Greyfriars Bobby
1855-ben – így szól a Skóciában máig népszerű anekdota – John Gray éjszakai őrként kapott állást az edinburgh-i rendőrségen, de nem egyedül járta az utcákat: hűséges skye terrierje, Bobby mindig vigyázott rá. A páros három évig járőrözött együtt a városban, amikor Gray tuberkulózisban meghalt. A Greyfriars Kirkyard temetőben temették el, és Bobby az elkövetkező 14 évben a sírja mellett maradt. A kiskutya csak akkor hagyta el a temetőt, ha megéhezett: ilyenkor átment a közeli fogadóba, ahol megetették, majd visszatért a temetőbe.
Greyfriars Bobby szobra és egy igazi kiskutya (fotó: Jeff J Mitchell/Getty Images)
Bobby már életében valóságos helyi hőssé vált: a környékbeliek csak Greyfriars Bobby becenéven emlegettek a lakhelyéül szolgáló temető után. 1867-ben aztán egy új rendelet, amely előírta, hogy minden kutyát engedélyeztetni kell a hatóságoknál, rövid időre bizonytalanná tette a hűséges állat sorstá. Szerencsére azonban Sir William Chambers, Edinburgh polgármestere kifizette Bobby engedélyét és vett neki egy nyakörvet, így a kutya 1872-ben bekövetkezett haláláig továbbra is Gray sírjánál őrködhetett .
Egy évvel később a temető bejárata előtt felállítottak egy szökőkutat, amelynek tetején Greyfriars Bobby életnagyságú bronzszobra áll. A turisták ma is rendszeresen dörzsölgetik a Bobby orrát, mert állítólag szerencsét hoz.
Shep
A Missouri folyó partján, Montana államban, Fort Benton városában áll egy emlékmű, amelyet egy juhászkutya, Shep tiszteletére emeltek. 1936 nyarán Shep gazdája megbetegedett és kórházba került, ahol néhány nappal később meghalt. Shep a kórház bejáratánál várt, majd végignézte, ahogy gazdája holttestét egy vasúti kocsiba rakják, hogy a rokonaihoz szállítsák.
Shep emlékhelye Montanában (fotó: Wikimedia Commons)
Attól a naptól kezdve Shep a vasútállomáson várakozott, remélve, hogy gazdája visszatér. A hűséges juhászkutya öt és fél éven át minden egyes vonatot ellenőrzött, hogy nincs-e rajta szeretett gazdája, és közben az állomás személyzete gondoskodott róla. Sajnos története tragikus véget ért: az addigra már teljesen megsüketült kutyát 1942 elején egy beérkező vonat elgázolta.
Bobbie
1923 augusztusában az oregoni Silvertonból származó Brazier család autóval utazott rokonaihoz az indianai Wolcottba. Az odaúton egy benzinkútnál kutyájuk, Bobbie – aki skót collie és angol juhászkutya keverék volt – összekapott három helyi kutyával, majd elszaladt. A Brazier család azt hitte, hogy hamarosan visszatér, de amikor ez nem történt meg, kénytelenek voltak tovább utazni szeretett háziállatuk nélkül.
Hat hónappal később Bobbie megdöbbentő módon megjelent Silvertonban, miután egész úton gyalogolt hazáig Indianából. Nem meglepő, hogy egy ilyen hosszú utazás után kissé megviseltnek tűnt: „A kavics és a homok elkoptatta a körmeit, nagyon lesoványodott, a sörénye pedig csapzott volt” – számolt be az The Oregonian nevű lap. Pontos útvonala nem ismert, de nyolc államot kelt át, és becslések szerint körülbelül négyezer kilométert tett meg – méghozzá télen – hogy visszatérjen a családjához.
A hűséges Bobbie, vagyis Bobbie, a csodakutya igazi sztár lett: amikor 1927-ben elpusztult, a korszak népszerű kutyaszínésze, Rin Tin Tin koszorút helyezett el a sírján.
Hacsikó
1924 elején a köztiszteletben álló japán egyetemi professzor, Ueno Hideszaburó kapott egy kis akitát, amit Hacsikónak nevezett el. Amikor munkába ment, a kutya minden nap elkísérte gazdáját a tokiói Shibuya vasútállomásra, és ott várta, amíg vissza nem tér. De 1925. május 21-én Ueno nem tért vissza: meghalt agyvérzésben.
Hacsikót nagyon megviselte Ueno halála. „Amíg az emberek a virrasztáson vettek részt, Hacsikó megérezte Dr. Ueno illatát a házból, és bement a nappaliba. Bemászott a koporsó alá, és nem volt hajlandó onnan elmozdulni” – írta Itoh professzor, Hacsikó életrajzírója.
Hacsikó, a világ egyik leghíresebb kutyája (fotó: Pictures From History/Universal Images Group via Getty Images)
A vigasztalhatatlan kutyát végül Ueno kertészének adták, de ő minden nap kiszökött, és a Shibuya állomáson várta eredeti gazdáját. Az akita kutyus kitartóan várt, egészen 1935-ben bekövetkezett haláláig.
Tokióban számos szobrot és emlékművet emeltek Hacsikó tiszteletére.. A leghíresebb szobor ott áll, ahol a hűséges kutya várt, a Shibuya állomás északnyugati kijáratánál (amelyet ma Hacsikó-kijáratnak hívják). Sőt: még az igazi Hacsikót is meg lehet tekinteni, akit halála után kitömtek, és Természettudományi Múzeumban állították ki.
Fido
Olaszul a fido szó azt jelenti, hogy hűséges, így nem meglepő, hogy közkedvelt kutyanévvé vált. De két konkrét kutya is hozzájárult a név népszerűsítéséhez. Abraham Lincoln elnöknek volt egy Fido nevű keverék kutyája, aki azonban nem költözött gazdájával a Fehér Házba, mert szeszélyes és rakoncátlan természete volt.
Fido szobra Borgo San Lorenzóban (fotó: Wikimedia Commons)
A másik híres Fido – aki szintén keverék kutya volt – Olaszországban élt. 1941 egyik téli éjszakáján Carlo Soriano egy kóbor kutyával találkozott, amikor Lucóba tartott hazafelé a Borgo San Lorenzóból, ahol kőművesként dolgozott. Soriano befogadta a kutyát, és hamar nagyon jó barátok lettek. Fido minden este a buszmegállóban várta gazdáját, hogy hazajöjjön a munkából. De 1943. december 30-án Soriano nem szállt le a buszról, mert odaveszett, amikor a szövetségesek San Lorenzót bombázták a második világháború alatt.
Fido az elkövetkező 13 évben minden este visszatért a buszmegállóba, és hűségesen várta gazdája visszatérését. A kutya iránti közérdeklődés élete során egyre csak nőtt: magazinokban és tévéműsorokban mutatták be a történetét, San Lorenzo polgármestere pedig 1957-ben kitüntetést adományozott a hűséges ebnek, számos helyi, köztük Soriani meghatott özvegye jelenlétében.
Ruswarp
Ruswarp szobra (fotó: Wikimedia Commons)
990. január 20-án Graham Nuttall és border collie kutyája, Ruswarp túrázni mentek a walesi hegyekbe. Sajnos a páros soha nem tért vissza, és egy héten át tartó keresés sem járt eredménnyel. Április 7-én egy túrázó talált rá Nuttall holttestére, az akkor már 14 éves Ruswarp pedig még mindig őrködött szeretett gazdája felett. A kutya 11 hetes őrködés után annyira legyengült, hogy le kellett vinni a hegyről, és sajnos nem sokkal Nuttall temetése után elpusztult.
Ruswarp szobrát a Garsdale állomáson állították fel, a Settle és Carlisle közötti vasútvonal mentén, Észak-Yorkshire-ben.
