Lehet, hogy ufók segítettek Nagy Sándor hadainak elfoglalni egy várost

nlc | 2024. Április 29.
Bár az ufóőrület csak a huszadik században hágott a tetőfokára, állítólagos észlelések már a középkorban és az ókorban is előfordultak; néhány jelenségre pedig a mai napig nem született épkézláb magyarázat.

Űrcsata Nürnberg felett – 1561

YouTube video player

1561. április 14-én hajnalban, az akkoriban a Német-római birodalomhoz tartozó Nürnberg városának lakói egy különös és megmagyarázhatatlan égi tüneményt észleltek: a jelenséget úgy írták le, mint valami napból érkező légi csatát, a beszámolók szerint az égen több száz különböző gömb száguldott gyors és szeszélyes tempóban, némelyik pedig sűrű füstfelhő kíséretében zuhant a földre. Állítólag az égen lebegett egy hatalmas méretű, fekete színű, háromszög alakú tárgy is.

1566. július 27-én és 28-án reggel, majd kevesebb mint két héttel később, augusztus 7-én a svájci Bázel lakosainak igen hasonló élményben volt részük. Az első reggelen közvetlenül napfelkelte után sokan szokatlan napfelkeltéről, majd teljes holdfogyatkozásról számoltak be. A második reggelen a Nap vörösen izzott, amit a helyiek baljós előjelnek tekintettek. Majd a harmadik napon egy vörös és fekete gömbökből álló, sebesen mozgó felhőt láttak, amely eltakarta a felkelő Nap egy részét.

Bár a lelkes ufológusok szerint a nürnbergiek és a bázeliek valóban egy űrcsatának, két egymással szembenálló földönkívüli civilizáció összecsapásának lehettek szemtanúi, a szkeptikusok ezzel nem értenek egyet: a tudósok úgy vélik, hogy a nürnbergi lakosok valószínűleg valamilyen egyedi és bizarr (de teljesen természetes) napjelenséget láthattak, amit napkutya néven is szokás emlegetni: ilyenkor a napfény megtörik a légkörben lévő jégkristályokon, és fényes foltokat villannak fel a Nap egyik vagy mindkét oldalán. Ebben az esetben a napkutyák leggyakrabban akkor jelennek meg, amikor a nap a horizont közelében van – mondjuk, közvetlenül hajnal után.

Nagy Sándor ufóészlelése – Kr. e. 329

Nagy Sándor (forrás: Wikipedia)

Állítólag maga Nagy Sándor, a makedónok királya, az antik világ legnagyobb hadvezére is találkozott idegenekkel, mikor serege élén épp az egész világ meghódítására tört. Legalábbis bizonyos ókori szövegekből akár ezt is ki lehet olvasni.

A legjelentősebb állítólagos észlelés Kr. e. 329-ben történt. Abban az évben Alexandrosz épp kelet felé tartott, és arra készült, hogy az Indus folyón átkelve tönkreverje az indiai hadakat. Amikor a király emberei a folyóhoz értek, elképesztő látványban volt részük: az égen két nagy és csillogó ezüstös pajzsot láttak, amelyek melyek peremén tűz lángolt. A két pajzs – talán repülő csészealjak! – ezután többször is zuhanóbombázóként támadták Sándor seregét. A harci elefántok, a lovak és az emberek mind pánikba estek, és a legtöbben egyáltalán nem voltak hajlandók átkelni a folyón, miután szembesültek az ijesztő légi tüneményekkel. Aztán furcsa módon a két repülő pajzs  egy szemvillanás alatt eltűnt a semmibe – mintha ott sem lettek volna.

Hét évvel ezután, amikor Nagy Sándor hadai megostromoltak egy velencei várost a Földközi-tenger keleti partvidékén, ismét láttak két nagyméretű, nehezen beazonosítható tárgyat az égen repkedni. Az egyik szerkezet állítólag fénysugarat lőtt a városfalba, és porrá zúzta azt, majd szőrén-szálán eltűnt; a görög-makedón sereg ezután pedig már könnyűszerrel vette be a várost.

Rejtélyes léghajók Amerikában – 1896

Léghajó a 19. század végéről (forrás: Wikipedia)

1896 végétől váratlanul megszaporodtak a léghajók az Amerikai Egyesült Államok egén;  a szokatlan fejleményre pedig senki nem adott értelmes magyarázatot. A léghajóinvázió Észak-Kaliforniában kezdődött; Stocktonban, majd az állam más városaiban a helyiek tömegei jelentették a rendőrségnek és az újságoknak, hogy lassan mozgó, nagyméretű repülő tárgyakat észleltek a magasban, aztán 1897-ben a keleti parton és a középnyugaton terjedt tovább a jelenség, és jó néhányat láttak a Csendes-óceán partvidékén, Oregonban, Washingtonban, sőt Brit Kolumbiában is, majd 1897-től Arkansastól és Texastól Michiganig és Ohióig, keletre pedig az Atlanti-óceán partvidékéig mindent elleptek a léghajók; pár hónnappal később pedig úgy eltűntek, mintha ott sem lettek volna.

Bár tényleg rengetegen (összesen több százezer szemtanú) látták a ezeket a repülő gigászokat, sőt, egyesek még azt is állították, hogy mintha emberek (vagy valamiféle embernek látszó lények) is feltűntek volna a hajók belsejében, valamint a média is mindig igen részletesen beszámolt az esetekről, a hatóságoknak nem igazán voltak épkézláb válaszaik. Hogy pontosan mi is volt ez az egész, azt a mai napig sem sikerült tisztázni.

Repülő csészealjak Koreában – 1609

Távol-keleti UFO rajza (forrás: Wikipedia)

1609. szeptember 22-én a koreai Gangwon tartomány három különböző területén azonosítatlan repülő tárgyakat észleltek. Nagyjából 9-11 óra Goseongban, Wonju régióba a szemtanúk arról számoltak be, hogy egy glóriát vagy egy mosdótálszerű tárgyat láttak lebegni az égen. Aztán Chuncheon megyében 11 és 13 óra között nagyon hasonló események játszódtak le, végül Yangyang megyében, valamikor 13 óra után egy magas rangú – ennélfogva igen megbízható – koreai kormánytisztviselő, Mun-wi Kim jelentette, hogy egy azonosítatlan repülő tárgyat látott átsuhanni a terület fölött.

Ezeket az UFO-észleléseket olyannyira komolyan vették, hogy Korea hivatalos dokumentumai közé is bekerültek; ám érdekes módon annak ellenére, hogy a Csoszon-dinasztia több száz éves évkönyveiben most is ugyanúgy megtalálhatóak a részletes beszámolók, a későbbi koreai uralkodók és kormányok soha nem próbáltak meg komolyabban utánamenni az ügynek – vagy ha mégis, akkor a nyilvánosság kizárásával -, így továbbra is rejtély, mi történhetett aznap.

Az első UFO-fotók Mexikóban – 1883

1883. augusztus 12-én egy Jose Bonilla nevű mexikói csillagász éppen belepillantott a távcsövébe, hogy szokásához híven elmerüljön a Naprendszer tanulmányozásában, amikor észrevette, hogy több kisebb objektum takarja el a Napot. Kíváncsisággal vegyes aggodalommal folytatta tovább a vizsgálódást, és 48 óra leforgása alatt kollódiumos eljárással közel 500 meglepően részletes fotót készített a Nap előtt mozgó és táncoló égi jelenségekről.

Mivel ezeket azóta sem sikerült azonosítani, általában Bonillát tartják – nem is teljesen alaptalanul – a történelem első UFO-fotósának; bár ami azt illeti, maga a csillagász úgy vélte, hogy egy csapat magasan repülő ludat láthatott aznap. Azonban a modern csillagászok már egészen mást feltételeznek: a szakértők szerint nem ufók és nem is ludak voltak, hanem egy közelben szálló üstökös, amely éppen szétesőben volt, és valószínűleg egyesen a Föld felé tartott, amit csupán néhány száz kilométerrel került el végül. Szóval Bonilla talán egy olyan égitestet örökített meg, amely akár a földi civilizáció végét is okozhatta volna.

 

Exit mobile version