Nicole Kidman kontra sármos, dúsgazdag sz*rjankó férj. Sokadik menet. Az ausztrál színésznő karrierjének egyik leglátványosabb sikerét jelentette a Hatalmas kis hazugságok. Érdekes, hogy míg a filmekben igyekszik változatos alkotókkal változatos történeteket mesélni – Velencében épp díjat is kapott –, addig mintha a tévében inkább a biztonsági játékra törekedne. Az olyan sorozatai, mint a Kilenc idegen és a Tudhattad volna le sem tagadhatnák, hogy erősen inspirálódtak a Hatalmas kis hazugságokból, és most A tökéletes párnál is nyilvánvaló a párhuzam.
A másolat rosszabb, mint az eredeti
A Netflix kínálatában látható hatrészes minisorozat azonban nemcsak Kidman előző munkáiból merít ihletet. Akad benne némi Utódlás-mellékíz, a Fehér Lótusz hatását pedig le sem tagadhatná, és azt sem árt megemlíteni, hogy a modern Agatha Christie-ként számon tartott Tőrbe ejtve-filmek is biztosan hatottak az alkotókra. A tökéletes pár egy 2018-ban megjelent Elin Hildebrand-regény adaptációja, mégis végig úgy éreztem magam a nézése közben, mintha az alkotói mindent összekutyultak volna benne, ami manapság divatos a streamingen. Csak valahogy ebben a sorozatban semmi sem működik olyan jól, mint az eredetijében.
Forrás: Neftlix
Ahogy az Utódlásban, úgy itt is egy csapatnyi gazdag gyerek szeretne részesedni a családi örökségéből, csak amíg ott szellemes, rémisztően okos dialógusok egész sorával aprítják egymást, A tökéletes párban minden második mondat csikorog, a szereplők az életszerűség és/vagy a fantázia legkisebb jele nélkül kommunikálnak egymással. A Fehér Lótuszból egyrészt a gyönyörű környezet, másrészt a gazdag/szegény ellentét tematika lehet ismerős, csak amíg annak a sorozatnak valóban volt mondanivalója a témában, A tökéletes pár nem tud mit kezdeni vele azon felül, hogy a gazdagok rossz arcok. A Hatalmas kis hazugságokból Nicole Kidmanen kívül a mintegy mellékesen jelen lévő gyilkosság, valamint a szereplők egymás közti túlfűtött viszonyai érkeztek, csakhogy
hiába kanos a sorozatban szinte mindenki, maga a miniszéria egyáltalán nem szexi, a szexjelenetek fantáziátlanok és unottak.
A Tőrbe ejtvével szemben pedig leginkább abban vérzik el, hogy nem veszi kellően komolyan a gyilkossági ügyét, ráadásul nincs olyan karakteres nyomozója sem, mint amilyen Daniel Craig volt a filmekben.
Forrás: Neftlix
Klisés, könnyed és felejthető
A tökéletes párra leginkább azért lehet haragudni, mert nem indít rosszul. Kapásból érdekes a főcímben látható csoportos tánc a szereplőkkel, hiszen mintha ezzel az alkotók rögtön megüzennénk nekünk, hogy amit látunk, az habkönnyű szórakoztatás lesz, nem kell annyira komolyan venni. Klasszikus sorozatkezdés ez: a szereplők egy esküvő miatt gyűlnek össze a festői Nantucket szigetén.
Jó nézni a csupa tehetséges színészből álló szereplőgárdát, aminek Nicole Kidman csupán a csúcsdísze, de még a kisebb mellékszerepekben is olyan arcokat láthatunk, mint a francia legenda Isabelle Adjani vagy az utolsó egy-két epizódig nem annyira jelentős szereplőnek tűnő Dakota Fanning. Ez bizony egy olyan A-listás szereplőgárda, ami bármelyik presztízssorozatnak a becsületére válna, csakhogy
A tökéletes pár csak külsőre presztízsszéria: valójában sokkal több köze van a szappanoperákhoz, mint az előző blokkban emlegetett nagyszerű sorozatokhoz.
Az egykor még kritikuskedvenc rendező, Susanne Bier időnként valóban szappanoperai fogásokat enged meg magának. Amikor valamelyik szereplője fontosat mond vagy fontos dolgot hall meg, nagyon ráközelít az arcára, ezzel is hangsúlyozva a fontosságot. Egy viszony kialakulásához pedig itt bőven elég annyi, hogy az egyik szereplő egy pillanatra rányit a másikra zuhanyzás közben. Mindenki mindenkivel kavar, de valahogy hihető szenvedélyt egyik ilyen viszonyba sem sikerül belevinni. Vicces, hogy a sorozat főhőse, a Kidman által játszott Greer Garrison Winbury pont abból gazdagodott meg, hogy reptéri ponyvák tömkelegét írja, miközben maga a sorozat is a hasonló tucatponyvák jegyeit viseli magán. Klisés, könnyed és villámgyorsan felejthető.
Hatalmas kis hazugság
A tökéletes pár mindössze hat epizódból áll, és a sorozat leggenyóbb húzása, hogy nagyjából két-három rész erejéig elhiteti a nézőjével, hogy ebből akár még valami érdekes is kisülhet, így gyors feladás helyett eléri, hogy az egészet végignézzük. Mivel a szereplők közti kapcsolatok felrajzolásához és a rejtély kibogozásához kell némi idő, nézőként csak a közepe táján jöhetünk rá, hogy a sorozat teli van légből kapott karaktermotivációkkal, csavarokkal és történésekkel.
Egy idő után már azt is nehezen hisszük el, hogy a főhősnőnk, az Eve Hewson által játszott Amelia miért van még egyáltalán az írónő és családja birtokán, hiszen minden normális ember a történtek fényében már rég lelépett volna. A dolgok az utolsó két epizódban kulminálódnak. Először egy iszonyatosan béna könyvbemutatós botrány szállítja a mélypontot, melyből gyorsan kiderül, hogy a sorozat alkotói valószínűleg soha az életben nem jártak még könyvbemutatón. Aztán teljesen agyament és felesleges titkok derülnek ki Nicole Kidman karakterének múltjából, amik semmilyen formában nem viszik előre a cselekményt és még csak a karaktereket sem gazdagítják, hogy legvégül a gyilkos személyének leleplezésekor már tényleg csak a szemünket forgassuk. Mind a gyilkosság elkövetésének módja, mind a gyilkos személye és motivációja annyi kérdést hagy maga után, hogy nem csoda, hogy a közösségi médiás kommentek alapján a nézők jó része nem tudta magában hová tenni mindezt.
Forrás: Neftlix
A tökéletes pár alkotóinak nagy trükkje, hogy ugyan kakit adnak el nekünk, de azt beparfümözött selyempapírba csomagolják,
hátha így örömmel fogyasztjuk el, és közben nem vesszük észre, hogy bűzlik. Egy ilyen elképesztő szereplőgárda ennél sokkal-sokkal mívesebb alapanyagot érdemelne, mert így csak egy hatalmas kis hazugságot kaptunk.
A tökéletes pár a Netflix kínálatában látható.
