Mikor és hogyan kezdődött a közös munkátok Karsai Dániellel?
Szenteczki Zita: Mindkettőnket tanított a korábbi SZFE-n Karsai György klasszikafilológus, Karsai Dániel nagybátyja. Szoros szakmai és emberi kapcsolat alakult ki közöttünk. Ő keresett meg minket, mivel Bence és én állandó alkotótársak vagyunk. Dani látta is néhány előadásunkat, amikor még aktív színházba járó volt. Kiderült, hogy Dani a betegsége okán írni kezdett saját tapasztalatairól, magáról, az életvégi döntés ügyéről, az emberi méltóságról. Augusztus óta járunk hozzá rendszeresen, először csak beszélgettünk vele az anyagokról, később pedig már aktívan részt vettünk mi is az írásban. Gerő Marcell és csapata dokumentumfilmet forgat Daniról, velük is szoros együttműködésben vagyunk. Bár Dani állapota folyamatosan romlik, igyekszik aktív maradni, pár hete még volt bent a parlamentben. Nagyon bátor és karakán Dani hozzáállása a betegségéhez, igazán méltóságteljesen kezeli, mi pedig örülünk, hogy még ebben az állapotban is jelen van az alkotófolyamatban.
Bíró Bence: Eredetileg a felkérés arra vonatkozott, hogy foglalkozzunk Dani szövegeivel, segítsünk neki abban, hogy az írásaiból minél erősebb színpadi anyag születhessen. Ő ugye alkotmányjogász, aki korábban soha nem írt semmiféle szépirodalmi, vagy színházi szöveget, ellenben mindig is nagyon szeretett színházba járni. Az volt a célja, hogy a története, illetve az ügy fennmaradjon, papíron és színpadon tovább éljen, így folytatva azt a fontos társadalmi párbeszédet, amit Dani a nyilvánosságban elindított. Tehát gyakorlatilag egy baráti hangulatú drámaíró workshop kezdődött, ahol kölcsönösen inspiráltuk egymást. Aztán ahogy ment előre az idő, egyre többet kérdeztünk tőle, folyamatosan gyűltek az ötletek és egyre többet írt ő is. Lépésről lépésre fordult komolyabbra a dolog. Először még arról volt szó, hogy egy performanszot csinálunk, amiben Dani is jelen lett volna a színpadon, aztán körvonalazódni látszott egy előadás, amit profi színészekkel, színházi körülmények között valósítunk meg, és adott esetben akár repertoáron is lehet majd tartani.
Szenteczki Zita és Bíró Bence (Fotó: Szkárossy Zsuzsa)
Mi volt a fordulópont?
Zita: Számomra folyamatosan kérdés volt, hogy mennyire kell harcolnunk az idővel. Volt bennem némi sürgetettség, hogy jó lenne, ha Dani még láthatná az eredményt, miközben ő végig igyekezett minket felszabadítani ez alól a nyomás alól. Bennem sosem volt kérdés, hogy ebből színdarab lesz, de az igen, hogy milyen formában és mikor.
Először az életvégi döntésről szóló vitadarabnak indult, és voltak benne fiktív szereplők is. Aztán egyre inkább arra terelgettük, hogy magáról írjon és próbáljon meg minél személyesebb lenni. És minél személyesebb lett, ezzel együtt egyszerre univerzálissá is vált a történet.
Bence: Dani eredetileg valóban egy tézisdrámát akart írni, aminek az volt a címe, hogy A döntés. Ebben különböző halálos betegséggel küzdő embereket és szituációkat vizsgált volna, aszerint, hogy a végén ki hogyan dönt, vagy döntene. Aztán valóban személyesebbé vált a történet, és így lett a címe Egy tökéletes nap, ami szintén Dani ötlete volt. Azt mondta, hogy egy nap mindaddig tökéletes, amíg az élet van benne túlsúlyban. Amíg úgy éli meg, hogy amikor reggel fölkel, arra tud gondolni, hogy az aznapi történésekben még nincs túlsúlyban a fájdalom, a szenvedés, vagy az a teher, amit ő és a körülötte lévők cipelnek. Amikor már ezek kerülnek túlsúlyba, és már nem nagyon van öröm egy napban, onnantól kezdve nem biztos, hogy érdemes azt a napot végigcsinálni. Testközelből néztük végig Dani állapotának stádiumait, a feltartóztathatatlan fizikai leromlást. Mesélt nekünk az életének különböző aspektusairól, és miközben egyre részletesebb lett, egyre mélyebbre is tudott menni és ettől fokozatosan drámaivá vált az anyag. Volt egy stádium, amikor először éreztem azt, hogy ebből tényleg előadás születhet. Amikor világossá vált, hogy ez a darab nemcsak Dani küzdelméről tud szólni, nemcsak Dani életéről, hanem mindannyian kapcsolódni tudunk hozzá. Fontos, hogy nem akarunk katasztrófaturisták lenni, akik meglovagolnak egy aktuális sztorit. Igyekszünk általános érvényű kérdésekkel foglalkozni, amihez Dani betegsége és az ehhez kapcsolódó ügy a kiindulópont.
Zita: Abban teljesen egyetértek, hogy nem katasztrófaturizmus, de nyilván nem véletlen, hogy most találkoztunk vele.
Az ő betegséggel való küzdelmén keresztül beszélünk a világról, és ez a küzdelem életigenlő és életerős. Az az egészben a legfelemelőbb, hogy bár egy haldokló emberről van szó, ő az autonómiáért, a méltóságért, a szabad véleménynyilvánításáért, a szabad gondolatkifejezéséért, a szabad döntési jogért harcol. És ez ráadásul óriási kontrasztban van azzal, hogy ő mindeközben egy teljesen önmagába bezáródó, tehetetlen testté válik.
Ez az életszituáció önmagában is erősen teátrális, ahogy az ügye is az. A színházban is mindig az a legerősebb, amikor személyes történeteken keresztül válnak nagyobb ügyek is átélhetővé.
Milyen lesz az előadás?
Bence: Most még folyamatosan változik az anyag, és ennek megfelelően a majdani előadás is. A Dani által írt jeleneteken túl beszélgetünk a családtagokkal és használjuk azt a rengeteg interjút is, amit Dani az utóbbi egy évben adott. Dani amúgy teljesen szabad kezet adott nekünk abban, hogy úgy töltsük ki a hiányzó lukakat, ahogy nekünk jól esik, illetve, hogy minél jobbat tegyünk a darabnak és az előadásnak. Többször elmondta, hogy ő nem szobrot akar magának állítani ezzel a darabbal, minket csak az vezessen, hogy az eredmény minél jobb és minőségibb legyen. Szerteágazó, több szálon futó történet az övé, melyben egymás mellé rendelődik a betegség, a jogi harc, más személyes ügyek, a sport, a hegymászás, a jiujitsu, a családi viszonyok.
Lényegében az emberi test és a szellem harcol itt egymással úgy, hogy a háttérben végig ott ketyeg a beláthatóan véges idő kegyetlen metronómja.
Zita: Valószínűleg a legtöbb hasonló betegséggel küzdő ember ilyenkor bezárkózik és elbújik a világ elől, Dani viszont hagyja, hogy lássuk őt egy ennyire intim és kiszolgáltatott helyzetben. Direkt vágyja, hogy beszéljünk róla, színpadra tegyük, dokumentumfilm készüljön róla. Az internetre feltöltött videói kendőzetlenül mutatják meg a valóságot. Ez egyfajta méltóságteljes provokáció is a részéről, hogy bizony ez van, ez történik, ha nem dönthet úgy, ahogy szeretne.
Dr. Karsai Dániel
Hogy áll össze az alkotócsapat?
Zita: Akik játsszák: Vizi Dávid, Gyabronka József, Török-Illyés Orsolya, Lőrinc Kati, Kurta Niké és Nagy Márk. Hat szuper szereplőnk van, dramaturgként közreműködik Horváth Panna, a látványt Lázár Helga tervezi, aki osztálytársam volt a Színművészetin, azóta Németországban él és dolgozik. Fazekas Ábel jegyzi a zenét, ő Hollandiában és Svájcban végzett zeneszerzőszakon, ott is él. Kovács Domokos a koreográfus, aki szintén osztálytársam volt és közeli alkotótársam, illetve Szirtes Lujzi az asszisztensünk. A dokumentumfilmesekkel stábbal is segítjük egymást, Gerő Marcell rendezővel és Vízkelety Márton operatőrrel. Nagyon jó, hogy kialakult egy ilyen nagy alkotócsapat, akikkel Dani körül lehetünk. Természetesen ott a család is, például Karsai György és Karsai Péter, utóbbi Dani testvére, aki a továbbiakban képviselni fogja majd Dani ügyét.
Az eutanázia bonyolult kérdéseket vet fel. Mennyire akartok ezzel foglalkozni a darabban?
Zita: Több aspektusból is vizsgálni fogjuk, foglalkozunk a személyes, emberi, illetve a politikai-társadalmi vetületeivel is. Dani többször is járt a parlamentben, tragikus, hogy nem nagyon fordultak felé. Sőt, leszavazták, hogy egyáltalán téma legyen, ami teljesen ellentétben áll azzal, hogy mekkora társadalmi diskurzust nyitott.
Bence: A strasbourgi per egyfajta szervező eleme lesz az előadásnak. De mi vitadrámát nem fogunk belőle csinálni, maximum megmutatunk egy-két különböző nézőpontot.
Ilyen közelről figyelve Dani történetét, teljesen érthetetlen számomra ez az álszent, kisujj-eltartós hozzáállás, amit nagyon sokszor megkap a magyar politikusoktól. Holott a társadalom sokkal nyitottabbnak látszik a kérdésben, és élesen rezonál a felvetett problémakörre.
A júniusi bemutatóig még rengeteget változhat az előadás, az élet formálja, hogy mi fog történni.
Bence: Szeretnénk egy naprakész előadást csinálni. Nem tudjuk, mi lesz Danival a bemutatóig, a strasbourgi döntést is májusra ígérik, és hogy utána ezzel mit kezd majd a magyar parlament és társadalom, szintén a következő hónapok nagy kérdése.
Zita: Ez egy közös alkotás. A próbafolyamat során a színészek is biztosan sokat tesznek majd hozzá az anyaghoz. De Dani neve biztosan ott lesz a szerzői sor elején. Ez nagyon fontos.
Bence: A mi dolgunk az, hogy hűek maradjunk hozzá, az eredeti célokhoz és szándékokhoz, de közben mégis a saját képünkre tudjuk formálni az anyagot. Érezzük, hogy ez rendkívül nagy felelősség. Danitól bizalmat és lehetőséget kaptunk, hogy egyrészt úgy mutassuk meg a történetét, ahogy még nem lehetett látni, másrészt pedig mi is hozzátegyük a magunkét az általa elindított diskurzushoz – ezzel igyekszünk majd élni, és nem visszaélni.
Zita: Dani a legelején leszögezte, hogy nincs olyan kérdés, amit ne tehetnénk fel neki, nincsenek tabuk és ne legyünk zavarban. Ennek szellemében fogunk dolgozni.
Iszonyatosan egészségesen áll a betegségéhez, ezt mindenképp fontos lesz átadnunk.
Bence: Valóban nagy méltósággal kezeli a betegségét, bölcsen és egyenesen kommunikálja ezt felénk is, a nyilvánosság felé is. Közben pedig van benne bőségesen önirónia is, kívülről is képes magára nézni, és ha úgy van, viccelni vele. Bőven voltak olyan szakaszai az elmúlt évnek, amikor jót tudott nevetni ezen a lehetetlen és groteszk helyzeten. Ezt is szeretnénk átemelni az előadásba, kell, hogy legyen majd a történetnek egy fényesebb, napos oldala is. A betegség hatására Danival is történtek meglepően jó dolgok, amikre korábban ő maga sem gondolt volna. Bizonyos tekintetben sokkal kreatívabb és aktívabb lett. Például elkezdett írni egy színdarabot, ami soha nem született volna meg, ha nincs ez a betegség.
***
Karsai Dániel alkotmányjogászt 2022-ben diagnosztizálták ALS betegséggel. A magyarországi jogszabályok tiltják az aktív eutanáziát. A parlament Karsai Dániel jelenlétében leszavazta, hogy az életvégi döntésről szóló javaslatról vitázni lehessen. A Nemzeti Választási Bizottság február elején úgy döntött, hogy nem lehet népszavazást tartani az eutanázia kérdésében, ezzel kapcsolatban felülvizsgálati kérelmet nyújtott be Karsai Dániel és testvére az NVB-hez. Karsai a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, hogy méltósággal, legális keretek között vethessen véget az életének. Az ítéletet májusra várják, miközben Karsai Dániel állapota rohamosan romlik.
Az interjút Balázsy Panna készítette.
