Majdnem ötszáz évvel ezelőtt egy 11 éves ír nemesi származású kislány azért könyörgött a vakmerő tengerész édesapjának, hogy csatlakozhasson hozzá a hajón a következő expedíciójára. Nem engedték meg neki: mégpedig azért, mert a hosszú, vörös haja félő volt, hogy beleakad a számtalan hajókötél egyikébe. Mikor a kapitány legközelebb látta a lányát, a gyereknek alig volt haja. A kislány saját maga szabadult meg a tincseitől, és ezzel megtette az első lépéseket afelé, hogy kalózkirálynő váljon belőle.
Grace O’Malley szobra (Forrás: Wikipédia)
A kislányt Grace O’Malley-nek hívták, a történetét pedig az ír néphagyomány őrzi, melyben a kelta Granuaile szóval emlegetik, ami – bár Anne Chambers, történész szerint csupán szójáték, de – „Kopasz Grace”-t jelent. Még ha nem is tükrözi hűen a „kopasz” jelző O’Malley-t, ez csak hozzájárul az őt körüllengő misztikus aurához, ami minden legendás kalóz sajátja.
Grace ugyanis az ír történelem egyik legádázabb nője, aki fellázadt az angol hadsereg ellen, évtizedeken át – gyakran várandósan – fosztogatta az Írország közelébe merészkedő hajókat, és még I. Erzsébet királynő tiszteletét is sikeresen kivívta.
Az O’Malley család a mai Írország Mayo megyéjének uralkodói voltak, így mint olyanok már hamar elrendezték egy szem lányuk jövőjét: Grace 15 évesen kötött házasságot Donal O’Flahertyvel, a szomszédos törzsfőnök fiával. Házassága alatt három gyerekük édesanyja lett – Owen, Murrough és Margaret –, és tovább ismerkedett a tengerészet és kalózkodás fortélyaival.
Mikor 1560-ban megölték a férjét, az ekkor már 30 éves Grace átvette a vezetást O’Flaherty birtokai és hajói felett. Így hát a férfi haláláért felelős klánt, a Joyce-okat csúnya meglepetés érte, mikor megpróbálták elfoglalni O’Flaherty üresnek hitt kastélyát: egy sereg ember kergette el őket, élükön Donal özvegyével. Grace nem csupán a férje, az apja birtokait is megörökölte – hiába volt egy bátyja is –, így Mayo megye Clare-szigetét tette meg főhadiszállásává. Innen indult három gályával a tengerre, hogy hivatalosan is megkezdje kalózkarrierjét.
Clare Island Abbey, a hagyomány szerint Gráinne “Grace” O’Malley keresztelésének, házasságának és temetésének helyszíne (Fotó: Wikipédia)
Nem ismert félelmet
Egy kalóz ismérve a hullámokkal eggyé válás, a vakmerőség, és a kíméletet nem ismerő megtorlás: O’Malley minden szempontból kalózkirálynő volt. Úgy ismerte a tengert, mint a tenyerét:
„A tengeren mutatott parancsnoksága különbözteti meg minden más női vezetőtől, akit a történelemben dokumentáltak”
– magyarázta Anne Chambers. Erős kézzel irányította az embereit, mely idővel több, mint 200 főt és 20 hajót jelentett. És soha, egyetlen ellene irányuló támadást sem hagyott büntetlenül.
1565-ben egy hajóroncsból mentette meg Hugh de Lacyt, a férfit, aki a férje halála után a szeretője lett. A szerelmük azonban nem tarthatott sokáig, a Doona-kastélyban uralkodó MacMahon-klán őt is meggyilkolta. Grace bosszút fogadott: amikor a klán egy szomszédos szigetre látogatott, O’Malley és emberei már lesben állva várták őket, egy óvatlan pillanatban pedig kegyetlenül megöltek mindenkit. Ezután a kalózkirálynő elfoglalta Doona kastélyát, és a magáénak kiáltotta ki.
Rockfleet Castle Richard Burke tulajdona volt (Fotó: Wikipédia)
Egy évvel később Grace már újra férjezett asszony volt. Ezúttal Richard Bourke-kel kötött érdekházasságot. A hatalmas MacWilliam család tagjaként és a Rockfleet-vár birtokosaként kiváló politikai szövetséget jelentett számára a férfi, akivel végül húsz éven át alkottak egy párt. Hiába volt csábító Bourke kastélya, Grace csak a tulajdonában akarta tudni a birtokot: továbbra sem dőlt hátra, hogy a palota kényelméből adja ki a parancsait.
Nem, Grace minden adandó alkalommal a hajó fedélzetén, a viharos hullámokat túlkiabálva intézkedett, végig szemmel tartva az embereit. Még akkor is, amikor várandós volt.
1567-ben megszületett Bourke-kel közös fiuk, Tibbott, O’Malley egyik hajóján, miközben az épp algériai kalózok támadását szenvedte. Alig néhány órával a szülés után Grace azonban már talpon volt. Bepólyálta Tibbottot, majd a fedélzetre rohant, parancsokat ordított, az ellenségeire lőtt, akik hamarosan megfutamodtak. Grace pedig visszatért a kisfiához.
Az ír és az angol királynő
Ez az incidens sem hátráltatta meg a kalózkirálynőt, sőt. Flottájával továbbra is kifosztotta azokat az angol hajókat, amelyek Mayo mellett merészkedtek elhaladni. Az évek alatt hatalmas vagyonra tett szert az O’Malley-klán, amit nem csupán kalózkodásból, hanem halászatból és kereskedelemből szereztek.
Azonban az 1580-as évek környékén I. Erzsébetnek, Anglia királynőjének fontossági listáján egyre feljebb került Írország elfoglalása – melyet az O’Malley-hez hasonló banditák igencsak megnehezítettek. Ezért hamarosan maga Grace is az angolok célkeresztjébe került, és két évre bebörtönözték.
De a rács mögött töltött idő nem oltotta ki a benne lobogó tüzet. A kalózkirálynő életének szakértője szerint miután kiszabadult, O’Malley többször is véres lázadásba vezette hadseregét az angol tábornokok ellen, akik megpróbálták ellopni a családja területét.
Amikor az egyik ilyen ellensége megölte az egyik fiát, a másikat, Tibboltot pedig elrabolta, valamint a flottáját is megsemmisítette, Grace agressziót és diplomáciát egyaránt bevetett.
Először is elfoglalt egy angol hajót. Majd megfogalmazta a lehető legváratlanabb kérést: 1593-ban az ír kalózkirálynő audienciát kért I. Erzsébettől.
Grace O’Malley találkozása a királynővel (Forrás: Wikipédia)
Számos kalóz látogatta már meg Londont – a legtöbbjüknek azonban rövid és brutális ottlét jutott. Wapping Docknál kivégezték őket, a holttestüket pedig a Temze fölé lógatták, és ott hagyták napokig. Erzsébet királynő kíváncsiságát izgatta O’Malley, ezért ritkán hallott áldását adta a nő kihallgatására. Mikor Grace megérkezett az udvarba, nem félt. Sőt, elszántan, érvekkel és egy késsel a ruhájában járult I. Erzsébet színe elé. Nem tartotta magát kevesebbnek az angol királynőnél, egyenlő felekként tárgyaltak.
„A hagyomány szerint Erzsébet és O’Malley latinul beszélgettek, azonban mind a levelezéséből, mint a róla szóló jelentésekből kiderül, hogy O’Malley remekül értett és beszélt angolul”
– osztotta meg a találkozó részleteit Chambers.
Erzsébet királynőt lenyűgözte az előtte ülő nő, aki pukedli helyett zsákmánnyal távozott. Elintézte, hogy elengedjék a fogva tartott családtagjait, és királyi engedélyt kapott arra, hogy folytassa az addig illegális hajós tevékenységét. Cserébe Grace megígérte, hogy nem lázad tovább az angolok ellen.
Egy viharos élet csendes vége
Az utolsó évtizedét Grace O’Malley a szárazföldön élte le, mely időszak már kevésbé volt eseménydús. Richard Bourke Rockfleet nevű kastélyában töltötte élete alkonyát, mely a mai napig az egykoron O’Malley-klán által uralt Mayo megyéhez tartozik. Az ír kalózkirálynő 1603-ban, 73 évesen hunyt el, ugyanabban az évben, mint I. Erzsébet.
Angol ellenfelei „nemes árulónak” és „lázadók szoptató anyjának” csúfolták, de az írek számára Grace O’Malley már életében is legenda volt. Az örökségét népmesék és Írországról szóló dalok tartották életben. „Micsoda nő volt – mondta Anne Chambers, a kalózkirálynő szakértője. –
Nemcsak egy szárazföldön és tengeren is vezetett sereg parancsnoka, félelmetes tengerész, lázadó, kalóz, politikai stratéga, de lány, kétszeres feleség, négy gyermek anyja, elvált nő, szerető, nagymama és matriarcha.”
(Forrás: History Extra, National Geographic, Royal Museums Greenwich)
