Az Ashley Madison ötletét egy statisztika adta az alapítóknak, ami arról számolt be, hogy egy átlagos randioldalon az ismerkedők viszonylag nagy százaléka úgy regisztrál, hogy valójában párkapcsolatban vagy házasságban él. Ha már amúgy is így van, nem lenne érdemes létrehozni nekik egy saját randioldalt?
Az elhatározást tett követte, az Ashley Madison név pedig onnan jött, hogy az ezredfordulón ez a két név a legnépszerűbb női keresztnevek közé tartozott Amerikában, emellett pedig felső osztálybeli életérzést sugárzott. Az oldal nem volt egyből sikertörténet, eleinte nem a megfelelő ütemben bővült a regisztrálók tábora, ám miután felvették vezérigazgatónak Noel Bidermant, a helyzet megváltozott. Biderman tudta, hogy az erkölcsi határokat feszegető termék van a kezében, és ki is használta ezt. Számára nem létezett rossz hírverés, csak hírverés, az elméletét pedig alátámasztotta, hogy ahányszor a média foglalkozott az Ashley Madisonnal, látványosan nőni kezdett az oldalon regisztrálók száma. Márpedig a média szinte mindig negatív kontextusban foglalkozott az Ashley Madisonnal.
Pillanatkép – egy férfi épp a randioldal hölgyeit nézegeti – az Ashley Madison: Szex, hazugságok és botrányok című dokumentumfilmből (forrás: Netflix)
Lebuktak a hűtlenkedők: de miért is baj ez?
Bár egy idő után az Ashley Madison világszerte terjeszkedni kezdett, itt Magyarországon elsősorban a 2015-ös adatvédelmi botrányuk után hallhattunk többször róluk, Nem tudható, hogy belsős adatszivárgás vagy hackermunka eredményeként történt, de az biztos, hogy valaki megszerezte és két lépcsőben kiszivárogtatta az Ashley Madison szerverein tárolt összes érzékeny adatot, a felhasználók adataitól (melyek segítségével beazonosíthatóvá váltak) kezdve a vezérigazgató teljes levelezéséig.
A Netflix háromrészes dokumentumfilmje, az Ashley Madison: Szex, hazugságok és botrányok középpontjában is ez a brutális következményekkel járó adatbiztonsági katasztrófa áll, hiszen sokmillió felhasználó érzékeny adatai váltak egy pillanat alatt publikussá és bárki által hozzáférhetővé. Az adatok nyilvánossá válását különösen veszélyessé tette, hogy ide végső soron olyan emberek regisztráltak, akik párkapcsolat vagy házasság mellett próbáltak csajozni/pasizni, és nem szinglik keresték az életük szerelmét.
Az Ashley Madison dokusorozat plakátja (forrás: Netflix)
A botrány rengeteg házasság és párkapcsolat válságához, válásokhoz és egyéb súlyos tragédiákhoz vezetett. A dokumentumfilm egyik fontos szereplője például egy egyetemi professzor felesége, akinek a férjéről derült ki, hogy felhasználója volt az Ashley Madisonnak.
A férfit behívták a munkahelyére, és mivel egy konzervatív keresztény egyetemen tanított, nem tartották tolerálhatónak, hogy a hűtlenkedők randioldalát használta. Elbocsátották. Hazament és még mielőtt átbeszélhette volna az ügyet a feleségével, a saját kezével vetett véget az életének. És ezzel nem volt egyedül.
Hazudtak mindenről
Kissé furcsa döntés a dokusorozat alkotóinak részéről, hogy egy krimivázra húzták fel a cselekményt, különösen annak fényében, hogy valójában sosem derül ki, ki szivárogtatta ki az Ashley Madison adatait. Ehhez képest sehová sem tartó beszélgetések tömkelegét hallhatjuk két skandináv IT-biztonsági szakértővel, akik újra meg újra elmondják, milyen nyomokon indultak el, melyek aztán nem vezettek sehová. De hasonlóan felesleges volt az üggyel megbízott rendőrparancsnok kiemelése is, hiszen lényegében ő is csak arról tudott beszámolni, hogy a nyomozásuk nem vezetett eredményre.
A nyomozós szál mellett szerencsére van két sokkal érdekesebb is. Az egyikben egykori Ashley Madison felhasználók mesélnek az élményeikről az oldalon, és arról, hogy a szivárogtatás milyen hatással volt az életükre. Emellett a cég egykori dolgozói – archív felvételek mellett – interjúkban számolnak be a megcsalós randioldal történetéről, és kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) stiklijeiről és csalásairól.
Noel Biderman, az Ashley Madison egykori vezérigazgatója maga is csalta a feleségét (forrás: Profimédia)
Az Ashley Madison ugyanis vérbeli techcégként kellően átláthatatlanul működött. Ha egy felhasználó le akart iratkozni az oldalról, ajánlottak neki egy extra szolgáltatást: 20 dollár ellenében nyomtalanul eltüntetik őt a szervereikről. E pénzekből sok millió dollárt szedtek össze, de az ellenszolgáltatás elmaradt: a szivárogtatás után az ő adataik is kikerültek. Hasonlóan csúnya ügy volt az is, ahogy a felhasználóikról hazudtak. A vezérigazgató és a cég alkalmazottai az interjúkban azt hazudták, hogy a náluk regisztráltak 60 százaléka férfi és 40 százaléka nő, a valóság ezzel szemben az volt, hogy 7 férfi felhasználóra csak 1 nő jutott az oldalon.
Egy botrány öröksége
A 7:1-es arány már rövid távon garantálta a sikertelenséget, hiszen az üzleti modell szerint csak a férfi felhasználók fizettek, de nemcsak a regisztrációért, hanem az üzenetküldésért is. Márpedig ha annyira kevés a nő, a pasik kevés választ fognak kapni, és kevés üzenetet írnak, a pénz is kevesebb lesz. Ha pedig azt látják, hogy nincsenek nők az oldalon, akik szóba állnának velük, akkor előbb-utóbb (inkább előbb) törlik magukat az oldalról.
Hogy ez mégsem következett be, megint csak egy trükknek volt köszönhető. Az Ashley Madison ugyanis telipakolták női álprofilokkal. Ezek egy kisebb része mögött a cég egyes dolgozói álltak, akiknek az volt a dolguk, hogy minél több pasira írjanak rá, rábírva őket a fizetős üzenetírásra. Ám mivel egy sokmilliós követőtáború oldalnál ezt lehetetlen volt munkaerővel bírni,
a munka nagy részét chatbotok végezték: a hűtlenkedésre vágyó férfiak abban a tudatban üzengettek, hogy egy valódi nővel kommunikálnak, miközben egy chatbotnak írogattak, méghozzá pénzért.
A filmből nagy szeletet hasít ki egy keresztény influenszer házaspár is, akik a YouTube-on hasítottak mintacsaládként, mint a keresztény morális fölény szószólói, hogy aztán kiderüljön, a férfi orrba-szájba csalta a feleségét az évek során. Nagy megdöbbenésemre kiderül, hogy a történtek ellenére máig együtt vannak.
Pillanatkép a doku-sorozatból (forrás: Netflix)
Hasonlóan érdekes az egyetlen megszólaltatott női felhasználó is, aki érdekesen fejti ki, mi vette rá, hogy nőként regisztráljon az oldalra, és üdítő nyíltsággal beszél a saját szexuális vágyairól és igényeiről. De szó esik a sajtó felelősségéről is, akik gondolkodás nélkül csemegéztek a kiszivárgott nevek közül, és buktattak le számos csalfa hírességet: de milyen jogon tették?
Az Ashley Madison történetének legmegdöbbentőbb fordulatára azonban egészen a dokusorozat végéig kell várnunk. Hiába minden idők egyik legdurvább adatszivárgása, hiába a leleplezett csalások sorozata, hiába a nyakukba akasztott perek sorozata, az Ashley Madison a mai napig létezik. Félrelépni kívánó emberek regisztrálnak rajta, nem törődve azzal, hogy az oldal egyszer már cserben hagyta és átverte minden felhasználóját. Ahogy az egyik szereplő levonja a legfőbb tanulságot, úgy teszek én is: amíg lesznek kanos és hűtlen férfiak, lesz igény az ilyen oldalakra is.
