Rögtön bele a közepébe, szexjelenettel kezdünk. A nő felül, érezhetően már az utolsó pillanatokban járunk. Külső szemlélőként akár úgy is tűnhet, hogy mindkét résztvevő jól érezte magát. A Nicole Kidman által játszott feleség arra hivatkozva kel fel az ágyból, hogy kimegy a fürdőszobába. A férje, Antonio Banderas mit sem sejt arról, hogy ehelyett a ház egy távolabbi pontjára rohan, ahol gyorsan bekapcsolja a laptopját, hogy pornót nézzen, és befejezze azt, amit a hálószobában a férjével elkezdett. A földön fekve, a kinyitott laptop előtt magához nyúlva már valóban orgazmust él át.
A Nicole Kidman-faktor
A Velencei Filmfesztivál eleje Angelina Jolie ünneplésétől volt hangos. A Maria című Maria Callas életrajzi mozija kapcsán sokan már az Oscart emlegették. Önmagában ezzel nincs akkora baj, csakhogy egy nappal később már a Babygirlt vetítették a Lidón Nicole Kidman főszereplésével, amiben az ausztrál színésznő újfent megmutatta, hogy a generációja egyik legmerészebb, legkreatívabb és legbevállalósabb művésze, aki nem retten meg a necces jelenetektől. Ennek ellenére a Babygirlben nyújtott alakítása miatt jó eséllyel mégsem fognak Oscart emlegetni.
Hogy miért nem? Mert az utóbbi évtizedekben már megszoktuk, hogy Nicole Kidman mindig merész és mindig jó.
Fotó: Dominique Charriau/WireImage
Míg Angelina Jolie-t ünneplik azért, hogy hosszú évek alibiszerepei után végre kimozdult a komfortzónájából, Nicole Kidmannél természetesnek veszik, hogy ő szinte mindig, mindenben a lelkét is kijátssza. Úgy látszik érdemesebb csak néha jónak lenni, mert az feltűnőbb, mint amikor az ember egy életen át azon dolgozik, hogy a legjobbat nyújtsa.
Nicole Kidman jelenleg 57 éves, és a Babygirllel bevállalt egy sok szempontból különleges szerepet. A filmben számos vad erotikus- és szexjelenete akad a nála 29 évvel fiatalabb Harris Dickinsonnal. Mindezt úgy abszolválja, hogy egy házas, kétgyerekes édesanyát, és egy nagyvállalat ügyvezető igazgatóját alakítja, a Dickinson által játszott Samuel pedig az egyik gyakornoka a sok közül a cégnél. A film mégsem egy női Harvey Weinsteint próbál felépíteni, ugyanakkor kétségtelenül taglalja a hatalmi viszonyok és az ezzel történő visszaélés problémáját is egy vállalaton belül. És ha ez még nem lenne elég, Romy és Samuel viszonya a nő szubmisszív viselkedésére alapoz.
Furcsa hatalmi viszonyok
A holland Halina Reijn második amerikai filmjében nem kisebb dologra vállalkozik, minthogy megmutassa a vágyaink sokszínűségét, és mindazt, hogy hová vezethet, ha sokáig elfojtjuk őket. Romy odahaza teljesen hagyományos, mondhatni konzervatív szexuális életet folytat a férjével, Jacobbal, aki sok-sok év után is nagyon kívánja őt, de a nő valójában valami teljesen másra vágyik. A vágyait bűnösnek és sötétnek érzi, és egyedül a laptopja előtti pornófogyasztással adózik nekik. Már a pornóválasztásából is látni lehet, hogy az izgatja, ha a férfi parancsol a nőnek.
Romy az élete minden területének ura. A cégnél mindenki az ő véleményére kíváncsi, az ő utasításait várja, odahaza pedig édesanyaként terelgeti a lányai életét. A szexben azonban már nem ő akar irányítani, sőt azt szereti, ha átadhatja a másiknak a gyeplőt. Ezt szagolja ki a jóképű, fiatal gyakornoka, Samuel, aki tudatosan és elképesztően pofátlanul kezd el flörtölni a főnökével. A főnökével, aki először kellemetlenül érzi magát az új helyzetben, majd szép lassan átadja magát az érzésnek, és életében először engedni kezd az elfojtott vágyainak, nem igazán törődve azzal, hogy ez milyen következményekkel járhat.
Forrás: A24
A Babygirlben a hatalmi viszonyok is furcsák. Bár technikailag a Kidman által játszott Romy a főnök, hiszen ő az idősebb, és a munkahelyen is ő az úr, a kapcsolatban mégis Samuel irányít, sőt valósággal sportot űz abból, hogy megmondja Romynak, mit kellene tennie. Egy bárban például azzal teszteli, hogy egy pohár tejet küld az asztalálhoz, hogy a munkatársai előtt megigya az egészet, a hálószobában pedig a tenyeréből eteti, mintha kutya lenne, és tálkába önt neki tejet, hogy macskaként lefetyelje fel.
Romy és Samuel közül egy idő után egyértelműen az utóbbi kerekedik felül. Neki lesz hatalma a nő felett, hiszen ő csak egy gyakornok, neki nincs mit veszítenie. Viszont, ha a HR-nek kitálal arról, mi van köztük, Romy nemcsak az állásának, hanem a férjének és a családjának is búcsút inthet.
A szexi vajon mi?
Még csak három nap telt el a Velencei Filmfesztiválból, de az már most látszik, hogy a Lidón idén nagy szerepet kap a szexualitás. A Disclaimer című sorozat két epizódját is teljesen eluralta a vágy és a csábítás, a Babygirl pedig gyakorlatilag teljes mértékben erről a témáról szól. Túlságosan kitárulkozunk akkor, ha a másiknak a legőszintébb, legmélyebb vágyainkról mesélünk? Be tudjuk vonni a párunkat a vágyainkba úgy, hogy az neki is élvezet legyen, ne pedig kényszer? Akkor is problémás a főnök-beosztott viszony, ha a nő a főnök, és a viszonyt valójában végig a beosztott kezdeményezte? Akkor is gondot jelent a nő alárendeltsége egy kapcsolatban, ha valójában ő akarja azt?
David Hinojosa, Sophie Wilde, Antonio Banderas, Nicole Kidman, Harris Dickinson és Halina Reijn rendező a Velencei Filmfesztiválon (fotó: Dominique Charriau/WireImage)
Csupa izgalmas kérdés, és Halina Reijn filmje meg sem próbál könnyű válaszokat adni, sőt szándékosan játszadozik az elvárásainkkal.
Nem véletlen, hogy az egész életében latin macsókat és tüzes tekintetű hódítókat játszó Antonio Banderasra bízta Romy férjének szerepét. Ő képviseli itt a szexualitás idejétmúlt megközelítését, a generációt, akinek a nézetei felett már eljárt az idő.
Egykor még ő volt az úr a hálószobában, ma pedig már csak egy felszarvazott, szerencsétlen pasi, aki nem érti, mire is vágyik a felesége és hogyan adhatná meg ezt neki.
A Babygirl tetőtől talpig szexi mozi, teli tűzforró jelenetekkel. Még a film zenéje is egyfolytában a szexre utal, nemcsak azzal, hogy erős szexuális töltetű (például George Michael) dalokat használ, hanem a filmzene egyes részei konkrétan kéjes nyögésekből állnak össze. A rendező éles ellentétbe állítja a vállalati kultúra merev aszexualitását az ott dolgozók valódi vágyaival, izgalmasan bemutatva azt, hogy a szexualitást teljesen elítélő munkahelyi kultúrában a dolgozók valójában mindennél jobban vágynak egy jó dugásra. Provokatív, izgalmas, a szexualitást női szemmel vizsgáló mozi a Babygirl, ami nemcsak szexi, hanem időnként okosan vicces is. Elképesztő, hogy Nicole Kidman 57 évesen bevállalta ezt a szerepet.
A Babygirlt a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk. A magyarországi forgalmazásáról egyelőre nincs információnk.
