- 1848: Az első nőjogi nagygyűlés megszervezése. A New York-i eseménynek több mint 300 résztvevője volt, a végén pedig megszületett a Jogok és Érzelmek Nyilatkozata, amelyet százan írtak alá – harmincketten közülük férfiak. Ez persze csak a kezdet volt, de enélkül aligha terjedt volna el az ötlet, hogy a nők is szavazhatnának.
- 1869: Megalakul az első amerikai szüfrazsettszervezet. A nők jogaiért tiltakozó intézmény húsz év múlva már egész Amerikát átszövi.
- 1917: Beiktatják a kongresszus első női tagját.
- 1932: Amelia Erhardt második pilótaként (és az első nőként) átrepüli az Atlanti-óceánt.
- 1960: Az amerikai élelmiszer- és gyógyszerészeti hatóság jóváhagyja az első kereskedelmi forgalomban kapható fogamzásgátlót.
- 1983: Sally Ride útja az űrbe az első amerikai női asztronautaként.
- 1994: Clinton elnök aláírja a nők elleni erőszakot büntető törvénycsomagot.
- 2013: Az amerikai hadsereg engedélyezi, hogy nők is szolgálhassanak a csatatéren.
- 2021: Beiktatják Kamala Harrist, az első női (és rögtön színes bőrű) alelnököt.
- 2024: Katy Perry popsztár a 39. életévében, több mint két évtized zenei karrier után felfedezi a feminizmust. Kétkezi munkásnőként kristállyal kirakott kalapáccsal dolgozik, női viszkit vedel, megmutatja a testét és dildóját, és arról énekel, hogy mindenki szerencsés, hogy egy nőkkel teli világban élhet.
A zenei producerek, kritikusok és úgy általában minden minimális jó ízléssel megáldott hallgató pedig egy emberként borult ki. Bizonyos értelemben nagyszerű hír ez: talán Rebecca Black volt a legutolsó előadó, akivel kapcsolatban (azaz aki ellen) ilyen egyértelműen és teljes egyetértésben zárt össze a zenei világ, de míg Black egy ártalmatlan, naiv, igaz, rettenetesen idegesítő dallal robbant be 2011-ben, Katy Perry száma (és feminizmusa) mintha direkt káros és cinikus lenne. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy erről szó sincs:
Katy Perry tényleg azt gondolja, hogy az erős, független nők pont úgy viselkednek, mint a macsó férfiak, csak még szexik is hozzá.
Katy Perry új videóklipje a Woman’s World (Fotó: Youtube)
Pedig többek között neki köszönhetjük, hogy olyan izgalmas volt a 2010 körüli időszak popzenéje, amilyen. Azt, hogy „többek között” nem csak elővigyázatosságból mondjuk, hanem szó szerint, és meg is mondjuk, kik a többiek: Kesha (egy ideig Ke$ha), Lady Gaga és Rihanna; ők négyen versengtek a legmeglepőbb és legőrültebb előadó címéért, és ezzel a versennyel szokás szerint mindenki jól járt. Aztán jött a generációváltás, Perry pedig sajnos nem találta fel magát újra; popkulturális igényszintjéről sokat elmond, hogy legutóbb 2021-ben került be a zenei sajtón túl is a hírekbe, amikor is díszletvécépapírokon twerkelve énekelt egy hatalmas vécéből kilógó, nos, kulának. Ez egyébként, bármilyennek is tűnik leírva, tényleg vicces volt.
Szóval senki sem gondolta, hogy Katy Perry árnyalja majd a nők helyzetét a #metoo utáni világban; mondjuk azt sem gondolta senki, hogy egyáltalá megpróbálkozik ilyesmivel. Mégis megtörtént, producerének és szerzőtársának pedig éppen azt a Dr. Luke-ot választotta, akit tíz éve Kesha vádolt meg testi és érzelmi erőszakkal, és az ügyet azóta sem tisztázták megnyugtatóan.
Mi történt?
A vád szerint Miután Lukasz Gottwald, azaz Dr. Luke leszerződtette az akkor 18 éves Keshát a kiadójához, el is vitte Nicky Hilton szülinapi bulijába Paris Hilton otthonába. Ott beginázta – Kesha elmondása alapján „józanító tablettaként” adta neki a szert –, visszavitte a hotelszobájába és „ájulásig erőszakolta” a nőt. Később az anyja mesélte, hogy másnap délután zavart állapotban hívta a lánya azzal, hogy a hotelszobában ébredt és semmire nem emlékszik, fáj mindene és nem találja a ruháit. Eleinte kórházba szeretett volna menni, de meggondolta magát; az anyjának azt mondta, „csak énekelni szeretnék, nem akarok megerőszakolt áldozat lenni”. Később kiadót váltott, de Dr. Luke még évekig hátráltatta karrierjét, bárki is adta volna ki a zenéjét, rögtön ügyvédekkel fenyegetőzött. Végül csak 2009-ben adta ki az első lemezét, de még évekig kényszerű alkotói kapcsolatban voltak; Dr. Luke tiltotta meg Keshának, hogy rockzenét csináljon, ragaszkodott a rádióbarát klubdalokhoz, és mint elmesélte, arra kényszerítette, hogy lefogyjon.
Dr. Luke és Kesha 2011-es ASCAP Pop Music Awards gálán (Fotó: Kevin Winter/Getty Images/AFP)
Csak 2014-ben, egy elvonó után perelte be hivatalosan a férfit, aki azonnal visszaperelt; a mocskos ügy majdnem tíz évig húzódott, tele mocskos jogi manőverekkel. Dr. Luke ragaszkodik az ártatlanságához, azt mondja, a nő „mintha a kishúga lett volna”, akit anyjával együtt már csak a pénz motivál. Közben nagyon híres (női) zenészek és hírességek álltak ki Kesha mellett: Lady Gaga is célzott rá, hogy a producer erőszakoskodott vele (igaz, nem nevezte nevén), Kelly Clarkson elmesélte, hogy a kiadó ráerőltette a férfit, Taylor Swift pedig gyűjtést indított az énekesnőnek, akit évekig nem volt hajlandó elengedni Luke közeléből a kiadó. Egy ponton nyilvánosságra hozták Kesha üzeneteit Lady Gagával, ebben még Katy Perry is szóba kerül mint áldozat. Ő gyorsan cáfolta, hogy bármi történt volna köztük.
Most pedig épp vele énekelteti el Dr. Luke, hogy mitől nő a nő 2024-ben. Az eredmény pedig, ahogy arra számítani lehetett, szájbarágós, atyáskodó, közhelyes, a nőket pedig pont úgy tárgyiasítja, mintha az egészet egy incel trollokból álló stáb találta volna ki. Vagy az AI: több zenei szakértő is úgy gondolja, hogy a dalszöveg, benne olyan szürrealista-dadaista verzékkel, mint:
A szemeiben tűz / női istenség / ragyogásra született / ragyogásra, ragyogásra, jeah!
Szóval a dalszöveg csak mesterséges intelligencia segítségével születhetett, egyszerűen azért, mert épelméjű szerző ilyesmit magától nem ír le. (A továbbiakban Perry elénekli még, hogy a nő „szexi, magabiztos, intelligens, az angyalok küldték, oly’ puha, oly’ erős”, illetve „virág ő és tüske, emberfeletti, első számú, nővér és anya”.) Ám ha ez AI, akkor felmerül, hogy mégis milyen szövegeken tanították és mit mutattak neki mintaként, mert hogy az elmúlt harminc évből semmit, az biztos.
Perry egyébként három év után jelentkezett az új dallal, és hamarosan jön a nagylemez is; mint elmondta, azóta anya lett és rátalált a saját „női istenség”-oldalára. Hogy aztán ezt az egészet idézőjelbe tegye, amikor a botrány hatására posztolt egy videót az Instagramon, amelyben megmagyarázza, hogy
ez az egész csak szatíra, vicc, csak a kritikusok nem veszik a poént.
Tényleg nem vették, cserébe sokkal, de sokkal szórakoztatóbb cikkek születtek róla, mint maga a dal, vagy akár a klip, benne Perry babaolajos melleivel és szexjáték-gyűjteményével. A Rolling Stone írója szerint az egész videó egy kétségbeesett segélykérés, amelyben Perry valójábnan azt kiabálja, hogy „még mindig fontos vagyok”, és felteszi a kérdést, hogy ha az egész szatíra, akkor ugye azt a pillanatot sem kell komolyan venni, amikor az énekesnő a saját fenekébe dug egy benzintöltőt a klipben. A Guardian nagyra értékeli, hogy miközben azt énekli, hogy a nő „nővér és anya”, öltözékével és mozgásával „olyan erősen kacsingat a drag kultúra felé, hogy biztos kijönne az aranyere, ha nem lenne annyira izmos a hasa”. A hagyományosan brutális szigorral értékelő Pitchfork pedig méltatja az énekesnőt: „nem más ő, mint a zeneipar Jenna Maroney-ja, aki minden kihívásnak üres tekintettel és 150 százalékos erőbedobással megy neki”. A Woman’s World azonban sajnos szerintük is katasztrófa: még ha „nem is olyan lenne, mintha a szerzőjének a Google első fél oldala magyarázta volna el a feminizmust”, akkor is tönkreteszi az üzenetet, a szerzőtárs személye. A dal legnagyobb bűne azonban az, hogy egyszerűen rossz, sőt, még csak nem is rossz, hanem annál is rosszabb: unalmas. „Ha Perry készült a rossz sajtóra, amit azért kap, mert a nők felszabadításáról szóló dalt egy állítólagos bántalmazóval írta, nem kellene legalább magának a dalnak bitangjónak lennie? Nem, ehelyett jóvátehetetlenül enervált, jobb pillanataiban is idegesítő.”
Én mondjuk férfi vagyok, mit tudhatom, nem igaz? Lehet, hogy nők milliói ébredtek arra tegnap – a dal megjelenésének másnapján –, hogy szupererejük lett és készen állnak rá, hogy a melósszerkó alól kilógó tangában leigázzák a világot, mintha csak egy Erős Női Főszereplővel készülő filmbe csöppentek volna, ahol ők az Erős Női Főszereplő, a film pedig nem más, mint az életük. Ha így van, azt hamarosan alighanem észrevesszük; ebben az esetben én leszek az első, aki bocsánatot kér Katy Perrytől. És közben szerencsésnek érzem majd magam, hogy ebben a világban élhetek.
