A hangzatos dátum egy, sok tudós szerint nem megfelelő módon alátámasztott tanulmányból jön, és máris bejárta a netet – de mielőtt bárki „elveszett szupercivilizációt” kiált, érdemes megnézni, mire épül az ötlet, és mi az, ami mégis a hagyományos elmélet mellett szól.
Az alapötlet: erózió alapján számolni vissza
Az elmélet szerzője, Alberto Donini olasz mérnök egy általa kidolgozott módszert (Relative Erosion Method, REM) alkalmaz: a piramis talapzatán különböző pontokon azt nézi, mennyire erodálódott a kőfelület, és összeveti azokat a részeket, amelyek szerinte hosszú ideje szabadon voltak a környezeti hatásoknak kitéve. Emellett olyan felületeket vizsgál, amelyek állítása szerint sokáig védettek voltak a burkolókő alatt. Ebből nagyon tág időablakot számol, ami akár Kr. e. 9000–36 000 közé is tolhatná a keletkezést. A szerző maga is hangsúlyozza, hogy a REM nem „pontos dátumot”, inkább valószínűségi tartományt céloz.
A gond ott kezdődik, hogy a kőerózió sebessége nem egy állandó szám: függ a mikroklímától, a szél- és homokterheléstől, a felület tájolásától, a sókiválástól, a korábbi javításoktól, sőt attól is, hogy a felületet évszázadokig homok fedte-e. Pont emiatt a szakmai közösségben az ilyen „nem konvencionális” datálási kísérleteket általában nagyon szigorú ellenőrzésnek vetik alá – itt pedig egyelőre előtanulmányról van szó.
Mit mond a „klasszikus” álláspont, és miért tartja magát?
A mainstream egyiptológiai keltezés nem egyetlen érvre támaszkodik, hanem több, egymást erősítő jelre: uralkodói kronológiára, a piramisépítések régészeti környezetére, a munkások településeire, a feliratokra és a radiokarbon (C14) vizsgálatokra is – utóbbiaknál nem magát a követ mérik, hanem a habarcsban és az építési környezetben talált szerves anyagokat. A radiokarbon vizsgálatok ugyan mutattak eltéréseket, de összességében véve a Nagy Piramis továbbra is az Óbirodalom (4. dinasztia) korába illeszkedik.
Magyarul: lehet vitatkozni részleteken (pontosan melyik év, milyen eltérés miért jött ki), de a „kőkorszak, 40 ezer évvel korábban” ugrás jelenleg nagyságrendileg nem fér össze azzal a sokféle bizonyítékkal, ami a piramisépítések korszakát körberajzolja.
Akkor ez most áltudomány vagy izgalmas felvetés?
Egyelőre inkább provokatív felvetés: a REM-et – ha egyáltalán működőképes – független mérésekkel, más helyszíneken, kontrollált mintavétellel kellene tesztelni, és összevetni a már ismert régészeti és radiokarbon adatokkal. A szenzációs címekkel az a baj, hogy a „lektorálatlan előtanulmány” és a „tudományos áttörés” sajnos közelről sem ugyanaz a kategória.
Fotó: Getty Images
