Az augusztus a legideálisabb hónap az éjszakai égbolt kémlelésére. Még elég meleg az idő, hogy komfortos legyen kint, a hegyen tölteni az éjszakát (vagy legalábbis annak egy részét), ritka a felhőképződés, és ilyenkor a legmozgalmasabb az égbolt is. A Föld keringési pályája során ugyanis éppen ekkor halad át törmelékfelhőkön, amiknek egyes szemcséi és kövei felizzva hosszú fénycsóvaként, azaz hullócsillagként jelennek meg az égen.
Összegyűjtöttünk néhány helyszínt különböző hegységeinkből, ahova érdemes kimenni, könnyű feljutni, találunk némi infrastruktúrát, ha megunnánk a földön fekvést, és még a környező tájat is érzékelhetjük, dacára az éjjeli sötétnek. Ezeken a helyeken akkor sem kell aggódnunk, ha mások is megjelennek, van elég hely több nagy társaság számára is. Keletről haladunk nyugat felé, a Tokaji-hegységtől az osztrák határvidékig.
A komlóskai Pusztavár
Fotó: Csanádi Márton / MTSZ
A Tokaji-hegység szívében, Komlóska mellett emelkedő, magányos hegykúp tetején a tájegység talán legkevésbé ismert várromja emelkedik, aminek formája, kiterjedése és egykori szerkezete viszonylag jól kirajzolódik. A rövid életű, 14. századi eredetű erősség egy 426 m magas csúcson terül el, nagyrészt fátlan, körülötte temérdek hegy emelkedik, település viszont csak egy van, de az is izgalmas eleme az éjjeli látványnak. A minimális fényszennyezés mit sem ront a csillaglesen: egyaránt hatalmas szeletet láthatunk az égboltból és a hegységből. Turisztikai infrastruktúra fent mondjuk nincs, a falakra ülhetünk le (óvatosan, mert külső oldaluk helyenként meglepően magas), de táborozni nyugodtan lehet.
A Jósvafői-fennsík (Gergés-lápa) és a Szelce-völgy
Fotó: Dömsödi Áron / MTSZ
Az Aggteleki-karsztnak nappal is a legmeglepőbb látványvilágú pontja a Szelce-völgy és annak nyugati vége. A hepehupás felszínű, nyílt karsztplató fennsík ugyan, de magas hegykerete miatt medencének érzékeljük. A töbröktől ragyás, hatalmas, füves réten nappal ménes nyargal, és erdő hiányában nagyjából bárhova kifekhetünk a csillagokat nézni. Egész válogatásunkban ez a legsötétebb pont: közel s távol nincs egy város, így a fényszennyezés egészen minimális, az égbolt szinte bevilágítja a terepet. A táj hangulatát a körben emelkedő hegyek komor sziluettje vadítja tovább. Aki szeret éjjel túrázni, a fátlan Szelce-völgyön is feltétlenül menjen végig Szelcepusztáig.
A Bálvány tornya, a Petőfi-kilátó
Fotó: Farkas Péter / MTSZ
A Bükk harmadik legmagasabb csúcsa, a Bánkút „szomszédjában” emelkedő Bálvány közelében több, nagyszerű égkémlelő pozíciókat tartogató rét is elterül, de a csúcs kilátótornya azoknak is izgalmas célpont, akik esetleg elunják a fölfelé bámulást. A Petőfi-kilátó középső szintjének teraszán elfekve az eget, a létrán elérhető felső emeletről pedig inkább a sötétbe burkolózó fennsíkot, milliónyi csillagot, és a hegység északi oldalának előterében elterülő hegyvidéki Magyarország falvainak fényeit látni. Utóbbi is nagyszerű látvány, a hajnali órákban pedig a fél Északnyugati-Kárpátok felsorakozik a távolban, háttérben a Magas-Tátrával. Bár a kilátó mellett álló átjátszótorony zümmögése kicsit zavaró, a Tejút látványa itt garantált, és a fennsík sziluettjén is könnyű elmélázni.
Szandavár
Fotó: Farkas Péter / MTSZ
A Szandavár az a pontja a Cserhátnak, ami a kéktúrázókra azonos hatást gyakorol: lenyűgözi őket. A parádés fekvésű, várfalmaradványokkal tarkított sziklabércről a nógrádi lankavidék legszebb arcát látni, éjjel pedig csak néhány kis falu fényeit láthatjuk lent, annál többet fent, az égen. A fényszennyezés alacsony, a csúcskövein kényelmesen elücsöröghetünk, és a naplementét, valamint a napkeltét is páholyból nézhetjük végig innen.
Drégelyvár
Fotó: Farkas Péter / MTSZ
A Börzsöny egyetlen komolyabb várromja a hegység északkeleti peremén nemcsak széles és a hegyek irányában csekély fényszennyezettségű égképet biztosít, hanem a teljes Cserhát látképét is ezernyi pislákoló falufénnyel. A vár mellett pihenőhely is áll, a falak között pedig kényelmesen elfekhetünk. Érdemes már naplementére megérkezni, mert annak látványa sem mindennapi innen.
Hunyadi-kaszáló
A Visegrádi-hegység egyértelműen legszebb rétjére ugyan nem vezet jelzett turistaút, de a lepencei autóút melletti Gyula-forrástól rendszeresen járnak fel túrázók a kaszálóra. A lejtős rét alsó oldalával szemben a térség legmeredekebb lejtői zárják keretbe a tökéletes hegyi idillt, míg a többi irányból sűrű erdő szegélyezi a páratlan fekvésű helyszínt. Lejjebb sétálva a Dunát és a Magas-Börzsönyt is láthatjuk a kárpáti hangulatú kaszálóról, ahol egyébként semmiféle turista-infrastruktúrát nem találunk. A csillagokat az ellaposodó felső szegély közelében elfekve érdemes kémlelni, és bár a Dunakanyar települései azért megfestik az ég alját, a nézelődéshez szükséges sötét adott, szemközt pedig az Öreg-Pap-hegy vonulatának komor vonalai látszanak a sötétben.
Fotó: Dömsödi Áron / MTSZ
A gerecsei Somlyó
Fotó: Szőke Viktor / MTSZ
A Somlyó annyiban kilóg válogatásunkból, hogy hosszabb túrával érhető el (ezért érdemes már naplemente előtt nekiindulni), ám nem kérdés, hogy itt a helye: a Gerecse egyik leghangulatosabb kilátópontjáról nagyszerű és részletgazdag az égkép. A nappal „szavannai” jellegű rétről az égbolt hatalmas szeletét láthatjuk, és lejjebb, a közelben álló Somlyóvár kulcsosházhoz is kifekhetünk, ha épp nincsenek vendégei. Itt már padot és asztalt, valamit tűzrakót is találunk. A ház melletti rét végében érdemes kicsit kisétálni az előrenyúló bércorra, amin a Héreg–tarjáni-medence látványa fogad, háttérben a Nagy-Gerecse tekintélyes méretű tömbjével.
Noszlopy Gáspár-kilátó
Fotó: Német-Bucsi Attila / MTSZ
Az egyszerű Balaton-felvidéki tornyot és a mellette elterülő, lejtős rétet kiterjedt erdőség veszi körül, nagyobb város nem található a közelben, ezért a távoli tóparti településeken kívül nincs a közelében jelentős fényforrás. A Balaton széles szeletét is tartalmazó panorámát északon a Bakony egészíti ki. Az igazi attrakció a bámulatos szélességű égkép mellett a tó sötét foltja és a partot kirajzoló, települési fényfüzér. Az építmény mellett pad és asztal, valamint tűzrakó áll.
Csobánc
Fotó: Farkas Péter / MTSZ
A Csobánc a vadkempingezők kedvencévé vált az utóbbi években, így itt jó eséllyel társaságban bámulhatjuk az eget és a Perseidákat, főleg hétvégén. A csúcson álló várrom védelmet nyújt a szél elől, a lapos hegytető pedig tökéletes a kifekvésre. A panorámát alighanem nem kell bemutatnunk, elég csak pár hívószót bedobnunk: Balaton, tanúhegyek, Tapolcai-medence. Fényszennyezés azért van, de a Tejutat biztos megpillanthatjuk, és a tanúhegyek kontúrja, valamint a tó éjjeli sötétje emlékezetes látvány.
Magas-bérci kilátó
Fotó: Gulyás Attila / MTSZ
A Soproni-hegység magyarországi oldalának legmagasabb pontján, pontosabban a magyar-osztrák határon álló fatorony körül széles rét terül el. Fent is, lent is van mit nézni: az eget széles pásztában bámulhatjuk, és az egyik irányban csekély a fényszennyezettség, a másik oldalra fordulva pedig Sopron fényei és egyéb települések lámpái látszanak alant. A tisztáson tűzrakó, padok és asztalok is találhatók, komfortos hely a csillaglesre, és bizonyosan kevesebben keresik fel, mint mondjuk a szomszéd hegységben emelkedő, jól ismert Írott-kőt.
Miske-tető
Fotó: Dömsödi Áron / MTSZ
A Keleti-Mecsek közepén elterülő, hullámzó legelőpászta a hegység legjobb csillaglesőhelye: város nincs a közelben, a hegykeret kizárja azok fényeit (igaz, Pécset a távolban húzódó Jakab-hegy mögött felfedik a sárgás tónusok), a közeli Kisújbánya észrevehetetlen, a szintén apró Óbányát pedig eltakarja a völgy. Igaz, infrastruktúra sincs a helyszínen, de a fűben elheveredve csodás a látvány, aminek a környező hegyek is részét képezik. Ha valaki szeretne fedezékbe húzódni éjszakára, a szomszédos Cigány-hegy kilátótornyát ajánljuk neki, annak aljában szél- és esővédett körülmények között alhatunk (a földön). Fentről pedig a miske-tetőivel megegyező panoráma nyílik.
Szerző: Turista Magazin
