Rettegett attól, hogy négygyerekes anyaként a férje elhagyja őt

A Karlovy Vary-i Filmfesztivál nem Cannes, itt nem nagyon szokás hosszú perceken át tartó álló tapssal ünnepelni a filmeket, de a beszámolók szerint a norvég Loveable (Szerethető) olyan intenzív szeretetet kapott a nagyjából 1500 férőhelyes nagyteremben, amire errefelé ritkán látni példát. A film titka pedig egyszerűen az, hogy nagyon emberi, ezért könnyen lehet kapcsolódni hozzá. A felszínen ugyan egy széteső házasság fájdalmas krónikája, de valójában sokkal több ennél. Arról szól, hogy mindennél fontosabb szeretni önmagunkat, mert ha önmagunkat nem szeretjük, akkor mások szeretetét is nehezen fogadjuk, ez pedig egyenes út az elmagányosodás felé.

Romantikus film érett felnőtteknek?

A norvég Loveable úgy kezdődik, mint egy érett felnőttekről szóló romantikus komédia, ami azt mutatja be, milyen elvált, kétgyerekes nőként ismerkedni és újra szerelembe esni. Az alig százperces film lehengerlő tempóban indít. Maria egy buliban nézi ki magának Sigmundot. Flörtölni kezd vele, ám először nem ér célt (nem jön be az „úgy érzem, én ismerlek téged” szöveg), ám miután hónapokig próbál a férfi közelébe férkőzni, egy este összejön a dolog. Pompás montázsban láthatjuk egy szerelem kibontakozását, amiben már nemcsak az egymás iránti érzelmek fontosak, hanem az is, hogy a férfi jól kijöjjön a nő korábbi házasságából született gyerekeivel.

Az első filmes Lilja Ingolfsdottir ekkor húz egy merészet, és előre ugrik néhány évet az időben. Maria és Sigmund ekkor már házasságban élnek, és a Maria első házasságából született két gyerek mellé újabb kettő érkezett. A szerelmes idillnek gyorsan vége szakad, ugyanis pont akkor pillanthatunk be először a családi életükbe, amikor Sigmund épp üzleti úton van,

A férje aznap este ér haza, de Maria nem kitörő örömmel fogadja, inkább azzal szembesíti, milyen nehéz volt neki egyedül. És amikor kiderül, hogy Sigmundnak két hét múlva újra el kell utaznia, komoly veszekedés veszi kezdetét. Alig pár percnek kell eltelnie, hogy világos képet kapjunk arról, hogy ez a házasság válságban van.

Szerethető?

Amikor a filmipar néhány éve rájött, hogy hosszú-hosszú időn át a színésznőknek szinte csak sablonos karaktereket és áldozatszerepeket kínált, erőteljesen próbált kompenzálni. Ennek következményeként kitalálták a jól hangzó „erős női karakter” kifejezést, amit rá lehetett aggatni sok-sok filmre, a színésznők pedig a filmeket népszerűsítő interjúkban rendre elmondták, mennyire örülnek, hogy végre erős női karakterek bőrébe bújhatnak. Csakhogy ezek az erős női karakterek is unalmasak és sablonosak voltak: gyakorlatilag a férfiak klisés akciófilmes karaktereinek női változatai. Mostanság egyre több színésznő hozakodik elő azzal, hogy az „erős női karakter” egy nem jól sikerült mellékvágány volt, valójában nem erre, hanem komplex, ellentmondásokkal teli, életszerű, sebezhető női karakterekre van szükség.

A Loveable (Szerethető) főhőse, Maria pont ilyen karakter, ráadásul a rendező már a filmje címével is üzen valamit. Sokáig a női karaktereknél ugyanis rendkívül fontos volt, hogy szerethetők legyenek. Az antihősök megjelenítése a férfiak privilégiuma volt. Márpedig Maria a szó régimódi értelmében nem egy könnyen szerethető figura. Az a fajta ember, aki szereti provokálni a másikat, és akkor is határozott választ akar kicsikarni, amikor a másik még maga sem tudja pontosan, mit is szeretne. Amikor Sigmund elbizonytalanodik a házasságukban, Maria nem bírja elviselni a bizonytalanságot: nekiugrik a férfinak, hogy inkább mondja ki, hogy válni akar, mintsem bizonytalanságban tartsa őt. Csakhogy Sigmund nem akar válni, csak már érzi, hogy nem boldog, és már nem tudja őszintén, teljes meggyőződéssel azt mondani a feleségének, hogy „Szeretlek”.

Katartikus filmélmény

Maria kimondottan makacs, öntörvényű figura, aki a gyerekeivel való bánásmódban is elég önfejű. Viszont ettől még Maria nem rossz ember, csak egy ember. Bonyolult, mint mindannyian. Lilja Ingolfsdottir, illetve a Maria-t alakító színésznő, Helga Guren érdeme, hogy számos rétege van, és ezek a rétegek a játékidő előre haladtával mind előkerülnek. A Loveable-ben láthatjuk, hogy időnként szükség van válságokra az életünkben ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni önmagunkkal és azzal, milyen döntéseket hozunk. Bár a főhősnőnk kézzel-lábbal tiltakozik a terápia ellen, mondván, hogy ebben a házasságban nem ő a hibás, mégis a terapeuta hatására kezdi meglátni a mintákat az életében. Rettentően ügyes, egyben fájdalmas pillanat, amikor egy édesanyjánál tett látogatáskor eszmél rá arra, hogy az elvált anyjától számos mintát örökölt, és ahogyan az édesanyja, úgy ő sem jó abban, hogy a szeretetet elfogadja. Nincs kibékülve magával, de a boldogtalanságáért mindig másokban kereste a hibát, és sosem volt hajlandó önmagába nézni.

Helga Guren ragyogóan egyensúlyozik Maria nehéz természete és sebezhetősége között, emiatt olyankor is a karakter mellett maradunk, amikor épp valami önsorsrontó marhaságot csinál. Értjük őt, értjük a motivációit, ezért nem fordulunk el tőle. A film talán egyetlen hibája, hogy Maria útja önmaga megszeretéséig túl gyorsan jön. Ahhoz az úthoz, amin itt végigmegy, a valóságban legalább egy-két évnyi terápiára lenne szükség, miközben a film szerint maximum egy-két hónap telik el. Hiteles a karakterív, hihető a karakterfejlődés, de önmagunk megértése és az ennek köszönhető fejlődés sajnos nem lehet ennyire gyors. Ám ez egy bocsánatos bűn egy máskülönben katartikus hatású filmélmény során.

A Loveable-t az 58. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában láttuk. A filmet a Cirko Film forgalmazza majd a magyar mozikban egy későbbi időpontban.