A tudósok szerint a Finke 300–400 millió éves lehet, vagyis jóval idősebb, mint a dinoszauruszok. Akkor kezdett kialakulni, amikor a Föld szárazföldjein még egészen más élővilág uralkodott, és Ausztrália teljesen más klímával rendelkezett.
Ősidők óta jelen van
Ma a folyó inkább egy vízhálózatra emlékeztet: több száz kilométeren át húzódik, de az év nagy részében csak elszórt vízgyűjtő tavacskák formájában létezik. Csak ritkán, nagy esők idején válik összefüggő folyóvá. Ez azonban nem csökkenti a jelentőségét: a medre, iránya és kőzetei őrzik az ősi múlt lenyomatát.
A korát többféle bizonyíték támasztja alá. Az egyik legkülönösebb jelenség az úgynevezett „keresztirányú vízelvezetés”. A Finke nem a hegyvonulatokkal párhuzamosan fut, hanem szó szerint átvág rajtuk. Ez geológiailag szinte lehetetlen lenne, ha a folyó fiatalabb lenne a hegységnél. A magyarázat az, hogy a folyó már ott volt, amikor a hegység kialakult, és ahogy a földkéreg lassan emelkedett, a víz folyamatosan „belefűrészelte” magát a kőzetbe.
Ez azt jelenti, hogy a Finke legalább olyan idős, mint az őt keresztező MacDonnell-hegység, amely egy több százmillió éves hegységképződési folyamat során jött létre.
Kész csoda, hogy megmaradt
A kutatók emellett a környező kőzetek kémiai összetételét, az erózió nyomait és a radioaktív izotópok bomlását is vizsgálták. Ezek az adatok együtt egy olyan „időtérképet” rajzolnak ki, amely szerint a folyórendszer már a devon vagy a karbon időszakban létezett, amikor a Földön még nem voltak szárazföldi gerinces óriások. Felmerül a kérdés: hogyan élhet túl egy folyó ennyi időt, amikor más folyók eltűnnek, elterelődnek vagy betemetődnek?
A válasz részben Ausztrália földtani nyugalmában rejlik. A kontinens az elmúlt több százmillió évben rendkívül stabil volt: nem jellemezték heves lemezmozgások, hatalmas vulkánkitörések vagy pusztító jégkorszakok, amelyek máshol teljes folyórendszereket töröltek el a térképről. A Finke így szinte zavartalanul fejlődhetett.
Egy másik fontos tényező, hogy Ausztrália középső területeit nem borították jégtakarók az utolsó nagy eljegesedések idején. A gleccserek ugyanis gyakran teljesen átrajzolják a vízrajzot: betemetnek folyókat, új irányokat vágnak. A Finke ezt is megúszta.
Új veszély leselkedik a folyóra?
A folyók általában akkor „halnak meg”, ha a klíma hirtelen megváltozik, túl sok hordalék temeti be a medrüket, vagy ha a felszín annyira átalakul, hogy a víz új irányt talál. A Finke esetében ezek a katasztrófák nem következtek be egyszerre, így fennmaradhatott.
Ma viszont új veszélyek fenyegetik. A száraz területeken futó folyók különösen érzékenyek az emberi vízhasználatra és a globális felmelegedésre. A csapadék csökkenése, a talajvíz kitermelése és az egyre gyakoribb aszályok mind gyengítik az ilyen ősi rendszereket.
Ha a Finke valaha eltűnne, a kutatók szerint a „második helyezett” a világ legidősebb folyói között az amerikai New River lehet, amely körülbelül 300 millió éves, és az Egyesült Államok keleti részén fut.
Fotó: Getty Images
