Elérkezett a halloween, és mi mással lehetne jobban megemlékezni erről az ünnepről (a beöltözős bulikon túl), mint egy horrorfilmes estével? Akár olyan klasszikust választasz, mint a – konkrétan a mai napra készült – Halloween, akár az idén debütált számtalan horrorújdonság egyikére esik a voksod, mindben észreveheted, hogy a nők ezekben a filmekben különleges szerepet kapnak. Belőlük válik az egyetlen túlélő, azaz a final girl.
De ez nem mindig volt így. A horror műfaja szinte a film intézményével egyidős, mégis évtizedek kellettek ahhoz, hogy megismerkedjünk az ikonikus final girllel.
Sikíts!
Kezdetben, egészen az 1920-as évektől inkább természetfeletti lények ijesztgették a nézőket – szörnyek, szellemek, vámpírok –, a ma is ismert „modern” horror műfaja csak az 1970-es években született meg. Az alapjait azonban már olyan mesterek rakták le a zsánernek, mint például Alfred Hitchcock, aki a pszichothrillereivel egy komplett alműfajt, a slashert készítette elő. Vagyis azt a filmfajtát, amiben valamilyen szúró-vágó fegyverrel mészárolják az áldozatokat – lásd a Psycho híres zuhanyzós jelenetét. Hitchcock emellett annak az alapjait is letette, hogy hogyan bánjanak a nőkkel ezekben a mozikban.
A horror korai éveiben ugyanis a nők szinte kizárólag a bajba jutott hölgyek megtestesülései voltak, akiknek két sorsa lehetett: meghaltak, mint Marion Crane a Psychóban vagy megmentette őket egy férfi, akár Melanie Danielst a Madarakban.
Hitchcock népszerűsítette a gondolatot, hogy a nők mennek keresztül ezeken a szörnyű dolgokon, ő alakította ki az elvárást, hogy a nők központi szerepet játszanak a thrillerekben
– mondta a Netflix Attack of the Hollywood Clichés! című dokumentumfilmjében Helen O’Hara filmkritikus.
Janet Leigh a Psycho zuhanyzós jelenetében (Fotó: Shamley Productions / Collection ChristopheL via AFP)
Ezekből a karakterekből és az őket alakító színésznőkből lettek a scream queenek, azaz a sikolykirálynők. A műfaj meghatározó nőivel szemben – mint a Psycho Marionját alakító Janet Leigh –, akik a vonzó, fiatal bajba jutott hölgyek voltak, kezdetben csupán annyi volt az elvárás, hogy legyenek csinosak, és sikítsanak addig, amíg a film hőse meg nem érkezik és meg nem menti őket. Ha azonban mégis maguk szálltak szembe a horrorrémmel – mint az 1922-es Nosferatuban, ahol a főhősnő, Ellen az egész világ megmentése érdekében áldozta fel magát –, a nők akkor is eredendően halálra voltak ítélve.
Több évtizednek kellett eltelnie addig, amíg a nők nemcsak harcba tudtak szállni a gonosztevővel, de túl is élték a találkozást. Erre egészen konkrétan a Psycho után 18 évvel, Janet Leigh lányának, Jamie Lee Curtisnek a főszereplésével került sor a Halloweenben.
A túlélés kulcsa
A final girlt – ahogy az angol nevéből is kiderül – azért hívjuk így, mert ő az a lány, aki végül életben marad, és legyőzi a szörnyet.
Ő egyfajta szintet lépett scream queen: még mindig vonzó, sikítani is sikít, csak most már képes legyőzni a támadóját, és akár többször is visszatérhet egy-egy összecsapásra akár ugyanazzal a „szörnnyel”
(hányadjára indult csatába 2022-ben Jamie Lee Curtis A Halloween véget érben?) vagy egy teljesen másikkal (hiszen a scream queen magát a színésznőt is jelenti, aki vissza-visszatér a horror műfajához).
Az első final girl tehát a modern horror korszakában debütáló Jamie Lee Curtis Laurie-ja volt: róla mintázták az archetípus összes további képviselőjét a filmtörténelemben.
Jamie Lee Curtis a Halloweenben (Fotó: Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP)
És mit kell tenned, hogy final girl legyél egy horrorfilmben? Egy teljes listányi kritériumnak kell megfelelned:
- legyél szűzies és ártatlan (Laurie barátai, akik szexeltek, mind meghalnak),
- okos, jó megfigyelő (egyesek ezt is összefüggésbe hozzák az ártatlansággal: mivel nem vonja el Laurie figyelmét a szex, így kiszúrja, ha valami nem stimmel),
- és leleményes.
A Halloweenben Laurie az egyetlen, aki nem adja át magát a testi vágyainak, így egyúttal a nemiségét is elveszíti. Ahogy azt az elméletírók gyakran megjegyzik, a slasher filmekben a férfi támadó célja, hogy fallikus tárgyakkal hatoljanak a női testbe, ezért amikor Laurie végül visszatámad Michaelre, hasonlóan fallikus fegyverekkel, mint a kötőtű vagy a kés, ironikus módon maszkulinná válik, ezáltal végleg kitörölve a női szexualitását.
Így hát bármennyire is proaktívak voltak és jelentettek valós fenyegetést a gonosztevővel szemben a korszak első final girljei, a nők korábbi horrorfilmes reprezentálásához hasonlóan továbbra is megmaradtak az erkölcsösség és az érintetlenség szimbólumainak. Alapvetően arra használták őket a továbbiakban is, hogy a néző alteregójává vásznon, azaz: a közönség rajtuk keresztül élje át a szörnyűségeket.
A final girl átformálása
Az 1996-os Sikoly több szempontból is felrázta a horror – és legfőképpen a slasher – állóvizét: nagyon önreflexív volt, rengeteg kikacsintással, ráadásul több klasszikus műfaji motívumot is a feje tetejére állított, így a final girlét is. (Különösen metává teszi az egészet a tény, hogy mindezt ugyanannak a Wes Cravennek köszönhetjük, aki az olyan filmjeivel, mint a Rémálom az Elm utcában, megszilárdította ezeket a toposzokat.)
Wes Craven rendező és Neve Campbell a SIkoly 2 forgatásán, 1997-ben (Fotó: Profimedia)
A marketingtől a sztárstátuszáig minden arra utalt, hogy a Sikoly final girlje nem más lesz, mint Drew Barrymore.
Csakhogy a karakterét a nyitányban brutálisan meggyilkolták, így Neve Campbell Sidney Prescottja vette át a helyét – aki szintén tipikus final girlként indult. Aranyos, szűzies és már önmagára is túlélőként gondol.
Sydney azonban nem olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik (kapaszkodj meg a gyöngysorodban: még szexel is!), ráadásul ismeri a horrorszabályokat. Ezért képes formálni is azokat, a kezébe véve a saját sztorijának irányítását. Így Sydney nemcsak túléli, hanem teljes győztesként jön ki a helyzetből – ezzel elindítva a final girl új korszakát.
Neve Campbell és Skeet Ulrich a Sikolyban (1996) Fotó: Profimedia
Ezek a lányok öntudatosabbak (mint a Ház az erdő mélyén Danája), sőt, aktívan vadásznak a támadóikra (erről szól az egész Buffy, a vámpírok réme sorozat, ahol Buffynak még azt is „megengedik”, hogy ne ártatlan kislány legyen, hanem csajos pompomlány).
Az utolsó lány
A horror túlélője 2024-re sokkal több szimpla szerencsés áldozatnál: egy erős harcost látunk a vásznon, aki nem hagyja magát.
Gondolj csak az Aki bújtban a Samara Weaving által játszott Grace-re, aki olyannyira száll szembe az egész rá vadászó Le Domas családdal, hogy azok a végére egyenesen rettegnek tőle. Vagy a Boldog halálnapotból Treere (Jessica Rothe), az időhurokba szorult lányra, akit újra és újra megölnek, csak hogy annyira felhúzzák őt, hogy halálos fenyegetéssé váljon, miközben ráadásul a szexualitását is maximálisan megéli.
Samara Weaving az Aki bújt c. filmben (Fotó: Profimedia)
Ahogy a Fehér éjszakák pedig nem véletlenül ér véget Florence Pugh mosolyával: Dani áldozatból gyilkos lesz. Míg az új Suspiria ezt még egy lépéssel tovább viszi, hiszen Dakota Johnson karaktere, Suzie, akit a film elején potenciális final girlként ismerük meg, a film végén felfedi, hogy nem elég, hogy szembenézett a félelmével, annak a forrása egész végig saját maga volt.
Néha halálosabb, mint azok, akik ellen a túlélésért küzd. Tulajdonképpen több ál-dozata is van, mint a többi leendő gyilkosnak a filmben
– foglalja össze tökéletesen Helen O’Hara az ívet, amit a scream queenekből lett final girlök bejártak a horrorfilm fennállása során.
(Forrás: The Take, The Daily Beast, Attack of the Hollywood Clichés!)
