Hollywoodot 1934-től 1968-ig egy bizonyos William Hays tartotta sakkban, az általa létrehozott öncenzurális rendszerrel, a Hays-kódexszel. A szigorú szabályrendszer nem tűrte meg az istenkáromlást és káromkodást, a szexualitást, a drogok és alkohol ábrázolását. Ahogy azokat az előadókat sem, akiket úgy ítélt, hogy „nem voltak megfelelőek a nyilvánosság számára” – William Hays ezeket az embereket a hírhedt Bukás könyvében vezette. Listáján pedig előkelő helyet foglalt el egy nő, akinek imázsához elválaszthatatlanul hozzátartozott a szexualitás, a drog- és alkoholfogyasztás, és a szabadszájúság. Ő volt Tallulah Bankhead.
Egy igazi „rossz kislány”, aki csontvázszerűen vékony volt, láncdohányos, mély hangja volt és jellegzetes nevetése. A reputációja megelőzte az egyébként is megkerülhetetlen perszónáját, s ebben az időszakban keresve sem találhattál volna nála rosszabb, merészebb, vadabb színésznőt. Így amikor egy hangos, züllött, hisztérikus és domináns személyiségű gonosztevőhöz keresett inspirációt, a Disney animátora, Marc Davis azonnal Tallulah felé fordult. És így született meg Szörnyella de Frász karaktere.
Zabolátlan kezdetek
Szörnyellával ellentétben Tallulah nem romlottan látta meg a napvilágot. Azonban egészen közel került hozzá. Egy amerikai szenátor komisz kislánya volt. Önéletrajzában azt írta, hogy a gyerekkorában elkapott torok és mellkasi fertőzések (szamárköhögés, kanyaró, tüdőgyulladás, mumpsz) következtében szerezte az ikonikus, mély hangját.
Bár a családja nem volt katolikus, a számukra kezelhetetlen Bankheadet zárdába küldték – kettőből is kicsapták. Egyszer azért, mert tintával öntötte le a főnővért. Másodszor pedig, 12 évesen azért, mert megkörnyékezte az egyik apácát. Igen, romantikus célzattal.
15 éves korában Tallulah elküldte a fotóját a Picture Play magazinnak, minek következében megnyerte élete első szerepét egy filmben, illetve egy New York-i utat. Louise nénikéje kíséretében utaztak a városba, hogy Tallulah kipróbálhassa magát színésznőként. Az apja egyetlen feltételt szabott: tartózkodnia kell a férfiaktól és az alkoholtól. Szerencsére Tallulah megtalálta a kiskaput:
„Semmit nem mondott a nőkről és a kokainról.”
Bankhead így aztán megtartotta az apjának tett ígéretét – ahogy ő fogalmazott, „technikailag szűz” maradt egészen 20 éves koráig. És amikor az író, Dashiell Hammett kifogásolta a fiatal nő kokainfüggését, Tallulah csak annyit mondott: „Fogalmad sincs, miről beszélsz. Tudom, hogy nem válik belőle szokás, mert már évek óta csinálom.” A 21. születésnapja után, 1923-ban aztán Tallulah elhagyta New Yorkot London színpadáért.
Tallulah Bankhead 23 évesen (Fotó: Wolf Tracer Archive / Photo12 via AFP)
Nyomokban Szörnyellát tartalmaz
Gerald du Maurier A táncosok című darabjában kapott szerepet. Bankhead Londonba érkezése utáni első feladatként gyorsan visszautasította az 50 éves Maurier közeledését, és a figyelmét inkább az író lányára, Daphne-ra fordította. Tallulah ugyanis sokkal jobban szeretett csábítani, minthogy őt csábítsák el. Ennek gyakorlásának érdekében pedig most, hogy a költözéssel kikerült az apja figyelő szeme alól, Tallulah teljesen elszabadult.
Partikra járt, ahol aztán gyakran szórakoztatta a vendégeket a kedvenc eszközével. „A pucérság volt a leghatásosabb fegyvere a megbotránkoztató mutatványainak tárházában” – írta Joel Lobenthal Tallulah! című könyvében. Fehérnemű nélkül – de volt, hogy teljesen meztelenül – cigánykerezett, megszabadult a ruháitól, csak a móka kedvéért. Életrajzírója, David Bret pedig arról számolt be, hogy mikor Tallulah felszedett pár kilót „a sok csokitortától és hatalmas banánoktól”, Bankhead azt terjesztette, hogy egy megszakított terhesség miatt gömbölyödött ki.
London városában egy Bentley-vel száguldozott (akárcsak egy bizonyos szőrmemániás gonosztevő), ám mivel nem ismerte jól a környéket, ezért rendszeresen felbérelt egy taxit, hogy menjen elöl, ő pedig stílusosan követte őt.
Ilyen aktív társasági élet mellett foglalkozni sem volt ideje a nem éppen kedvező kritikákkal – anélkül is London kedvencévé vált, és ki akarta élvezni ennek minden percét. Nyíltan és szégyentelenül vállalta a számtalan szexuális kalandját. Férfiakat és nőket egyaránt ágyba csábított, azonban sosem vallotta magát expliciten biszexuálisnak, a köreiben senki sem címkézte fel magát hasonló jelzőkkel. Pletykák szerint azonban legalább 500, de akár 5000 környékén mozoghattak a strigulái.
Tallulah Bankhead és barátnője a Don Juan magánélete c. film premierjén, 1934. (Fotó: Fox Photos/Hulton Archive/Getty Images)
A Bukás könyvének sztárja
Bankhead, ha tehette volna a végtelenségig folytatta volna a kicsapongó életét Londonban. Csakhogy megtudta, hogy az édesapja beteg, és már nincs sok ideje hátra. Így Tallulah azonnal hazautazott, és – ezt nem hangsúlyozhatjuk eléggé – látszólag jókislánnyá vált haldokló apja kedvéért. William Bankhead legnagyobb vágya ugyanis az volt, hogy a kicsi lánya megállapodjon és családot alapítson.
Apja nem tudhatta, hogy egy 1933-ban sürgősségi hiszterektómiát (méheltávolítást) hajtottak végre a színésznőn, miután (állítása szerint Gary Coopertől) kankó fertőzést kapott és meddővé vált. Tallulah kilenc hetet töltött a kórházban, 34 kilósra fogyott, a beavatkozás szó szerint az életét mentette meg. De 31 éves Bankhead a következő szavakkal távozott a kórházból:
„Nehogy azt gondolják, hogy ebből most tanultam!”.
Így unokák helyett egy házassággal igyekezett az apja kedvében járni. 1937-ben William Bankhead otthonában ment feleségül John Emery színészhez. „Húsz év féktelen szabadság, szeszélyből való cselekvés után nem tudtam olyan mértékben fegyelmezni magam, ami egy kielégítő házassághoz szükséges” – írta Tallulah az önéletrajzában.
És valóban: egy újabb meggondolatlan húzással a nászútjukra csődítette a sajtót, ahol részletekbe menően beszámolt a nászéjszakáról. „Nos, drágáim – mondta az újságíróknak –, a fegyver méreteiben talán lenyűgöző, de leírhatatlanul gyenge a tűzereje.”
Fotó: John Springer Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images
Hollywood eközben tárt karokkal fogadta őt 1932-es érkezésekor. Önmagaként szerepelt a Make Me a Star című filmben, majd a Devil and the Deep forgatását vállalta el, hogy – a szavaival élve – „megdughassa azt az isteni Gary Coopert”. (Ennek ugye meg is lett az eredménye.) Az ehhez hasonló kijelentések mindennaposak voltak Tallulah-nál. Egyszer például közölte, hogy „rávetem a pillantásomat egy férfira, és egy órán belül viszonyba kezdek vele”.
Képzelheted, hogy Hollywood erkölcscsősze, William Hays mennyire találta jópofának Bankhead beszólásait…! Tallulah így aztán rövidúton a cenzor hírhedt Bukás könyvének előkelő szereplője lett, s ezzel kitiltották Hollywoodból.
Tallulah számára azonban csak egyetlen férfi véleménye számított, és az nem Hays volt. Hanem az édesapja, aki elől egész hátralévő életében titkolta a nem meglepő tényt, miszerint a házassága Emeryvel hamar zátonyra futott. Apja halála után Tallulah Renóba ment elválni. Hollywoodban továbbra is tiltólistán volt – így a Broadwayn kápráztatta el a közönséget.
Ebben az időben egy rivális színésznő azzal hencegett, hogy bármikor képes túlszárnyalni őt az előadásukban. Tallulah erre azt válaszolta:
„Drágám, én anélkül is háttérbe tudlak szorítani, hogy egyáltalán fent legyek a színpadon.”
A következő előadásukkor a színésznő monológja során Tallulah besétált a színpadra, lehelyezett egy pezsgővel teli poharat az asztal legszélén egyensúlyozva, majd kiment. A nézők felhördültek, Tallulah pedig ellopta a show-t. A közönség semmi és senki másra nem tudott nézni, csak a pohárra.
Aztán 1944-ben Alfred Hitchcock felajánlotta Bankheadnek a Mentőcsónak főszerepét, mellyel a színésznő kritikai- és közönségsikert aratott. De ez sem változtatott a viselkedésén, sőt. John Hodiak, a színésznő kollégája és forgatás alatti szeretője felidézte, hogy egy olyan jelenetet forgattak, ahol a nőnek létrán kellett lemásznia a hajóra. „Tallulah-n soha nem volt semmiféle fehérnemű” – mondta.
Tallulah Bankhead és John Hodiak a Mentőcsónak c. filmben (Fotó: 20th Century Fox/Collection ChristopheL via AFP)
Szörnyellává válni kell
Tallulah az 1950-es években végre felért a hírnév csúcsára. Azonban ez volt az az időszak, amikor az orvosok figyelmeztették, hogy az életvitele nem fenntartható, és szépen lassan bele fog halni. Bankhead diétája ugyanis napi két üveg bourbonből és több, mint száz szál cigiből állt. Egy orvos javaslata a helyzetre az volt, hogy egyen egy almát minden alkalommal, amikor alkoholt kíván. „De drágám, napi hatvan almát?” – kérdezett vissza Tallulah.
Végül kompromisszumot kötött. „Gyömbérrel higította a bourbont, a megszokott cigarettáját pedig 150 szűrős fajtára cserélte” – írta Bret a könyvében. A színésznő továbbra sem vetette meg az ópiátokat, de ha lehetősége volt, inkább kokaint szívott, amit gyógyhatásúnak tartott. Önéletrajzában Tallulah remek tanáccsal szolgált a hasonlóan visszafogott életre vágyó olvasóinak: „Soha ne vétkezz egyszerre kétféleképpen”. Ő maga ezt sosem tartotta be. Olyannyira, hogy az utolsó értelmes szavai állítólag „kodein…bourbon” voltak.
Az egészsége romlásával Bankhead olyan szerepektől esett el, melyeket kifejezetten neki írtak. Így például nem játszhatta el A vágy villamosában Blanche DuBois-t vagy Mango Channinget a Mindent Évárólban.
Utóbbit a színpadon még megformálhatta, a vásznon azonba már Bette Davis interpretációjában láthatták a nézők. Tallulah a filmet „Mindent rólam”-nak nevezte, és sosem bocsájtott meg „annak a boszorkány” Davisnek, amiért elvállalta a szerepet.
Tallulah Bankhead a New York-i Ambassador Hotel fogadásán, illusztris vendégekkel és a Broadway színészeivel (Fotó: Getty Images)
Tallulah-nak ez a megkeseredett, ellenséges, harcias, hangos, ellenszenves, figyelem- és szenzációhajhász verziója ihlette meg Marc Davist Szörnyella de Frász megalkotása közben. Nem tudni, a színésznő mit gondolt erről a nem túl hízelgő ábrázolásról, ugyanis rá nem jellemző módon nem kommentálta a dolgot.
De azért Bankhead élete alkonyán sem veszítette el az esszenciáját. Utolsó filmje, a Kinyírlak, drágám! ugyanis egyben a fiatal Donald Sutherland egyik első munkáját is jelentette, Tallulah Bankhead pedig örökre emlékezetessé tette számára a forgatást. Mikor Sutherland bement az öltözőjébe, zajt hallott maga mögött. Megfordult, és a 63 éves színésznő várt rá, teljesen pucéran. A döbbent Sutherland láttán Tallulah csak ennyit kérdezett: „Mi a gond, drágám, nem láttál még szőke nőt?”.
Tallulah Bankhead mellhártyagyulladásban halt meg 66 évesen, mert meztelenül sétálgatott a jéghideg öltözőjében. A halála előtt azt mondta:
„Az egyetlen dolog, amit bánok a múltamból, a hossza. Ha újra élhetném az életem, ugyanezeket a hibákat követném el, csak korábban.”
(Forrás: Vanity Fair, Spirited LA)
