A kínai Szun Jaoting mindössze 8 éves volt, amikor 1911-ben az apja egy éles szerszám segítségével, egyetlen határozott vágással lemetszette a külső nemi szerveit: vagyis a hímvesszőjét és a heréit. Érzéstelenítést nem alkalmazott. A kasztrálást vályogfalú házukban végezte el, majd egy olajjal átitatott papírból készült kötéssel bugyolálta be a csonkot. Később egy libatollat dugott Szun húgycsövébe, hogy a seb gyógyulás közben ne duguljon el. A fiú három napig eszméletlen volt, és két hónapig alig tudott mozogni.
Bármennyire is bizarrul hangzik, Szun Jaoting önszántából vetette alá magát ennek az iszonyatos műtétnek: a leghőbb vágya ugyanis az volt, hogy császári eunuch lehessen.
1902-ben született, Pekingtől nem messze, valahol a Pohaj-tenger partvidékén, koldusszegény családban. 1911-ben a falujukba egy drága selymeket viselő, tekintélyt parancsoló fellépésű eunuch látogatott, akivel mindenki nagyon alázatosan beszélt, noha eredetileg ő is környékbeli volt, és ugyancsak szegényparaszti sorból származott. A fantasztikus külsejű figura nagyon megragadta a fiú képzeletét; ekkor határozta el, hogy ő is erre a pályára akar lépni.
Kínában, az uralkodó család tagjain kívül csak kasztrált férfiakat engedtek be az titokzatos pekingi Tiltott Város (azaz a császári palota, Kína ceremoniális és hatalmi központja) magánlakosztályaiba, mivel úgy gondolták, hogy az eunuchok nem teljesen valódi személyek, így jelenlétük a császári palota legbelsőbb szentélyében nem sértette az uralkodó magánéletét. Az eunuchok pedig, ha megvolt bennük a kellő hajlam és tehetség az udvari intrikára, bizalmas és befolyásos császári tanácsadókká válhattak, amivel nemcsak hatalom, hanem sok pénz is járt. Aminek persze rendkívül súlyos ára volt.
Szun Jaoting számára pedig még annál is súlyosabb. Tudniillik ő a lehető legpocsékabb időzítéssel vált eunucchá.
Ce-hszi kínai császárné, a birodalom teljhatalmú úrnője eunuchjai társaságában (fotó: http://puyi.netor.com/gallery)
A császár ekkoriban a még bőven gyermekkorú Pu Ji volt. Hároméves korában lépett a trónra, miután nagybátyja, Kuang-hszü császár 1908-ban elhunyt. Mindössze három évig uralkodott apja régenssége mellett, majd 1912. február 12-én – vagyis csak pár hónappal azt követően, hogy Szun Jaoting kasztráltatta magát a vágyott udvari karrier reményében – a forradalmárok megdöntötték a Csing-dinasztiát és Pu Jit lemondatták – igaz, császári titulusát ettől függetlenül megtarthatta, és hatalmának elvesztését követően is a Tiltott Városban élt. 1917 júliusában a császárhű Csang Hszün tábornok segített neki visszakerülni a trónra, ám csapatai alig két hét leforgása alatt vereséget szenvedtek, Pu Ji pedig ismét csupán névleges császárrá süllyedt vissza.
Szun 14 évesen érkezett Pekingbe, és akkoriban még a kínai fiúknál szokásos copfot viselte. A császár egyik nagybátyjánál kapott munkát, később pedig Pu Ji feleségénél. Tehát végül elérte élete nagy célját, és bejutott a Tiltott Városba, noha az akkoriban, a császári hatalom megroppanása után már csak látványos, ám üres díszletként szolgált.
Szun mindenesetre így is betekintést nyerhetett az udvar legintimebb titkaiba: a császár első feleségének, Van Zsungnak ópiumfüggőségébe és házasságon kívüli terhességébe, valamint a császár saját szexualitásával kapcsolatos ambivalenciájába. Szun később azt mondta életrajzírójának, hogy Pu Jit kevésbé érdekelte a felesége, mint egy bizonyos eunuch, aki „magas, karcsú alakjával, csinos arcával és krémfehér bőrével úgy nézett ki, mint egy bájos, a fiatal leány”. Úgy emlékezett vissza, hogy ők ketten „elválaszthatatlanok voltak, mint test és árnyék”.
A pekingi Tiltott Város (fotó: gettyimages/Xia Yang)
Amikor betöltötte a 18. évét, Feng Jü-hsziang hadúr a császárt örökre megfosztotta trónjától, elűzte a Tiltott Városból és a köztársaság egyszerű polgárának nyilvánította. Csakhogy a mandzsuk – a Csing uralkodóház tagjai és híveik – továbbra sem tettek le arról, hogy Pu Jit visszahelyezzék a trónra, és ennek érdekében azt szorgalmazták, hogy működjön együtt a nyugati nagyhatalmakkal.
Amikor a japánok 1931-ben megszállták Mandzsúriát (Északkelet-Kínát), Pu Ji elfogadta az ajánlatukat, miszerint legyen az újonnan létrehozott Mandzsukuo bábállam főbiztosa, 1934-ben pedig annak császárává is avatták. Szun Jaoiting természetesen ide is követte az uralkodót, akinek tényleges befolyása továbbra sem volt, hisz valójában a japánok döntöttek mindenről.
Az utolsó kínai császár, Pu Ji (fotó: Wikipedia)
Legalábbis addig, amíg a szovjetek a második világháború végén el nem foglalták Mandzsúriát. Ezután ennek bizonyos részei a kommunistákhoz, míg mások a nacionalistákhoz kerültek, így a nem sokkal később kitörő kínai polgárháború erre a vidékre is kiterjedt. A nacionalista erők 1948-ban vereséget szenvedtek itt, majd egy évvel később az egész kontinentális Kínában is, így Mandzsúria a győztes Kínai Népköztársaság része lett.
Miután 1949-ben a kommunisták hatalomra kerültek, Szunt és a többi túlélő eunuchot afféle szörnyszülöttként kezelték: a feudális múlt bizarr maradványaiként. Az 1960-as évek végén, a Mao Ce-tung-féle kulturális forradalom dühöngésének idején majdnem ki is végezték, testvérei pedig annyira féltek az üldöztetéstől, hogy kidobták a baót, vagyis a kincsét: a levágott nemi szerveit, amelyeket az eunuchok rendszerint egy befőttesüvegben pácolva tartottak, hogy ha eljön az idő, teljes értékű férfiként temethessék el őket.
(az alábbi videón egy rövid interjúrészlet látható az idős Szun Jaotinggal)
Szun, aki végül egy templom gondnokaként helyezkedett el, és még egy fiút is örökbefogadott, minden borzalmat és politikai kataklizmát túlélt: 1996-ban, 94 éves korában hunyt el. Életéről több könyvet is írtak, alakja egy 1988-as kínai játékfilmet inspirált (Lai Shi, az utolsó kínai eunuch), visszaemlékezései pedig nem sokkal a halála után, 1998-ben jelentek meg, stílszerűen Az utolsó kínai eunuch címmel, amelyet aztán 15 nyelvre fordítottak le.
Szun Jaoting alighanem megbékélt a sorsával. Ahogy biográfusa írta:
“Kasztrálták, majd a császár lemondott. Bejutott a Tiltott Városba, és Pu Jit elűzték. Követte őt északra, majd a bábkormány összeomlott. Úgy érezte, az élet szörnyű tréfát űz vele”…„Nagyon okos és ravasz volt. Ha a birodalom nem bukik el, fényes karrier állhatott volna előtte”…
„Soha nem lett gazdag, soha nem lett befolyásos, de annyi tapasztalatot gyűjtött és annyi titkot ismert, mint senki más.”
