezel, rengeteget játszol. Sosem kerültél még a kiégés közelébe?

Ez személyiség kérdése. Van olyan személyiség, aki kiég, ha túl sokat dolgozik. Én azok közé tartozom, akik inspirálódnak a sok munkából. Persze a sok munka közben én is nyavalygok, hogy fáradt vagyok, meg nincs kedvem ehhez vagy ahhoz, pedig valójában élvezem. Engem ez pörget. Ha azt érzem, hogy kiéghetek tőle, abbahagyom. Csak addig fogom csinálni, amíg érdekel.

A magyar színházi élet egyre szűkül. Azért találsz még benne számodra inspiráló dolgokat?

Szerintem az, hogy érdekel-e a szakmád, elsősorban tőled függ, nem a külső hatásokon múlik. Van még mondanivalód a világról? Izgat még a színház? Ha a válasz igen, tovább kell csinálni.

A Liliom december 16-tól látható a Budaörsi Latinovits Színház színpadán. Jegyvásárlás az alábbi linken.