A Disney az elmúlt években óriási üzletet csinált abból, hogy leporolta az animációs klasszikusait, majd élőszereplős – vagy mondjuk Az oroszlánkirály esetében inkább fotorealisztikus – köntösbe öltöztette őket. Ugyan a vélemények erősen megoszlanak az olyan filmekről, mint A szépség és a szörnyeteg vagy az Aladdin, de az vitathatatlan, hogy rengeteg bevételt hoztak, arra sarkallva Miki egér cégét, hogy egyre több régi klasszikuson végezzék el a portörlést.
És van-e nagyobb klasszikusa a Disneynek a Hófehérke és a hét törpénél? Aligha. Ez volt az a film, ami letette az egeres birodalom alapjait, és valójában még ma is mérceként szolgál arra vonatkozóan, hogy milyen az igazi, klasszikus Disney-féle mesemondás.
Hófehérke ráncfelvarrással
Csakhogy a Hófehérke egyáltalán nem modern mese, és ez valamiért nagyon zavarta a döntéshozókat, akik igyekeztek azt a korunkra szabni, jelentős támadási felületet adva azoknak, akik imádnak minden hasonló döntésbe belekötni, miközben egyáltalán nem tartoznak egy hercegnős mese célközönségébe: a fehérbőrű, felnőtt férfiaknak.
Közülük sokan teljesen kikeltek magukból attól, hogy a latin-amerikai gyökerekkel bíró, épp ezért nem hófehér bőrű Rachel Zegler (West Side Story) kapta meg a címszerepet. A dühük csak tovább fokozódott, amikor megtudták, hogy az új verzióban Hófehérke egy igazi harcos hercegnő lesz, aki kiáll magáért és másokért, és nem várja a jóképű hercegtől, hogy az megmentse őt.
Rachel Zegler a Hófehérkében (Fotó: Profimedia)
Arról persze sikeresen megfeledkeztek közben, hogy egy hasonlóan harcos Hófehérkéről már készült egy elég sikeres film 2012-ben (!), Hófehér és a vadász címmel, ahol Kristen Stewartot még teljes lovagi páncélban (!) is láthattuk, márpedig a Zegler-verzió ilyesmire nem vetemedik, Hófehérke még csak fegyvert sem hajlandó fogni az ellenfeleivel szemben.
Azt pedig már a woke-ság csimborasszójaként fogták fel, hogy a filmhez nem akartak kisnövésű színészeket szerződtetni, hogy ne erőltessék a klasszikus törpe-sztereotípiákat, inkább digitálisan alkották meg a hét törpe figuráját. Mondjuk ez utóbbi lépést már minden oldalról kritizálták: a kisnövésű színészek például azért, mert így még kevesebb szerep jut nekik a filmiparban, én meg azért, mert egy színész mindig jobb teljesítményre képes, mint egy CGI-figura.
Végül, de nem utolsósorban a két főszereplő, Rachel Zegler és Gal Gadot politikai kiállása – az egyik a palesztinok, míg a másik Izrael oldalán – is borzolta a kedélyeket, afféle végső döfést adva egy amúgy is hányattatott sorsú filmnek, ami sok újraforgatással és elszálló költségvetéssel volt megáldva.
Törpeprobléma
Csakhogy a helyzet az, hogy minden fenti probléma ellenére a 2025-ös Hófehérke még lehetett volna egy jó film, de nem lett az. És ennek a legfőbb oka talán az, hogy a stúdió nem bízott eléggé az egyszerű mese csodájában, és inkább olyan dolgokkal turbózta fel a cselekményt, amik csak a játékidőhöz és a költségvetéshez tettek valamit hozzá, ám a mese erejéhez már nem.
Igen, Hófehérke meséjében benne van a jó és gonosz örök harca, valamint a szerelem csodája is, csakhogy a mese szívét-lelkét valójában a címszereplő és a hét törpe kapcsolata jelenti. Emiatt lehet az, hogy amikor az 1937-es Disney-mese végén a törpék körbefogják Hófehérke holttestét, nézőként tényleg beleszakad egy kicsit a szívünk, és együtt érzünk velük. Mert a film addigra már felépítette a köztük lévő kapcsolatot, ez volt a fókuszában.
Fotó: Profimedia
Ehelyett az új verzióban a törpék inkább csak egy színes-vicces történetszálat képviselnek a mese közepe felé, amin gyorsan túl kell esni, hogy aztán koncentrálni lehessen Hófehérke és a Gonosz Királynő nagy konfliktusára, illetve a címszereplő és egy jóképű rablóvezér (a herceg helyett…) bimbózó románcára és közös harcára egy jó királyságért.
Ebben csak az a dühítő, hogy digitális törpék ide vagy oda, a film azokban a jelenetekben működik igazán, ahol a törpék fontos szerepet kapnak. A jelenetben, amiben Hófehérke együtt takarítja ki velük az otthonukat, ott van az a fajta régimódi báj, ami az eredeti mesét olyannyira elbűvölővé tette. Zegler pedig minden előzetes kritika ellenére ragyogó Hófehérke, annál is ragyogóbb énekhanggal – csak sajnos többnyire pocsék és jellegtelen dalokat kell énekelnie. Tényleg olyan kisugárzása van, mint egy tiszta szívű Disney-hercegnőnek: csodálatos élő rajzfilmfigura, aki megérdemelt volna maga köré egy ennél jobb filmet.
Régimódi mese helyett
A Pókember-filmeken edződött Marc Webb rendező azonban a régimódi meséhez ragaszkodás helyett felesleges tömeg- és akciójelenetekkel dúsította fel a filmjét, olykor különös ízlésficamról téve tanúbizonyságot. Amikor a Hey-Ho című örökzöld törpesláger éneklése közben meglátjuk a törpék bányáját belülről, egy apró kis bánya helyett egy Móriára emlékeztető (A Gyűrűk ura törpéinek lakhelye – a szerk.) föld alatti törpekirályság tárul fel a szemünk előtt. A happy endet pedig a rendező szó szerint egy óriási white partivá változtatta, ahol minden szereplő fehérbe öltözve dalol, táncol és/vagy énekel, nem tanulva abból, hogy P.Diddynek köszönhetően a white partizás ma már egészen mást jelent, mint régen.
Gal Gadot a Hófehérkében (Fotó: Profimedia)
Tovább súlyosbítja a problémát a Gonosz Királynő szerepére kiválasztott Gal Gadot, aki a látványos jelmezében valóban úgy fest, mintha az eredeti meséből lépett volna elő. Csakhogy a varázslat maximum néhány másodpercig tart, utána a színésznő elkezd játszani.
És egyetlen hiteles pillanata sincsen.
Görcsös, erőltetett, grimaszolós játéka sokat ront a filmen, és egyelőre úgy fest, hogy az egy szem Wonder Womanen kívül képtelen találni magának olyan szerepet, amiben jól tudna teljesíteni.
A Hófehérke nem bűnrossz film, nem nézhetetlen, de hiányzik belőle az a báj, ami gyereket és felnőttet egyaránt el tud varázsolni. A jó és gonosz heroikus harcára és a látványos nagyjelenetekre fókuszálás sajnos félrevitte a filmet, pedig nyomokban – főképp az erdei és a törpék házában játszódó jelenetekben – benne van az igazi mese, amibe annak idején beleszeretett a világ. Tudor, Vidor, Morgó, Szundi, Szende, Hapci és Kuka ennél többet érdemel.
A Hófehérke már látható a magyar mozik műsorán.
