Szexi pap és rabbi: Hollywood kedvenc romantikus hősei

Rakita Vivien | 2024. Október 21.
A Bármit, csak ezt ne a legújabb a szexi egyházi személyeket szerepeltető sorozatok sorában. De miért olyan izgalmas téma ez Hollywood számára?

A Bármit, csak ezt ne szívtipró rabbija vált 2024 legnagyobb romantikus hősévé. Noah figyelmes, törődő és empatikus, ugyanakkor férfias és szexi – nem véletlenül hivatkoznak rá a Haverim tábor tinilányai Szexi Rabbiként. Azonban nem Noah az első a szexi vallási vezetők sorában: bár elsősorban eddig a katolikus papok uralták a mezőnyt és rabbiként Noah talán úttörőnek számít, nem Adam Brody karaktere találta ki a szexi egyházi személyek műfaját, sőt! Az utóbbi időben pedig Hollywood kifejezetten rákattant a szexi pap figurájára.

A karaktert általában vonzó, viszonylag fiatal színészek megformálására bízzák. Adam Brody már a Szívek szállodájában Dave Rygalskiként meghódította a szívünket, hogy aztán szépfiú-státuszát bebetonozza A narancsvidék Seth Cohenjeként. A rajongásunk elkerülhetetlenül újra fellángolt hát Noah rabbi láttán. De senki sem tudja úgy mondani, hogy „Térdelj!” (vallásos kontextusban, de abszolút áthallásos konnotációban), mint Fleabagnek Andrew Scott. Hamish Linklater Paul atyája a netflixes Mise éjfélkorban a popkultúra legdekadensebb, legszomorúbb szemű vallásos karaktere, akinek már a puszta megjelenése is ölelést érdemel. Jude Law pedig Az ifjú pápa Lenny Belardójaként kimeríti az objektíven jóképű definícióját. Tehát már a castingnál eleve elrendeltetett, hogy ez a pap nem olyan lesz, mint amilyet a vallási vezetők általános ábrázolásakor megszokhattunk, a megvalósítás során viszont még ennél is tovább mennek.

Jude Law Az új pápa 2. évadában (Fotó: Profimedia)

A Derry Girlsben Peter atya (Peter Campion) például minden epizódjában lassított felvételben, popzenére vonul be: felekezettől függetlenül a belépőit a lányok és nők (Michael nővér kivételével) mind tátott szájjal bámulják.

Az ilyen belépő a tárgyiasított, de legalábbis szexualizált karaktereknek van lefoglalva – ezekben a sorozatokban pedig a pap kapja ezt a szerepet. Ez nem kicsit minősülhetne blaszfémiának is, már csak azért is, mert ezek a papok gyakran kérdőjelezik meg a hitüket, vagy tesznek olyan dolgokat, amik a vallásuk ellen megy.

A Bármit, csak ezt nében Noah például feladná élete álmát, hogy főrabbi legyen Joanne-ért. Ez azonban semmi Az ifjú pápához képest. Paolo Sorrentino sorozatában nemcsak egy egyszerű egyházi személyt állítanak ebben az akár szentségtörőnek is minősíthető vörös fénybe, hanem konkrétan a nagybetűs Vallási Vezetőt, aki egyúttal azt is kijelenti: nem hisz Istenben.

Kristen Bell és Adam Brody a Nobody Wants This-ben (Fotó: Profimedia)

Női vs. férfitekintet

A szexi pap archetípusa azonban nem egy újkeletű dolog (már a Szex és New York Samanthája is rákkattant egy lelkészre), nagyjából a „pajkos apáca” karakterével egy időben születhetett. Mindketten tiltott gyümölcsnek számítanak, ami különösen nagyot dob a vonzerejükön, csakhogy karaktertípust valójában teljesen más megvilágításban ábrázolják.

Laura Mulvey, feminista elméletíró nevéhez fűződik a male gaze, azaz a férfitekintet kifejezés. Ez azt jelenti, hogy miután a férfi a történet irányítója („ő uralja a film fantáziavilágát”), ezáltal a történet egy olyan domináns főszereplő köré irányul, akivel a néző azonosulni tud, így a férfi lesz a „néző tekintetének hordozója”, azaz:

az ő szemével látjuk az eseményeket és a karaktereket, ahol a férfiak proaktív hősök, a nők pedig passzív, szexuális tárgyak. Így aztán a férfitekintet által az apácák gyakorlatilag fetisizálódnak.

 

Elég csak a Gyalog galopp apácazárdájára gondolni, Paul Verhooven 2021-es Benedettája pedig bizonyítja, hogy a toposz a mai napig él és virul.

Jude Law Az új pápa c. sorozatban (Fotó: Profimedia)

Ezzel szemben a szexi papok a női tekintetben sokkal többek egyfajta szexuális tárgynál. A nők ugyanis teljesen másképp néznek a férfiaknál. A female gaze koncepciója a férfitekintet ellenpontjaként született kezdetben az úgynevezett női filmekben, amikor a produkció a „nézőjét nőként szólítja meg”.

Azaz „a filmben minden azonosulási pont (a szereplővel, a képpel és a kamerával) nőként, nőiként vagy feministaként határozódik meg”

 

írja Teresa de Lauretis. E kitételt maradéktalanul teljesíti úgy a Bármit, csak ezt ne, ahogy a Fleabag is tette öt évvel ezelőtt. Ráadásul, Joey Soloway a 2016-os Torontói Filmfesztiválon úgy határozta meg a női tekintetet, ami nem csupán a férfitekintet fordítottja (és ezáltal nem tárgyiasítja a film szereplőit), hanem ahol elsősorban az érzelmek kerülnek előtérbe. Tárgyiasítás helyett tehát a női tekintet inkább humanizálja vágyai tárgyát.

Mert igen, mikor a Fleabag második évada 2019-ben debütált, popkulturális tűzvészként söpört végig az Andrew Scott által játszott pap, akinek ugyan neve nem volt (csak mint The Priest szerepelt a forgatókönyvben is), az internet Hot Priestnek keresztelte (azaz szexi papnak), és kollektíven sóvárgott utána mindenki. Hiába volt azonban Hot Priest elsősorban Fleabag vágyainak tárgya, ennél sokkal többé vált: nemcsak a szenvedélyt, hanem a potenciális szerelmet, sőt, a megváltást testesítette meg a számára.

Andrew Scott a Fleabag 2. évadában (Fotó: Profimedia)

A Mise éjfélkorban, Paul atya nem expliciten szexuálisan, sokkal inkább mélyen romantikusan van ábrázolva: élete szerelmének visszaszerzése motiválta minden tettét. De a szexualitást sem vették ki teljesen az egyenletből, amit már csak annak a ténye is alátámaszt, hogy van egy eltitkolt lánya. Lenny Belardóban Az ifjú pápa fiatal nőkarakterei gyakran a vonzó fiatalembert látják, ugyanakkor hamar az ő életükben is a szexi pápa válik a megváltásuk letéteményesévé.

A szexi papok örök vonzereje

A vonzó pap karaktere annyi rezonál az emberekkel – és Hollywooddal –, hogy az utóbbi években sorra tűnik fel a sorozatokban (a filmekből pedig egyenesen kiirthatatlan a jelenléte). Sőt, a Rómában az elmúlt két évtizedben évről évre kiadnak egy „szexi papos” naptárt, meglovagolva a vonzó egyházi személyek iránti rajongást. A Vatikánról tájékoztató Calendario Romanóról ugyan időközben kiderült, hogy a benne látható 12 férfi nem valódi lelkész, a készítője, Pierro Pazzi évente több, mint 75 ezer példányt gyárt, melyet egytől egyig elkapkodnak a turisták.

De miért működik ennyire ez a karakter? Azért, mert szeretnénk azt hinni, hogy vagyunk annyira különlegesek, hogy valaki megszegné értünk a szent esküjét? Vagy az egész a szexuális taburól, az elérhetetlenségről szól? Esetleg valamilyen vallásos töltete lehet?

Hamish Linklater a Mise éjfélkor c. sorozatban (Fotó: Profimedia)

Egy TikTokozó pap, David Peters a Guardiannek elmondta: szerinte a jelenség az egész kombinációja, de valójában ő nem a vallás irányából közelítené meg a dolgot, hanem a romantikus műfaj alapvetése felől. Azaz, hogy „minden romantikus történetben olyan szitutációt kell kreálnunk, ami nem teszi egyszerűvé a pár egymásra találását. Ahogy a társadalmunk azonban egyre progresszívebbé válik, úgy fogynak a lehetséges akadályok. Ezért szerintem a papokra, akik fogadalmat tettek, a végső tesztként tekinthetünk.” 

Peters emellett azt is leszögezte, hogy papként tökéletesen megérti, ha valaki számára kellemetlen, ha szexuális megvilágításban ábrázolják a papokat. „Ez az attól való félelemben gyökeredzik, hogy a profán betör a szentségbe. Csakhogy a szentség ugyanúgy képes betörni a profánba.”

Ezt húzza alá a Bármit, csak ezt ne. A sorozat hamisítatlan romkomként számtalan akadályt gördít a szerelmesek elé – többek között a zsidó-siksze ellentétet is, amitől mégis megjelenik egyfajta tiltott izgalom a férfiben, annak ellenére, hogy zsidóként (a vallásán belül) semmi akadálya a nősülésnek.

De nem a tabu miatt lesz Noah olyan igazán szexi, bár a vonzerejének kulcsa talán ugyanúgy a hivatásában rejlik, ahogy a Fleabag Hot Priestje esetén. A Fleabag kreátora, Phoebe Waller-Bridge ugyanis úgy gondolja, hogy egy esszenciális lelki vezetői tulajdonság fogta meg elsősorban a Hot Priestért (és szerintünk a Noah-ért is) rajongó nézőket. „Megpróbáltuk kitalálni, miért őrülnek meg érte a nők – mondta Waller-Bridge –,

és arra jöttünk rá, hogy egy egészen konkrét dolgot csinált: figyelt. Tényleg, igazán figyelt.”

 

Exit mobile version