FotóRobin Hood az angol folklór világszerte egyik legismertebb figurája, számos kalandregény és kosztümös kalandfilm hőse: becsületes törvényenkívüli, képzett íjász, aki testhezálló zöld gúnyában nyargalászik a sherwoodi erdőben, és amit elvesz a gazdagoktól, azt a szegényeknek adja – így egyúttal afféle protoszocialista ikon is, a javak újraelosztásának bajnoka.
Robin Hood kalandjaiban számos egyéb karakter is szerepel: fő ellensége, a nottinghami seriff (Robin Hood, mint említettük, főként az angliai Nottinghamshire-ben található, valóban létező sherwoodi erdőben tevékenykedik él), a Merry Men (kb. Vidám Fickók) néven ismert bandája, szerelme, Marian, jobbkeze Little John és Tuck barát, a banditák közé keveredett szerzetes.
Attól függően, hogy a Robin Hood-történet melyik változatát mesélik el, néhány valós személy is megjelenik a történetekben: többnyire olyan uralkodók, akiket az utókor inkább negatívan ítélt meg, hogy az olvasó még inkább rokonszenvezzen a velük bátran szembeszálló Robin Hoodal. A Disney 1973-as rajzfilmjében például a kapzsi és korrupt János király szerepel, más történetekben viszont Shakespeare leghírhedtebb antihőse, III. Richárd.
A Robin Hood-legenda gyökerei meglehetősen homályosak. Eredete nagyjából a 14. század végére és a 15. század elejére nyúlik vissza, amikor különböző dalok, versek és balladák főszereplőjévé vált. Az első ismert utalás Robin Hoodra egy angol allegorikus költeményben, (The Vision of Piers Plowman – Piers Lowman látomásai) található, amelyet William Langland írt a 14. század második felében. Az idézet magyarul nagyjából így hangzik: „Bár nem tudom elmondani az Úr imáját, de ismerem Robin Hood rímeit.”
Ez alighanem arra utal, hogy a Robin Hood-legenda a középkori Angliában minden társadalmi rétegben népszerű lehetett, és még azok is ismerték, akik írni-olvasni sem tudtak.
Az első ismert szöveg, amely teljes egészében Robin Hoodal foglalkozik, egy 15. századi ballada, melynek címe Robyn Hood és a szerzetes, és jelenleg a Cambridge-i Egyetemen őrzik. Ez az első és egyetlen középkori ballada, amelynek helyszíne a nottinghami Sherwood-erdő, és amelyben szerepelnek Robin Hood törvényen kívüli bandájának tagjai. A többi középkori mű szinte mint dráma: ezek közül a legkorábbi a töredékes formában fennmaradt Robyn Hod and the Shryff off Nottingham (Robyn Hod és a nottinghami seriff), amely 1475-ből származik.
A néphagyományban szereplő karakter legkorábbi változatai egészen másmilyenek a mai, zöld ruhás, íjjal hadonászó Robin Hoodhoz képest. A 15. századi balladákban Robin Hood karaktere még sokkal durvább és erőszakosabb volt (ami nem csoda, hisz végső soron egy bűnözőről van szó). A Robin Hood és a szerzetes című műben heves temperamentumú és erőszakos karakterként ábrázolták, aki megtámadta Little Johnt, mert az legyőzte őt egy íjászversenyen. Ráadásul egyetlen korai ballada vagy vers sem utal arra, hogy a nottinghami törvényenkívüli a gazdag nemesektől ellopott pénzt a rászorulóknak adta volna, bár néhány elejtett megjegyzésből kiderül, hogy „sok jót” tett a szegényeknek – bármit is jelentsen ez.
Kevin Costner a Robin Hood, a tolvajok fejedelme című filmben (fotó: Warner Brothers/Getty Images)
John Major 1521-ben megjelent History of Greater Britain című művében ábrázolták Robin Hoodot először oroszlánszívű Richard király követőjeként, illetve keresztes lovagként, ami a modern időkben az egyik meghatározó jellemzőjévé vált. A 16. századra Robin Hood alakja aztán sokat szelídült:, ekkoriban akkoriban már annyira népszerűvé vált egész Angliában, hogy beépült a május elsejei ünnepségekbe. Az angolok minden tavasszal egy fesztivállal köszöntötték az új évszakot, amelyen gyakran sportversenyeket rendeztek, valamint megválasztották a május királyát és királynőjét. A szórakozás részeként a résztvevők a Robin Hood-mondakör szereplőinek öltöztek, és így vettek részt a mulatságokon és a játékokon.
Ebben az időszakban Robin Hood még a nemesség és a királyi család körében is divatossá vált.
Az anekdota szerint VIII. Henrik angol király 18 éves korában Robin Hood jelmezbe öltözött, amikor berontott új felesége, Aragóniai Katalin hálószobájába.
William Shakespeare még a 16. század végén írt színdarabjában, A két veronai nemesben is utal a legendára.
Nagyjából ekkoriban alakult ki a ma is ismert Robin Hood-kép: a jótékonyságra hajlamos, nagy szívű, felvilágosult haramia aki már egyáltalán nem hasonlított a kora középkori írásokban leírt erőszakos és közönséges törvényen kívüli alakra. Az évszázadok során Robin Hood története Angliával együtt változott. Sir Walter Scott, a történelmi regény atyja a 19. században Ivanhoe című könyvében gondolta újra Robin Hoot, míg Howard Pyle 1883-ban a The Merry Adventures of Robin Hood of Great Renown in Nottinghamshire-ben teremtette újra a legendát.
Robin Hood szobra a sherwoodi erdőben (fotó: Wikimedia Commons)
Van azonban egy kérdés, amely máig foglalkoztatja a történészeket, irodalmárokat és az egyszerű olvasókat. Nevezetesen:
Robin Hood valódi személy volt, vagy csupán a népi képzelet szüleménye?
A válasz nem egyértelmű: igazából arra sincs egyértelmű bizonyíték, hogy létezett, és arra sincs, hogy nem. A történetnek viszont bizonyára van némi valóságalapja. Mint már említettük, Robin Hoodot többnyire erkölcsös emberként mutatták be egy bűnös világban, más ábrázolásokban pedig hős keresztes lovagként, aki eszményi angol hősként harcol a gonosz János király ellen.
Jó példa erre John de Verdun Scotichronicon című műve, amelyet 1377 és 1384 között írt, és amit Walter Bower 1440 körül átdolgozott. Ez utóbbiban található egy Robin Hoodra való utalás: eszerint a derék Robin Simon de Montfort, Leicester 6. grófja oldalán harcolt a király ellen.
Számos történész azt feltételezi, hogy ez a bizonyos Robin Hood valójában egy 13. században élt angol közember, Roger Godberd lehetett, aki tényleg a Simon de Montfort seregében szolgált a második báróháborúként ismert felkelésben, amely III. Henrik trónja ellen irányult. III. Henrikkel szemben 1258-re kialakult egy főúri csoportosulás, akik főleg költekezését és a volt angol birtokokról befogadott francia arisztokrácia (elsősorban a Lusignan-család) túlzott hatalmát rótták fel neki. A Simon de Montfort leicesteri gróf által vezetett bárók fegyveres államcsínnyel átvették az uralmat az ország fölött, kiűzték a Lusignanokat és kényszerítették a királyt, hogy számukra kedvező, a központi hatalmat korlátozó rendelkezéseket fogadjon el.
Errol Flynn mint Robin Hood (Photo by Silver Screen Collection/Getty Images)
A főurak azonban egymás között is harcoltak és Anglia évekre politikai zűrzavarba süllyedt. Henriknek 1261-ben egy időre sikerült visszaszereznie a kormányrudat és Simon de Montfort külföldre menekült, ám rövidesen újabb arisztokrata koalíció szerveződött ellene. A konfliktus 1264 tavaszán fegyveres összecsapásig fajult és kitört a második báróháború. A lewesi csata után Simon de Montfort elfogta a menekülő Henriket és a trónörökös Eduárdot. Eduárdnak sikerült megszöknie, új hadsereget szervezett és az eveshami csatában legyőzte de Monfort-t, aki elesett az ütközetben.
Ura halála után Godberd bevetette magát a sherwoodi erdőbe, ahol rablóbandát szervezett, és a gazdag utazókat sarcolgatta. Egyszer állítólag még a nottinghami serif fogságából is sikerült megszöknie. Godberdet végül elfogták és börtönbe zárták. Három évig három különböző börtönben tartották fogva, míg tárgyalására várt, amely a Towerben zajlott, és amelynek során végül kegyelemben részesült, miután I. Eduárd visszatért a kilencedik keresztes hadjáratból. Gazdálkodó lett, és a saját birtokán érte a halál.
