Aki a nyolcvanas évek elején született, annak a tévé nem háttérzaj volt, hanem esemény. Volt idő, amikor egy epizódra egész héten vártunk, amikor a kazettát vissza kellett tekerni, és amikor egy rajzfilm vagy tinisorozat nem „tartalom” volt, hanem közös élmény. Délutáni vetítések, hétvégi matinék, késő esti filmek, amikhez takaró, kakaó vagy titokban nézett jelenetek tartoztak. Ezek a képkockák nemcsak a képernyőről maradtak meg, hanem valahogy belénk égtek – és most elég egy pillanat, hogy újra ott legyünk… Neked is? Mindjárt kiderül…
