nlc.hu
Szabadidő

Ha francia, akkor romantikus? VIVE LA FRANCE!

A „franciák romantikusak”, „a magyarok búsongóak” - gyakran hallunk hasonló megállapításokat. Ezek persze erősen vitatottak tudományos berkeken belül, az viszont nem kérdéses, hogy nemzeti kultúrák léteznek és ezek megismerése amellett, hogy gazdagít minket, roppant szórakoztató is lehet. A Danubia Zenekar november 15-i koncertjére (MUPA) megkerülhetetlen francia zenékből állított össze egy csokrot…miért épp ezekből.?

Mert a franciák tulajdonképpen mindenben jók a sajttól a fociig. Ebben a mindenben benne van a zene is – Rameau, Berlioz, Bizet, Debussy, Ravel klasszikus zenéitől Édith Piaf vagy Charles Aznavour szívfájdítóan romantikus sanzonjaiig, melyeket a koncerten Micheller Myrtill énekel.

A Brian élete filmklasszikusban a Júdea Népe Front képviselői fogukat szívva sorolják, hogy mit is adtak nekik végül a rómaiak. Ezt a kérdést a francia zenére nézve mi úgy tehetjük fel, hogy mit adott egymásnak a két kultúra. Rengeteget!

Ha francia, akkor romantikus? VIVE LA FRANCE!
Nemcsak az „izmusok” és képviselőik munkássága jutott át az országhatárokon, a személyes kapcsolatok is hatottak. Berlioz és Ravel fellépett Pesten 1846-ban és 1932-ben, egymástól majdnem 100 év eltéréssel, mindketten hatalmas sikert aratva. Berlioz, a romantikus zseni egy magyar téma, a Rákóczi‑induló feldolgozásával nyerte meg a magyarok szívét, és tudjuk, hogy az újító Ravel ismerte és méltányolta Bartók és Kodály népdalgyűjtését, és rajongott Bartók I. hegedűszonátájáért.

A zene nem teszi fel a kezét a határoknál – Indiánok Párizsban (1725)

A Vive la France-koncert nyitódarabját, a Les sauvages (A vadak) című híres művét Rameau egy meglehetősen egzotikus élmény hatása alatt írta. 1725-ben két amerikai indián látogatott el Párizsba a Mississippi környékéről. Táncuk-zenéjük lenyűgözte XV. Lajos udvarát, és a király rendszeres szerzője, Rameau az általuk előadott dallamokra és ritmusokra alapozta csembalóra komponált művét.

Ha francia, akkor romantikus? VIVE LA FRANCE!
A zene nem teszi fel a kezét az időnek – A klasszikus mégsem poros?!

E zenét használta fel 2017-ben Clément Cogitore francia rendező egy rövidfilmjében, amelyben lézengő Los Angeles-i feketék „krump”  táncosokból álló csoportja a komponista barokk zenéjére táncol. A filmbeli „vadak” már nem idealizált, egzotikus figurákként jelennek meg, ahogy annó a királyi udvarban tekintettek rájuk, hanem marginalizált, dühös városi fiatalokként.

A francia klasszikusok tehát sokféleképp élnek velünk,  a Danubia koncertjén mind a klasszikusok, mind a szíveket könnyen megrezegtető sanzonok rajongói megtalálhatják sajátélményüket.

További információk: www.utazenehez.hu

ajánlott videó


Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top