Aaron Quinn és barátnője, Denise Huskins 2015. március 23-án békésen aludt kaliforniai otthonukban, amikor arra riadtak fel, hogy betörtek a házukba, és egy sötét alak egy lézerrel felszerelt pisztolyt szegez rájuk. Az igazi szörnyűség pedig csak ezután következett, gyorskötőzővel mozgásképtelenné tették őket és elsötétített szemüveget is kaptak, hogy ne lássanak semmit, majd nyugtatót is adtak be nekik, hogy ne ellenkezzenek. A fiatal nőt ezután kivitték a házból, betették egy autó csomagtartójába, és elhajtottak vele.
Aaron Quinn csak órákkal később ébredt fel, a gyógyszerektől még kótyagos volt, amikor sikerült magát kiszabadítania, és szembesült azzal, hogy 17 ezer dollár váltságdíjat kérnek tőle. Egyúttal arra is figyelmeztették, ne hagyja el a szobát, mert figyelik, és ha értesíti a rendőrséget, barátnőjét megölik. A férfi úgy döntött, mégis segítséget kér, és értesítette a hivatalos szerveket. Denise Huskins két nappal később szülei otthonának közelében tűnt fel, és ami vele történt, egyszerűen hátborzongató.
A szörnyű éjszakát és az utána következő hónapokat dolgozza fel a Tinder-csaló készítőinek új netflixes sorozata, az American Nightmare. „A legtöbb bűnügyi történet nagyon lineáris, az elejétől fogva lehet tudni, mi fog történni. Itt viszont más a helyzet, amikor azt hiszed, megvan, mi jön, mindig jön egy csavar” – nyilatkozta Bernadette Higgins.
A háromrészes sorozat első részében Aaron Quinn mesél a szörnyű éjszakáról és azt követő megpróbáltatásokról. A fiatal férfit beviszik a rendőrségre, és ugyan leszögezik, nem gyanúsítottként hallgatják ki, abból, ahogyan záporoznak a kérdések, egyre egyértelműbb, hogy ő az első számú gyanúsított. Kihallgatása 18 órán keresztül tart, sok mindent kell kiállnia, mire megérkezik a testvére által fogadott ügyvéd. És ugyan várható, hogy az emberrablók ismét keresik majd, a rendőrség repülőgép módba állítja a telefonját, vagyis nincs esély arra, hogy felvegyék vele a kapcsolatot. Ez csak egy óriási hiba volt azok közül, amit a nyomozás során vétettek.
A második epizódban Denise Huskins idézi fel, mi történt vele, miután elrabolták barátja mellől. Állítása szerint egy férfi felügyelt rá, aki elárulta neki, hogy több társa is van, és hogy eredetileg a célpont nem ő lett volna, hanem Quinn volt menyasszonya, Andrea, akivel egyébként egy helyen dolgoztak és akivel hasonlítottak is egymásra. Denise Huskins részletesen mesél arról, mit kellett átélni abban a két napban, amíg fogva tartották, hogy a férfi, aki először a helyzethez képest figyelmesnek tűnt, hogyan erőszakolta meg kétszer arra hivatkozva, hogy kell egy felvétel, amivel zsarolni lehet majd később.
Aaron Quinn és Denise Huskins (Fotó: Netflix)
Ugyan a fogságban töltött 48 óra pokoli volt, ami ezután következett, hasonlóan traumatikus volt. Miután otthona közelében kitették, Denise Huskins elment a rendőrségre, hogy vallomást tegyen. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy egy szavát sem hiszik el, hogy szerintük csak kitalálta a történetet, annak ellenére, hogy vizsgálatok igazolták, valóban megerőszakolták. Amikor pedig ügyvédje félrehívott egy nyomozót, hogy megkérdezze, miért kérdőjelezik meg a történetét, a következő választ kapta. „Nem láttad a Gone Girl (Holtodiglan) című filmet?”
David Fincher filmjét a történtek előtt egy évvel, 2014-ben mutatták be, és Gillian Flynn azonos című bestsellere alapján készült Rosamund Pike és Ben Affleck főszereplésével. A történet pedig a következő: David és Amy már öt éve házasok, amikor a nőt elrabolják, a rendőrség pedig a férfit gyanúsítja meg azzal, hogy eltüntette feleségét. Majd jön a csattanó, kiderült, hogy az egészet maga Amy találta ki, így akarta megbüntetni férjét és családját.
És bármennyire hihetetlen a történet, a vallejói rendőrség végül arra a következtetésre jut, a valóság ismétli a fikciót, és egy sajtótájékoztatón bejelentik, Aaron Quinn és barátnője, Denise Huskins kitalálta az egészet, nem történt emberrablás, a pár hazudott, ez pedig nagy bűn, mert erőforrásokat kellett rájuk pazarolni, mert félelmet keltettek a közösségben, és ezért nemcsak hogy bocsánatkéréssel tartoznak, de bíróság elé is kell állniuk.
Mi az igazság?
Ugyan találhatunk olyan pillanatokat, amikor felmerülhet bennünk, ez bizony a valós Holtodiglan, itt valami nagyon nem stimmel, egyre egyértelműbb, hogy az illetékes szervek nem végeztek jó munkát, hogy túlságosan ragaszkodtak egy elképzeléshez, ami rossz irányba vitte őket.
Film vagy valóság?
Felmerülhet a kérdés, a Gone Girl című könyv, illetve a belőle készült film tényleg hozzájárulhatott ahhoz, hogy a nyomozók olyan ellenségesek voltak Denise Huskinsszal? Melissa Hamilton, a Surrey-i Egyetem jogi karának oktatója szerint amikor próbáljuk megérteni a világot, akkor támaszpontokat keresünk, a nyomozók is ezt tették, amikor utána akartak járni annak, mi is történt azon a márciusi éjszakán és az azt követő napokban, és valamiért ez a történet volt az, amiből kiindultak. Úgy gondolták, hogy egy hasonló szituációnak az lett a megoldása, hogy a nő maga tervelte ki elrablását, akkor valószínűsíthető, hogy erre a kusza történetre is ez a magyarázat.
Ez pedig nem más mint az ún. megerősítési torzítás, vagyis aktívan keressük, emlékezünk és előnyben részesítjük azokat az információkat, amelyek megerősítenek valamit, amiben már hiszünk. Ha úgy döntünk, hogy szülővárosunkban gyakoriak a rablások, a megerősítési torzítás miatt nagyobb valószínűséggel ragaszkodunk azokhoz az adatokhoz, amelyek alátámasztják ezt a meggyőződést. Az agy szelektíven azokra az információkra összpontosít, amelyek segítik a már meglévő elméletünket, figyelmen kívül hagyva az egymásnak ellentmondó tényeket.
Hogy a rendőrség nem feltétlenül jár jó nyomon, arra utaltak azok a levelek is, amiket a San Francisco Chronicle szerkesztősége kapott. Az egyik e-mailben benne volt a felvétel, amin az éppen fogva tartott Denise Huskins hangja volt hallható, ez lett volna a bizonyíték, hogy még mindig életben van. De további üzenetek is érkeztek, olyan is, amiben a feladó fel volt háborodva amiatt, hogy alaptalanul vádolták meg a fiatal nőt azzal, hogy nem is rabolták el, az egészet csak kitalálta, és inkább vállalja a lebukást, csak ne hurcolják meg az áldozatát.
Denise Huskins és Aaron Quinn ügyvédjükkel az oldalukon adott sajtótájékoztatót (Fotó: Paul Chinn/The San Francisco Chronicle via Getty Images)
Pontosabban az áldozatukat, ugyanis a levelekben az állt, hogy egy háromtagú banda áll az emberrablás mögött, és mindez csak a kezdet, csak gyakorlás. Ugyan a nyomozóhatóságok nem csaptak le a lehetőségre, hogy utánajárjanak, ki vagy kik írhatták ezeket az e-maileket, úgy gondolták, ez is az átverés része, az újság mindenesetre közzétette azokat.
Az áttörést azonban nem ez jelentette. Néhány hónappal a történtek után egy nagyon hasonló eset történt egy közel 60 kilométerre lévő városban, a kaliforniai Dublinban. Egy férfi éjszaka betört egy pár otthonába, de szerencsére nekik sikerült megfutamítaniuk, az illető még a telefonját is otthagyta. Így sikerült beazonosítani Matthew Mullert, aki egykor tengerészgyalogosként szolgált, illetve engedélye bevonása előtt ügyvédként dolgozott. A férfit családja tóparti nyaralójában fogták el, ahol egy lopott autón kívül fontos tárgyi bizonyítékokat is találtak, például egy játékpisztolyhoz ragasztott lézermutatót és egy leragasztott védőszemüveget is egy szőke hajszállal.
Matthew Mullert a tóparti nyaralójában fogták el (Fotó: Netflix)
Az egyik helyi nyomozó, Misty Carausu pedig lelkiismeretesen utánajárt annak, kié is lehet az a hajszál, és végül sikerült összekötni a két ügyet, kiderült, Aaron Quinn és barátnője, Denise Huskins végig igazat mondott. Matthew Muller 2015 szeptemberében bűnösnek vallotta magát emberrablás bűntettében, két évvel később pedig negyven év börtönbüntetésre ítélték, bár ügyvédje védence mentális betegségére hivatkozva szerette volna, ha ennél kevesebbet kap. A férfi 2022-ben ismét bírósság elé került, akkor 31 évet szabtak ki rá, miután két rendbeli nemi erőszak és egyéb vádpontokban is bűnösnek vallotta magát. Jelenleg egy arizoniai börtönben várja, hogy 2049. júliusában szabadon engedjék majd.
Ahogyan az a sorozatban is látható, a pár keresetet nyújtott be Vallejo városával és a helyi rendőrséggel szemben, és végül peren kívül 2,5 millió dollárt kapnak az őket ért méltatlan bánásmód miatt. „Ami velünk történt, az nem ismétlődhet meg. Az áldozatokat meg kell védeni, nem pedig megalázni a nyilvánosság előtt. Reméljük, hogy a példánk arra ösztönöz majd másokat, hogy hallassák a hangjukat, hogy harcoljanak az igazukért” – jelentette ki a pár.
A nyilvános bocsánatkérés viszont így is elmaradt, csak egy levelet kaptak, ám, hogy abban mi állt, azt nem oszthatták meg. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a fiatal párt kihallgató nyomozót, Matthew Mustardot 2015-ben az év rendőrének választották, vagyis egy olyan férfit, aki azután, hogy Huskins elárulta, korábban is volt már szexuális erőszak áldozata, kijelentette, azok a nők, akiket fiatalon zaklattak, gyakran újra felidézik a történteket, hogy újra átélhessék az izgalmat.
„Nehéz megérteni, hogy azok az emberek, akiknek hatalmukban állna kideríteni, mi történt, hatalmukban állna segíteni, egyszerűen ellened forduljanak. Ez nagyon ijesztő” – nyilatkozta Huskins, aki hozzátette, később szembesült azzal, mennyi hasznos bizonyítékot, nyomot hagytak figyelmen kívül a bűnüldöző szervek.
A ház, ahonnan elrabolták őket (Fotó: Netflix)
Hogyan tovább?
Ugyan borzalmas dolgokon mentek keresztül, a tragédia nem szakította szét őket, 2018-ban összeházasodtak. Az esküvőjükön Misty Carausu és az ügyvédjeik is jelen voltak, és azóta már két kislány boldog és büszke szülei, illetve visszatértek eredeti foglalkozásukhoz. Persze ahhoz, hogy feldolgozzák a múltat, szakszerű segítségre volt szükségük, de úgy érzik, történetük jó példa arra, hogy ha időbe is telik és nem egyszerű feladat egy ilyen traumát feldolgozni, mindig van remény. Néhány évvel ezelőtt egyébként egy könyvet is írtak Victim F: From Crime Victims To Suspects To Survivors címmel, hátha ezzel is segíteni tudnak másoknak.
Persze még évekkel az emberrablás után is nagyon sok kérdés van, amire nem kaptak választ, például, hogy miért pont őket választotta ki a tettes, vagy hogy biztos-e, hogy egyedüli elkövető volt, nem voltak társai, de elfogadták, hogy ez már nem fog változni. Egy nemrég adott interjúban azonban kiemelték, azt továbbra is szeretnék, ha a bűnüldöző szervek is elszámoltathatók lennének. „Nem várjuk el, hogy a rendőrség tévedhetetlen legyen. Mindenki követ el hibákat, de van mód ezeket kijavítani. Ám az egész rendszer úgy van kialakítva, hogy magát védje, nem a közösséget, pedig elvileg erre esküdtek fel” – tette hozzá Quinn.
Hozzá kell tenni, a történtek óta új rendőrfőnöke van Vallejo városának, és Shawny Williams beismerte, hogy a rendőrség nem kezelte megfelelően az ügyet, és szeretne bocsánatot kérni a történtek miatt, és hozzátette, elkötelezett amellett, hogy hasonló eset ne forduljon elő, hogy az áldozatok megfelelő bánásmódban részesüljenek. A film készítői pedig kijelentették, nem az volt a céljuk, hogy a rendőrséget rossz színben tüntessék fel, vannak rossz zsaruk és jó zsaruk, utóbbira jó példa Misty Carausu nyomozó.
Fotó: Denise Huskins Instagram
Az igazsághoz pedig az is hozzátartozik, hogy a forgatás előtt megkeresték a vallejói rendőrséget és az FBI-t, szerették volna, ha ők is megszólalnak, így lett volna igazságos, de nem éltek a lehetőséggel, még akkor sem, amikor a Vanity Fair kereste meg őket, hátha mégis nyilatkoznak. „Ez egy jó lehetőség lett volna arra, hogy beismerjék, milyen hibákat vétettek, és megmutassák, milyen fontos, hogy továbblépjünk, fejlődjünk” – nyilatkozta Higgins.
És mi a helyzet a tettessel? Őt miért nem ismerhettük meg, hiszen nagyon sok ehhez hasonló dokumentumfilmben, illetve – sorozatban összpontosítanak az elkövetőre? „Megkereshettük volna a börtönben, hogy beszéljünk vele, de nem akartuk, hogy feltűnjön a sorozatban. Az olyan bűnözők, mint Matthew Muller, szeretnének ismertek, híresek lenni, azt akarják, hogy az emberek beszéljenek róluk, hogy cikkek jelenjenek meg a bűntetteikről, de minket ez a legkevésbé sem érdekel” – válaszolták.
Voltak, akik viszont készítettek interjút a férfival, aki immár a rácsok mögött ül. Muller ekkor elmondta, ő ártatlan, csak azért vallotta magát bűnösnek még 2015-ben, mert sajnálta a párt, amiért így meghurcolták őket. „Nem hiszem, hogy van mentség arra, ahogyan a vallejói rendőrkapitányság kezelte az ügyet. Ezért gondoltam úgy, megéri feláldozni magam” – nyilatkozta Muller, aki azt hozzátette, mentális betegsége is közrejátszott abban, hogy bűnösnek vallotta magát, mert nem igazán érdekelte, hogy mi történik vele.
De visszatérve a sorozatra: ugyan Muller lehet, hogy nem hiányzik belőle, de miután megnézték a három részt, rengetegen érezték úgy, hogy maradtak bennük kérdések, hogy fontos információk kimaradtak. Persze az internetet böngészve találhatunk válaszokat, magunk is nyomozókká válhatunk, kérdés, hogy ezt mennyien teszik meg.
