Az ítéletidő 1987. január 10-én kezdődött és négy napon át tartott. A hőmérséklet extrém alacsony volt: Budapesten mínusz 22 Celsius-fokot is mértek, nappal is tartósan fagypont alatt maradt a levegő. Január 12-re az ország nagy részét 20–40 centiméteres hótakaró borította, de a szél miatt sok helyen ennél jóval magasabb hótorlaszok alakultak ki.
A katasztrofális állapotok először a Kisalföldön alakultak ki, ahol az óránként akár 100 kilométeres, orkánerejű széllökések tomboltak. Közben az ország más részein is viharos, 70–80 km/órás szél kavarta a sűrűn hulló havat. A szűnni nem akaró hóesés másnapra is folytatódott: január 11-ére virradóra már számos települést a külvilágtól elzáró, helyenként több méter magas hótorlaszok vettek körül.
Fotókon az 1987-es kegyetlen tél:
10 fotó
A főváros közlekedése gyakorlatilag leállt. Az autópályák és főutak nagy része járhatatlanná vált, a városi utcákon parkoló autókat sok helyen félméteres hó fedte. A hóeltakarítás akadozott, mivel a viharos szél folyamatosan visszahordta a havat az úttestre. A tömegközlekedés jelentős része szünetelt vagy csak korlátozottan működött, több vonalon egyáltalán nem indultak járatok.
Az elakadt járművek mentésében hókotrók vettek részt, azonban számos helyen ezek is tehetetlennek bizonyultak. Ilyen esetekben a Magyar Néphadsereg lánctalpas járműveit vezényelték ki, amelyekkel embereket szállítottak, ellátmányt juttattak el egyes területekre, illetve segítettek a mentési munkálatokban.
A rendkívüli időjárás miatt iskolai szünetet rendeltek el, számos munkahely vált megközelíthetetlenné. Az ellátási láncok akadoztak, egyes üzletek ideiglenesen bezártak, az alapvető élelmiszerek beszerzése nehezebbé vált. A hatóságok folyamatosan arra kérték a lakosságot, hogy csak indokolt esetben induljanak útnak.
